Dublin III és az egészséges horvát pragmatizmus

Mint erre alkalomadtán figyelmeztetni szoktam a nagybecsű publikumot, Horvátország egy nagyon külön bejáratú hely, ahol lépten-nyomon meglepetések várják a gyanútlan idegent. Különösképpen, ha elköveti azt a hibát, hogy lefölényeli a házigazdát, vagy erőszakoskodni kíván, mint ezt otthon megszokta. Az ilyesmiért iskolapénzt kell fizetni, és ezt mostanára már mindenki megtanulta, aki horvát földön a horvátokkal akar üzletelni. De ez igaz az élet minden területén, kivéve az idegenforgalmat, ahol megtűrik a külföldiek hülyeségeit, megfelelő mennyiségű készpénz ellenében.

Például a diplomáciai képviselők is meg szoktak lepődni, főleg az újabban az uborkafára felkapaszkodó külügyérek, mikor ilyen-olyan próbálkozásaik jeges elutasítással találkoznak. Mondjuk egy közép-európai ország viccesen visszaküldte Zágrábba az előzőleg a horvátok által kiutált katonai attaséját, hogy nyugdíjaztatása előtt rontson még egy kicsit a két ország kapcsolatán.

Más ezt esetleg szóvá tenné, hogy wtf pajtás?, de a horvátok ehelyett inkább csak elszigetelik az urat, s ha lehet, nevetségessé teszik. Horvátország lehet, hogy bélyegnyi országocska a Balkán és Közép-Európa határán, de meglepően erős lobbykkal rendelkezik ott, ahol az számít valamit: mondjuk Washingtonban, Párizsban, Berlinben. De most ebbe ne keveredjünk bele, mert sohasem lesz vége.

Božinović belügyminiszter még egyszer elmagyarázta

Amint ezt hétfőn hírül adtuk, a Jutarnji list nagy felfedezést remélt a horvát közvélemény elé tárni, de a jelek szerint nem fedezték fel a spanyolviaszt.

Időközben – a sárga irigység nagy motivátor – a másik nagy zágrábi napilap is csatlakozott a rodeóhoz, miután munkatársa előkotort valahonnan egy Deutsche Welle-cikket, amelynek értelmében Németország 16 ezer migránst szeretne visszatoloncolni Horvátországba.

Migránsok Németországban (Forrás: Infomigrant)

A horvát média hangvétele ez ügyben szokatlanul moderált, ami arra enged következtetni, hogy valaki időközben megejtett egy beszélgetést a főszerkesztőkkel, illetve, hogy az üggyel kapcsolatos belügyi nyilatkozat kellő óvatosságra intette a szerkesztőségeket.

Aki nem vette az adást, az Miro Bulj a Most (Híd) köztársasági elnökjelöltje volt, aki még handabandázott egy sort a migráns-özön kapcsán. Marija Selak Raspudić okosabb volt, mivel hogy bölcsen hallgatott.

Miután Andrej Plenković miniszterelnök röviden kommentálta az esetet, hogy ezek a járatok már régóta zajlanak, de nincs bennük semmi szokatlan, és minden információt már közzétettek róluk a belügyminisztérium honlapján.

– Horvátország biztosan nem az első érkezési ország, ez biztos. Ha valaki Horvátországba jön, az azt jelenti, hogy más országok hatóságai nem regisztrálták

– mondta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy „a migrációs paktum rutinszerű dolog”.

Davor Božinović belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes tartott sajtótájékoztatót Zoran Ničenonak, a belügyminisztérium határigazgatási vezetőjének a társaságában (Forrás: X platform, horvát kormány)

Mindenesetre Davor Božinović belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes sajtótájékoztatót tartott Zoran Ničenonak, a belügyminisztérium határigazgatási vezetőjének a társaságában. A téma Dublin III volt, illetve az Európából érkező migráns-charterek.

– Amikor a nemzetközi védelmet kérelmezők Horvátországba való visszatéréséről beszélünk, Németország bejelentette, hogy idén 1519 ember tér vissza Horvátországba, ám ezidáig közülük csupán 401-en tértek vissza. Megállapodásunk van a német féllel további 182 ember visszatéréséről az év végéig

– mondta a belügyminiszter, aki arra számít, hogy ebből legfeljebb ötvenen érkeznek vissza Horvátországba. Ez szerinte rávilágít arra, hogy azok a számok, amelyekről a médiában beszélnek, voltaképpen a Dublin III rendelet működésképtelenségéről tanúskodnak, amelyet más körülmények között és más időkben írtak.

– Horvátország nem hotspot, és nem is válhat azzá – hozta fel a horvát belügyminiszter a Balkánon szinte mindenfelé divatos szlogent a megfelelő országnév használatával.

Božinović hozzátette, hogy tudomása szerint ma reggel 650 körül volt a migránsok száma Horvátországban.

– A kezdetektől fogva az volt az álláspontunk, hogy lehetetlen nem észrevenni, hogy gazdasági migránsokról van szó, akik megpróbálják megkerülni a pozitív uniós szabályokat, és embercsempészek segítségével akarnak eljutni azokba az országokba, amelyek a végső céljukat képezik

– mondta Božinović, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a rendőrség idén közel 300 embercsempészt fogott el.

Évente harminc szélsőséges

Mivel a német újságcikkből az is kiderült, hogy a Horvátországba visszatoloncolt külföldiek között szerepelt szélsőségességgel vádolt egyén is, Zoran Ničeno a Belügyminisztérium határigazgatási vezetője feltárta, hogy mi történik az ilyen helyzetekben.

– Ezeket az embereket Ježevo központunkban szállásoljuk el a menekültügyi eljárás végéig. Ők bírósági ellenőrzés alatt állnak, elzárva

– mondta Ničeno, aki a továbbiakban azt is hozzátette, hogy nem ez az egyetlen eset, évente ugyanis 25-30 ilyen személy fordul elő, akiket az eljárás befejezését követően kitoloncolnak.

Božinović miniszter – akinek most visszaadjuk a szót – rámutatott, hogy a horvát rendőrség idén hetvenezer illegális határátlépést akadályozott meg, kifejtve, hogy nem 70 000 személyről van szó, mert egyesek többször is megpróbálják átlépni a határt.

Kapcsolódó cikk

Titkos járatok, migránsok – sajna ebből sem lesz Pulitzer-díj

Arra a kérdésre, hogy honnan származnak a feltételezett migránsok, Božinović elmondta, hogy túlnyomó többségük szíriai, afganisztáni férfi, de egyesek Oroszországból, Kínából és Burundiból is érkeztek.

A belügyminiszter ismét megismételte, hogy a visszatoloncolt migránsokat az előírt eljárás után szabadon engedik, akik az „ország területén akadálytalanul mozoghatnak”.

És ez az egészséges horvát pragmatizmus veleje.

Nem állnak oda veszekedni, durcáskodni a willkomenskultur befürdött országaival, hanem szó nélkül visszafogadják őket. Utána pedig nemes egyszerűséggel útilaput kötnek a talpukra, mondván, hogy mehetnek ahová akarnak. Ők pedig tudják hová akarnak menni: oda vissza, ahonnan kitoloncolták őket.