Ki kopog, mi kopog? A bősz ellenzék a horvát parlamentben!

A néhai nagyszalontai jegyző halhatatlan soraival ellentétesen, a horvát parlamentben nem holló szolgáltatta a kopogtatást, hanem a felbőszült ellenzék obstrukciója. Kedden (október 24-én) az ellenzék a miniszterelnök horvát parlamentben tartott egyórás beszédét erőteljes kopogtatással kísérte a padsorokban, elégedetlenül, amiért a házelnök helyettese, Željko Reiner megakadályozta őket abban, hogy folyamatos szüneteket kérve elodázzák a miniszterelnök jelentésének ismertetését. Így Plenković a tervezett időpontban megtartotta a nemzet állapotáról szóló éves beszámolóját, de ebből a nagy zaj miatt vajmi keveset lehetett hallani.

A parlamentáris demokrácia furcsaságai

Mint ezt Churchill anno találóan megállapította, a parlamentáris demokrácia nem jó rendszer, de ez idáig még senki sem talált ki jobbat.

Ugyanez igaz még egy néhány dologra, mint például a család, nemzetállam, nemzet, stb., de ha a parlamentáris demokráciánál maradunk, elméletben és gyakorlatban ez áll a legközelebb a népakarat megnyilvánulásához.

Kapcsolódó cikk

Plenković: Nem lesznek előrehozott választások Horvátországban

Igaz, néha ez a közel is eléggé távol van attól, amit a választópolgár szeretne, de ez van.

Szóval, az országgyűlések a gyakorlatban sűrűn ingyen cirkuszt szolgáltattak a polgároknak, az angoloknak olyan kedves bekiabálásoktól a hírhedt filibusterekig az amerikai szenátusban, ahol néha akár 15 vagy több óráig is tart egyes szenátorok felszólalása azzal a céllal, hogy elodázzák, vagy megakadályozzák egyes határozatok megszavazását.

A horvát szábor történetében is jócskán akad mindenféle, de legismertebb az ún. szábori s*ggberúgás – saborski vritnjak – esete, amikor Josip Gržanić jogpárti képviselő nemes egyszerűséggel alfelén billentette Khuen Héderváry Károly horvát bánt.

Az újabb kori incidensek közül megemlítenénk az 1990-ben lezajló “aktatáskás merényletet”, melynek folyamán Ivan Bobetko (Janko Bobetko tábornok fia) aktatáskáját hajította Radoslav Tanjga, a Szerb Néppárt képviselője felé.

Saborski vritnjak, 1885 (Forrás: Nacionalna straža)

Szemben más illusztris parlamentekkel, a horvát honatyák nem szoktak verekedni egymással. A feljegyzések csupán egyetlen ilyen esetről tudnak, de ez sem az ülésteremben történt, hanem a kávézóban, amikor 1994-ben a HDZ-s Drago Krpina megtámadta Dragan Hinićet, a Szerb Néppárt képviselőjét.

A “lánglelkű költő” – Krpina szabad idejében verseket farag – azonban emberére akadt az ex-rendőrben, aki egyben még karatemester is volt. Hinić elhesegette Krpinát, közben könnyedén orron csapta. Miután felsegítették, látván hogy eleredt az orra vére, Krpina feljajdult, hogy a “száborban horvát vért ontottak”, de senki sem sietett a segítségére.

Ezt azért tudom, mert annak idején a horvát parlament sajtószobájában tanyáztam. A daliás időknek akkor szakadt vége, amikor, ha jól emlékszem 1995-ben, rábeszéltek, hogy csináljak magyar újságot az új, független Horvátországban. A lapocskát Új Magyar Képes Újságnak hívják, és azóta is megjelenik Eszéken.

A HDZ bosszút forral a kopogókkal szemben?

Pontot téve a múltban való jóleső kalandozásra, a szóbanforgó eseményről való tudósítást is le kellene zárni valahogy. Szóval, az ellenzéki képviselők a műanyag szavazótáblákkal verték a padot, Plenx meg beszélt, de alig lehetett hallani.

Valami újat nem nagyon mondott, a kormány munkáját foglalta össze, illetve méltatta annak eredményeit – megjegyzem csendesen, a Plenković-kormány komoly eredményekkel dicsekedhet, ha tetszik ez valakinek, ha nem.

Időközben a kormánypárt képviselői is észbe kaptak és a kopogást igyekeztek dörgedelmes tapssal elnyomni, ami nem igazán segített hozzá a zajártalom csökkenéséhez.

Végül úgy egy órányi kopogtatás után, az ellenzék kivonult, a miniszterelnök befejezte a beszédét, nem feledkezve meg megemlíteni, hogy ez alkalommal is lehetett látni, hogy két Horvátország létezik: egy a terem jobb oldalán, amelyik dolgozik, és a másik a baloldalon, amelyik nem csak hogy nem kínál semmilyen megoldást a helyzet javítására, de ugyanakkor a meglévő megoldásokat is csak szapulni tudja.

A későbbiek folyamán valami olyasmit is talált mondani, hogy az ellenzék egy “focipálya méretű lyukat ásott az obstrukcióval és beleesett”, de ezt most nem részletezzük.

A kormánypárt képviselői is észbe kaptak, és a kopogást igyekeztek dörgedelmes tapssal elnyomni, ami nem igazán segített hozzá a zajártalom csökkenéséhez (Forrás: Facebook, Horvát Demokratikus Közösség)

Viszont, úgy látszik, hogy a balkáni kreativitás ismét feltűnt, teljes pompájában, ugyanis mint ezt a horvát parlament sajtószolgálatának közleményéből ezt ma megtudhattuk: a parlamenti padsorok vizsgálata látható sérüléseket tárt fel karcolások, kisebb-nagyobb horpadások formájában.

Az állami tulajdon megrongálását elkövető személyeket is felsorolták, nyilván megszégyenítési céllal. A listán az ismertebb ellenzéki politikusok közül Krešo Beljak, a Horvát Parasztpárt elnöke, Sandra Benčić a Bírunk! (Možemo!) miniszterelnök-jelöltje, Nikola Grmoja a Híd (Most) hangadó egyéniségének neve is szerepel.

Ismerve a horvát politika észjárását, a következő lépés nyilván az lesz, hogy miután független szakértők bevonásával megállapítják az állami vagyont érő károsulás mértékét, benyújtják a számlát a vétkeseknek.