Új társasjáték: bojkott pénteken, amely a nem vásárlás napja

Horvátországban új társasjátékot talált ki a nép a kereskedők ellen, ez lett a kereskedők országos bojkottja. Hétfőn megjelent a közösségi hálózatokon egy kezdeményezés, amely futótűzként kezdett terjedni, és január 24-én (pénteken) a polgárokat a kiskereskedelmi láncok bojkottjára szólítja fel a magas árak miatt.

Január 24-én bojkottot hirdetünk Horvátországban a magas élelmiszerárak ellen. Az embereket arra ösztönözzük, hogy aznap ne vásároljanak semmit. Készülj fel erre a napra, mintha vasárnap lenne. Hasonló akció folytán az Egyesült Királyságban ugyanez történt az üzemanyaggal: másnap az ár literenként 15 pennyvel csökkent. Ha csak az emberek 10%-a nem vásárol aznap, az már nagy veszteség a kiskereskedelmi láncok számára, de te aznap semmit sem veszítesz

– olvasható többek között a tömegesen megosztott üzenetben.

A passzív ellenállás mesterei

Természetesen a hétfői „trumpológusok” kedden már átváltoztak „bojkottológusokká”, és úgy megszakértették a „társadalmi fenomént”, hogy abban hiba nem volt.

A tömegesen megosztott üzenet, amely szerint az akciót mindaddig folytatni kell, amíg a kiskereskedelmi láncok észhez nem térnek

A vésztjóslóan csillogó szemüvegek mögül és a gondosan kirúzsozott ajkakról érkező észosztást körülbelül úgy lehetne összefoglalni, hogy az egynapos bojkott vajmi keveset jelent a kereskedők ellen folytatott harcban.

Elsősorban azért, mert ahhoz, hogy a lakossági bojkott tényleg fájjon nekik, a bojkottnak legalább két hétig kellene tartania. Így az fog történni, hogy a csütörtöki és a szombati forgalom növekedése amortizálja a pénteken (esetleg) kieső hasznot.

Viszont az efféle vén szivarok, mint amilyenek mi vagyunk a BALK-nál, tudják, hogy honnan fenyeget a valódi veszély. A sőt és a pláne abban van, hogy az ember nem racionális lény, és bele képes magát lovallni a dolgokba.

Forradalmak, háborúk törtek ki látszólag apróságok miatt, és minél több ember vesz részt a buliban, annál nagyobb az esélye, hogy az események a nem várt irányba fejlődnek. Attól nem kell tartani, hogy Horvátországban zavargások törnek ki.

Ez nem jellemző a bölcselkedésre erősen hajlamos horvát polgárokra, akik a passzív ellenállás mesterei, és úgy állnak bosszút az eliteken, hogy ellopnak mindent, ami nincs leszögezve.

Ez utóbbit úgy kell értelmezni, hogy nem jelentik be a turistákat, eltitkolják az adót, feketén adnak-vesznek, és ott fosztogatják az állami tulajdonú cégeket, ahol érik, stb.

Azonban előfordulhat, hogy megtetszik nekik az ötlet, és akkor a kereskedők komoly bajok elé néznek.

Az egész megmozdulás különben egy jóformán ismeretlen NGO-tól indult, amely a hangzatos Fogyasztói Kiválóság Európai Központja (Europski centar za izvrsnost potrošača – ECIP) nevet viseli. Ők hoztak létre egy Halo inspektore! (Halló, felügyelő!) elnevezésű Facebook-csoportot, ahonnan az egész elindult.

Mit remélhetünk a bojkottól

A Halo inspektore! weboldal öt pontban fogalmazta meg, hogy a fogyasztók mit remélhetnek a bojkottól. Az elvárások ugyan illuzórikusak, de legalább „filozofikusan megalapozott” a mozgalom.

A január 24-i bojkott filozofikus megindoklása, a fordítás az alábbiakban olvasható

1. A kereslet csökkenése árcsökkenést idézhet elő

A bojkott az eladások csökkenéséhez vezet, ami arra ösztönözheti a kereskedőket és gyártókat, hogy árat csökkentsenek a vásárlók visszacsábítása érdekében. Amikor a kereslet csökken, az árukészletek felhalmozódnak, ami további nyomást gyakorol a gyártókra, hogy csökkentsék az árakat. Ez a stratégia különösen hatékony a rövid szavatossági idejű termékek esetében.

2. Tudatosság növelése a magas árak problémájáról

Egy tömeges bojkott felhívja a figyelmet a nyilvánosság, a média és a döntéshozók körében a fenntarthatatlanul magas árak problémájára. A szélesebb körű figyelem vitát indíthat az árak okairól, mint például a piaci torzulások, a monopóliumok és más tényezők. Ez további nyomást gyakorolhat a szabályozás javítására és az átláthatóbb árszabás bevezetésére.

3. A fogyasztók alkupozíciójának erősítése

A szervezett erő demonstrálásával a fogyasztók megmutathatják, hogy hatással lehetnek a piacra és a tárgyalásokra. A kereskedők és gyártók kénytelenek reagálni az ilyen megmozdulásokra, hogy megtartsák a vásárlókat.

4. A helyi termelés és alternatívák támogatása

A bojkott, amely a nagy áruházláncokat célozza, arra ösztönözheti az embereket, hogy helyi termékeket és alternatív megoldásokat válasszanak. A helyi termékek gyakran fenntarthatóbbak, és kedvezőbb hatással lehetnek a helyi gazdaságra. Ez elősegítheti a helyi közösségek gazdasági megerősödését és csökkentheti a függőséget a nagy láncoktól.

5. Nyomásgyakorlás az ellátási lánc reformjára

Egy széles körű bojkott feltárhatja az ellátási lánc problémáit, például a túl magas árakat vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. A nyomás hatására reformokat lehet elérni az árképzés, az ellátási lánc átláthatósága és a költségek csökkentése terén.

A közhangulat mindenesetre paprikás

Mint ezt már előző cikkeink egyikében hírül adtuk, Horvátországban pofátlanul magasak az élelmiszerárak. Minden az euró bevezetése után indult, amikor az élelmes kereskedők szabadon fogták fel a konverziót.

Horvátországban a kereskedelmi láncok mellett a benzinkutak bojkottjára készülnek, ebben nyilván benne van az INA is (Forrás: Jutarnji list)

Ez időközben nyilván normalizálódott volna, de az orosz-ukrán háború kirobbanása után fellépő európai gazdasági válság következtében a spirál csak csavarodott felfelé.

A kormány igyekezett megvédeni a lakosságot a legrosszabbtól, és ez többé-kevésbé sikerült is, de mint arra a vezető horvát közgazdászok ismételten felhívták a figyelmet, a horvát gazdaság strukturális gondokkal küszködik, és ezek közül talán a legkomolyabb az ország igényeinél jóval kevesebbet termelő mezőgazdaság és élelmiszeripar.

Elméletileg Horvátországban lenne elég szántóföld, legelő, s egyebek, ám a gyakorlatban felaprózott birtokokat, magukra hagyott termelőket találunk, akik ki vannak szolgáltatva a felvásárlók kényének-kedvének. Ehhez jön még az üzemanyag, műtrágya, takarmány, növényvédő szerek árának elszabadulása, illetve az ukrán dömping, amit Horvátországban is megéreztek.

Ezért Horvátország élelmiszer-szükségleteinek jelentős részét importból fedezi. A behozatali termékek gyakran nem kielégítő minőségűek, ám a piaci mozgások következtében egyre drágábbak.

Kapcsolódó cikk

A horvát kormány bővíti a korlátozott árú termékek listáját

Ebben a helyzetben a horvát gazdák ugyanolyan kétségbeesettek, mint francia vagy német társaik, és nekik sem válik a hasznukra az Európai Bizottság által ügyesen kiharcolt dél-amerikai kereskedelmi egyezmény.

Egy szó, mint száz, a kedves polgárok akár halálra is bojkottálhatják magukat és a kereskedőket, a baj kútfeje máshol van.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a kiskereskedelmi árak nem érdemelnének meg némi korrekciót, de ezt a kormány is megmondta, amikor kibővítette a befagyasztott árú élelmiszerek listáját.

Az egyedüli sajnálatos dolog, hogy e fogyasztói parasztfelkelés miatt nem foglalkozhatunk a sörényes juh elterjedésével a dalmát hegyvidéken. Ember tervez, Isten végez, a juh pedig béget.