Új könyv a második világháborús bűnökről: Kis Bácskából süvít a szél

A. Sajti Enikő új könyve annak a Délvidéknek a históriájáról szól, amelynek lakói 1918 és 1944 között háromszor éltek át impériumváltozást. A szerző a következőket írja a könyvéről.

A tanulmányok jó része a mindekori hatalmat gyakorlók gőgjéről, a „másik” démonizálásáról, közösségi emlékezetének, etnikai tudatának, tárgyi, szellemi kultúrájának elpusztításáról, egymás megalázásáról, sőt legyilkolásáról szól.

A kisebbségtörténet azonban nem pusztán hanyatlástörténet. Ezért fordítottam nagy figyelmet annak vizsgálatára, hogy a királyi Jugoszlávia erőszakos hatalmi impulzusai hogyan hatottak a délvidéki magyarok kisebbségi stratégiájára, önszerveződésére.

Több tanulmány foglalkozik a hideg napokkal, az 1942-es újvidéki razziával, illetve a „még hidegebb napokkal”, a jugoszláv partizánok 1944/1945-ös magyarok elleni megtorlásával.

A legfontosabb kérdések, amelyekre ennek kapcsán megpróbáltam választ találni, milyen hasonlóságok és különbségek voltak e két megtorló akció mögött, értesült-e a magyar kormány a „vad megtorlásokról”, a kegyetlen gyilkosságokról?

Mit tett, mit tehetett ez ellen Budapest, diplomáciai csatornák híján milyen szerepe volt a katolikus egyháznak a megtorlásokról szóló információk közvetítésében?

A délvidéki magyarok és szerbek helyzetét nagyban befolyásolták a két ország közötti kapcsolatok.

E kapcsolatok alakulásáról is több írást talál a kötetben az olvasó. Ezek nemcsak a megszokott külpolitikai témákról szólnak, de először a hazai és a nemzetközi szakirodalomban, a magyar állampolgárok elkobzott, államosított vagyonának kérdését is elemzik.