Đoković anyai nagyapja: horvát vagyok, soha nem voltam szerb

Nemrég írtunk arról, hogy Novak Đoković sok időt töltött gyermekkorában Montenegróban, ahol apai nagyapja, a szerb származású Vladeta (Vladimir) Đoković élt, vagyis apai ágon az ősök montenegrói szerbek voltak. A szerb teniszező – így tanulta meg a világ – most már olimpiai arannyal is dicsekedhet – gyakran énekel szerb nemzeti, néha pedig nacionalista rigmusokat, most pedig a szerb zászlót magára terítve állt az újságírók elé, holott anyai ágon horvátnak tekinthető, vagyis anyai nagyapja (és nagyanyja) horvát származású volt, és “soha nem vallotta magát szerbnek”. A szerb nacionalizmussal való kacérkodást valószínűleg édesapjától örökölte, aki imitt-amott nemcsak szerb, hanem orosz körökben is fel-feltűnt, 2023 elején például egy Putyin-párti tüntetésen pózolt az Australian Openen, és a BBC szerint onnan üdvözölte az orosz testvéreket a messzi Moszkvában. Novak Đoković ehhez képest szinte említést sem tesz anyai nagyapjáról, aminek valószínűleg nem, vagy nem csak nemzeti, hanem családi okai is vannak.

Az anyai nagyapja horvát

Novak Đoković minden kétséget kizáróan a világ legeredményesebb teniszezője, aki a szinte utolérhetetlen eredményeinek köszönhetően ma az egyik legünnepeltebb szerb a földkerekségen, és nemcsak Szerbiában.

Đoković viszonylag távol tartotta, tartja magát a politikától, és a politika sem nagyon folyt bele a sikereibe, csak amennyire a jóízlés megengedte. A politika megelégedett azzal, hogy a világhírű teniszező a szerb térfélen pozícionálta magát, ez élesztőnek elég volt a szerb nemzeti öntudat dagasztásához.

Az anyai nagyapa is büszke az unokája sikerére, bár nemigen volt részese a szerb teniszező életének (Forrás: Nova S)

A “Novak Đoković: Félig szerb, félig horvát, ugyanakkor büszke montenegrói” című cikkünkben írtunk a Đoković család alapvető “konfigurációjáról”, kicsit bepillantást engedve a nem túl gyakran fellebbentett fátyol alá, amely azt a félig-meddig takargatott tényt rejtegeti, hogy Đoković felerészt horvát származású, amiről négy évvel ezelőtt az anyai nagyapa maga vallott az ellenzéki Nova S televíziónak nyilatkozva.

Zdenko Žagar, Novak anyai nagyapja, akkor 82 éves volt, és Belgrád Čukarica városrészében élt. Egyedül töltötte a napjait könyvei és a családi fotói között, miután első feleségétől, Đoković nagyanyjától elvált, második felesége pedig 2017-ben elhunyt.

– Bánom, hogy így alakultak a dolgok. Sok minden történt a családi kapcsolatainkban, és nemigen vehettem részt Novak nevelkedésében

– mondta Žagar, amikor a Nova.rs portál újságírói meglátogatták 2020 nyarán.

Žagar szerint, amikor Novak megszületett, ő már négy éve Prištinában élt, míg volt felesége és gyermekei Belgrádban.

– Hétvégeken jártam haza. Aztán elváltam, és kénytelen voltam távol maradni a családomtól. Tartottam a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz

– tette hozzá, miközben Dijana, Novak édesanyja, soha nem tudta megbocsátani neki a válást, ami tovább növelte a családi feszültségeket.

– Dijana engem hibáztatott a válásért, és ezt nem tudja megbocsátani. Azt hiszem, hogy a váláshoz mindig kettő kell. Amennyire bűnös a férfi, olyannyira a nő is

– mondta Zdenko Žagar, aki szerint a munka távolította el a családjától, amellyel később némileg javult a kapcsolata. A vejét, Srđant tiszteli, aki szerinte a legtöbbet tette Novak sikeréért.

Đoković gyermekkorának emlékei

Žagar elmesélte, hogy Novak első teniszütőjét édesapja, Srđan vette.

– Amikor Novak kisgyerek volt, már látszott, hogy különleges tehetsége van a teniszhez

– emlékezett vissza Žagar, aki szerint az apja volt az, aki felismerte a fia tehetségét és támogatta Novakot, még akkor is, amikor a család nehéz anyagi helyzetbe került.

A nagyapa elmondta, hogy bár kevesebb időt töltött Novakkal, mindig hitt benne, hogy unokája sikeres lesz.

– Srđannak semmi köze ahhoz, hogy a lányom nem kommunikált velem. Furcsa ember, aki mindig pozitívan látja a dolgokat és az eseményeket

– mondta az anyai nagyapa, aki szerint a lánya, Dijana napi 25 órát dolgozott a kopaoniki étteremben (lásd a korábbi cikket!), nagyon küzdöttek, bár akkortájt az anyai nagyapával nem nagyon voltak kapcsolatban.

Zdenko Žagar a egy családi képpel, amelyen – ha jól látom – akkor a kis Novak az anyjával, majd az apjával pózol – a kopaoniki síközpontban (Forrás: Nova S)

Žagar szerint Novak sokkal több időt töltött a másik nagyapjával, és érzelmileg sokkal közelebb állt hozzá, aki jelentős hatással volt rá.

– Novak sok időt töltött Srđan apjával, aki gyakran elvitte őt teniszezni. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz

– mondta az anyai nagyapa, ami magyarázatot ad a szerb(iai) teniszező montenegrói kötődésére.

Novakot igazságtalanul bírálják

Žagar szerint Novakot sokszor igazságtalanul bírálják, és úgy véli, hogy ezek a támadások részben a nemzetisége miatt történnek.

– Szerintem ez a piszkos gondolkodás miatt van. Az egyetlen ok, ami miatt megszólják, hogy szerb

– mondta Žagar, aki magát mindig horvátnak, vagy legfeljebb jugoszlávnak vallotta – és hangsúlyozta, hogy Novak büszkén képviseli Szerbiát, és az ellene irányuló kritikák mögött gyakran politikai vagy kulturális előítéletek állnak.

Žagar beszélt családja horvát származásáról is.

– Én horvát vagyok, Vinkovceban születtem. Novak édesanyja, a volt feleségem is ott született. Mindig is jugoszlávnak vagy horvátnak vallottam magam, soha nem voltam szerb

– jelentette ki az anyai nagyapa, bár Novak anyai ágon horvát származású, apai ágon pedig szerb – illetve még ez is kérdés, mert nem tudni, hogy mennyi montenegrói vér van benne, mert Žagar szerint “van ott egy kis keveredés”.

– Normális dolog, hogy inkább a szerbekkel tart, és én ezt nem ellenzem. Nem járt volna akkor sem jobban, ha horvátnak vallaná magát. Ő egy csodálatos ember, és joggal büszke arra, hogy szerb, még akkor is, ha anyai részről horvát származású

– mondta Žagar, aki szerint Novak identitására és sikereire mindkét nemzetnek büszkének kellene lennie, és nem lenne szabad, hogy ez netalán politikai viták tárgyává váljon.