Megint államfő akar lenni! Európában aligha van olyan politikus, akinek a jelenléte annyira rányomta a bélyegét egy ország életére, mint a montenegrói Milo Đukanović. Amikor először megjelent a politikai színtéren, Slobodan Milošević közeli szövetségese volt, az általa vezetett kormány aktívan részt vett Dubrovnik ostromában, ma pedig már egy NATO-tagország elnöke. Đukanović hétszer volt a kis balkáni ország miniszterelnöke, kétszer az elnöke, az utóbbi a posztért most harmadszor is indul a március 19-re kiírt elnökválasztáson.

Nem a fiataloké a világ

A Szocialisták Demokratikus Pártja (Demokratska partija socijalista, DPS) ismét az ország elnökének jelölte vezetőjét, Milo Đukanovićot, és ezzel megnyitotta a kérdést, hogy vajon ellentétes-e az alkotmánnyal Đukanović újbóli indulása az államfői posztért.

A jelenlegi elnök saját kezűleg nyújtotta be a jelöltségi kérelmet az Állami Választási Bizottsághoz (Državna izborna komisija, DIK), aminek tanúja volt pártjának több tisztségviselője, és az a nagyszámú ifjúsági különítmény, amely elkísérte az eseményre: vagy vitte az aláírásokat tartalmazó dobozokat, vagy csak jelenlétével emelte a “díszes társaság” fényét.

Đukanović ki is emelete, hogy jól érzi magát a fiatalok körében, és azt is hangsúlyozta, hogy “folytatja az állami intézmények iránti tisztelet fenntartásának” gyakorlatát: ezért választotta az indulási szándékát kifejező dokumentum személyes átadását, amit legkésőbb február 26-ig tehető meg.

– nyilatkozta a harmadszor is újrázni kívánó elnök, aki nem csak túlhaladott ifjúsága felett siránkozott, hanem némileg kompenzált is a fiatalok felé.

A montenegrói elnök és a nagyszámú ifjúsági különítmény (Forrás: Vijesti)

A Szocialisták Demokratikus Pártjának főbizottsága pénteken este egyhangúlag támogatta a párt elnökségének javaslatát, így a párt nevében újból Đukanović indul az államfői tisztségért folyó küzdelemben, vagyis Montenegróban felhagytak az őrségváltás & fiatalítás gondolatával, amivel maga Đukanović is játszadozott.

A pártvezetés egyes tagjaival találkozva a végül az újraindulás mellett döntő elnök még húsz nappal ezelőtt is arról beszélt, hogy a fiatal vezetőknek kell a felelősséget magukra vállalniuk a közelgő elnökválasztáson, és ezzel összefüggésben potenciális jelöltként a párt alelnökét, Ivan Vukovićot nevezte meg.

Ellentétes az alkotmánnyal, de van kibúvó

Fent már említettük, hogy Đukanović a harmadik elnöki mandátumát igyekszik megszerezni a március 19-re tervezett választásokon, ami ugyan alkotmányellenes, de egy “pragmatikus politikus” mindig megtalálja a kibúvót.

Milo Đukanović először 1998-tól 2002-ig volt elnök, jelenlegi, második mandátuma 2018 óta tart.

Először azután szerezte meg az államfői posztot, hogy az 1997-es választásokon legyőzte akkori párttársát, Momir Bulatovićot, akitől azidőtájt vette át a DPS vezetését is.

Második alkalommal, 2018-ban hat ellenfelet múlt felül, akkor több mint 180 000 szavazatot szerzett, és ezzel 53,9 százalékos diadalt aratott.

Đukanović újbóli jelölése potenciálisan felvetheti az alkotmányosság kérdését, tekintettel arra, hogy a montenegrói alkotmány szerint ugyanaz a személy legfeljebb kétszer lehet az ország elnöke.

Csakhogy van egy “enyhítő körülmény”, miszerint Đukanović első mandátuma arra az időszakra esett, amikor Montenegró még az úgynevezett Kis-Jugoszlávia, vagyis a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság része volt.

Az általában “ronaldói kisterpeszbe” beálló montenegrói elnök (Vijesti)

Vagyis a független Montenegró 2006-os kikiáltását követően a jelenlegi elnök most indul másodszor az államfői tisztségért, a többi pedig jogutódlás és jogértelmezés kérdése.

Az államfői poszt körüli alkotmányossági probléma nem először merül fel, tíz évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet Filip Vujanović esetében is, aki háromszor volt Montenegró elnöke.

– mutatott rá akkor Vujanović, akit 2013-ban 51,2 százalékkal meg is választottak államfőnek a Demokrata Front ellenzéki szövetség jelöltjével, Miodrag Lekićtyel szemben.

Miután van precedens, ezen a kérdésen Đukanović is könnyen túllendülhet, ahogy a fiatalítás kérdését is egy laza félmondattal sutba vágta, az erre vonatkozó kijelentésével egyúttal a “szerénység gyanúját” is elvetette.

– mondta az általában “ronaldói kisterpeszbe” beálló montenegrói államfő, akinek ugyan néha rövid ideig nem jutott állami tisztség, de a Szocialisták Demokratikus Pártjának vezetését sohasem engedte át senkinek sem, amióta azt 1997-ben kicsavarta elődje Momir Bulatović kezéből.

A legerősebb farba

A montenegrói választási bizottság eddig két jelölt indulását hagyta jóvá, bár ezt többen is kérvényezték.

Így a jelek szerint Đukanovićnak a szerb többségű, és Belgrád által is támogatott Demokrata Front jelöltjével, Andrija Mandićtyal, és Draginja Vuksanović-Stankovićtyal, a Szociáldemokrata Párt képviselőjével kell megküzdenie, a jelöltségét erősítette meg, de ez a lista még nem végleges.

Vuksanović-Stanković a Montenegrói Egyetem jogászprofesszora, aki anyai ágon ugyan szerb származású, de saját elmondása szerint az anyja ortodox montenegróinak nevelte, aki montenegrói nyelvet beszél, és a montenegrói ortodox egyház tagjának tekinti magát.

A szociáldemokrata politikus 2018-ban is indult az államfői posztért, és ezzel ő volt az első női elnökjelölt az igencsak hímsoviniszta Montenegróban. Akkor 8,2 százalékkal a harmadik helyen végzett, mögötte már csak a futottak még kategóriához tartozók “lihegtek”.

A podgoricai sajtó arról számolt be, hogy várható a Demokraták vezetőjének, és a montenegrói parlament volt elnökének, Aleksa Bečićnek az indulása is, aki a “Tisztelj meg” (Časti mi) jelszóval kampányol, és azt hirdeti, hogy készen áll harcba szállni az ország becsületéért – ami Montenegróban hagyományosa és kiemelten fontos – valamint a szabadságért, az államiságért és az egység megteremtéséért.

Egyelőre még nem alakult ki az államfői bársonyszékét indulók végleges listája, az viszont már most gyanítható, hogy a jelenlegi felfokozott helyzetben szorosabb küzdelem várható, mint öt évvel ezelőtt, és ezért netalán még második fordulóra is sor kerülhet.

A szerb elnök kitünteti a montenegrói államfői posztért induló montenegrói szerb politikust 2021-ben

A 2006-ban függetlenné vált Montenegró történetében viszont még nem fordult elő, hogy az elnökválasztást nem a Szocialisták Demokratikus Pártjának jelölte nyerte, de most nem biztos, hogy bekövetkezik ez a forgatókönyv.

Egyrészt a Balkánon újonnan fokozódó nacionalista őrületben jó eséllyel indul a szerb Andrija Mandić, akivel Aleksandar Aleksandar Vučić szerb elnök is gyakran egyeztet, 2021-ben pedig szerb állami kitüntetésben is részesítette.

Ha viszont valami csoda folytán netalán a 36 éves Aleksa Bečić nyerné meg az elnökválasztást, akkor bekövetkezhetne a várva várt fiatalítás, amiről korábban Đukanović papolt, de aztán lesöpört az asztalról.

Persze Montenegró akkor nem úgy fiatalítana, mint azt a kilencvenes évekből visszamaradt “politikai kövület”, Milo Đukanović elképzelte.

---

---

A montenegrói kormány csütörtökön megerősítette, hogy 50 millió eurós magyar hitelt vett fel a CKB banktól, három nappal azután, hogy egy másik magyar bank, az EXIM, 110 millió eurós kölcsönt adott a boszniai Szerb Köztársaságnak az ottani költségvetési hiány ellensúlyozására. A Dodik-féle boszniai szerb entitás magyar részről történő meghitelezéséről a BALK már december 10-én beszámolt. A magyar OTP 2006 augusztusában 105 millió euróért vásárolta meg a Montenegrói Kereskedelmi Bank (CKB) 100 százalékát, amely akkoriban a balkáni ország legnagyobb bankja volt 44 százalékos piaci részesedéssel és 150 ezer ügyféllel. Azóta a “szorgalmas montenegróiak” jó része “magyar pénztárcában” tartja az euróját.

Magyar kölcsön Montenegrónak is

Aleksandar Damjanović, a podgoricai kormány pénzügyminiszter a magyar hitel “beszerzésével kapcsolatban” úgy nyilatkozott, hogy az ország az OTP bank tulajdonában lévő Montenegrói Kereskedelmi Banktól (Crnogorska Komercijalna Banka, CKB) kapja a pénzt, egy éves türelmi idővel és 7,5 százalékos fix éves kamattal.

– mondta Damjanović a podgoricai kormány ülésén.

A boszniai Szerb Köztársaság ezek szerint jobban járt, mint Montenegró, mert 110 millió eurót “vágott zsebre”, 5%-os kamatra, és tíz éves futamidőre, vagyis az OTP-CKB hitelhez képest az jóformán “ajándék” volt, tekintettel a rohanó inflációra.

A montenegrói pénzügyminiszter november első felében járt Budapesten, és találkozott Csányi Sándorral, az OTP-csoport vezérigazgatójával, akivel a kétoldalú hitelmegállapodásról tárgyaltak. A BalkanInsight ezt a megbeszélést november 11-re teszi, Damjanović viszont már december 8-án a magyar fővárosban “lébecolt”, merthogy aznap tárgyalt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel.

Ha jók a BalkanInsight információi, akkor felvetődik a kérdés, hogy Damjanović miért csak három nappal később találkozott Csányival, netalán lassan haladtak a hitel körüli tárgyalások, és megkésve került az ügy jóváhagyásra a magyar “bankbirodalom” feje elé, esetleg Csányinak közben más teendői voltak, vagy netalán csak előszobáztatták a montenegrói minisztert egy kicsit.

Természetes útvonal, vagy mégsem

Visszatérve Damjanović és Szijjártó megbeszélésére, illetve az azt követő sajtótájékoztatóra, azon semmi különös nem hangzott el, a magyar tárcavezető szokásához híven “utálta egy kicsit Brüsszelt”, és támogatásáról biztosította a balkáni barátokat, vendégével például megvitatta a magyar cégek részvételét a montenegrói infrastrukturális projektekben, ami elég sok mindent jelenthet, de nem következik belőle semmi konkrét.

MAGYAR HITEL: Magyar malacuk van

Szijjártó akkor (is) sürgette a “balkáni bővítést”, mert ezáltal jelentősen bővülhetnének a gazdasági együttműködés lehetőségei, és újabb magyar “külgazdasági sikereket” lehetne elérni, merthogy a magyar kormány továbbra is támogatja a hazai cégek külföldi terjeszkedését.

A magyar miniszter ezzel kapcsolatban külön megemlítette, hogy Montenegróban egy magyar bank a piacvezető, amelyet ugyan nem nevezett meg, de nem kellett sokáig találgatni, hogy vajon melyik bankról is van szó, mivel a montenegrói pénzügyminiszter a gyengébbek kedvéért a sajtótájékoztatón név szerint emlegette a szóban forgó magyar bankot, arról viszont ő sem beszélt, hogy Magyarország, illetve az OTP meghitelezi Montenegrót, bár lehet, hogy ebben akkor még ő sem lehetett biztos.

– mondta Damjanović, aki ezt követően elegáns átsiklott közlekedési és egyéb infrastrukturális projektekre, vagyis “mandarin nyelven” ugyan sejtetett valamit, de abból túl sok konkrétumot nem lehetett kiérteni, pedig aligha kétséges, hogy a hitelfelvétel szóba került, ha éppenséggel nem az volt az egyik legfőbb téma.

A pongoricai vendég mantrázott egyet arról is, hogy Montenegró számára az európai csatlakozás “természetes útvonal”, ami azonban már akkor sem hatott valami meggyőzően, merthogy az Európai Unió az összes csatlakozási fejezetet megnyitotta ugyan a kis balkáni országgal, de ezen a téren az elmúlt öt és fél évben egyetlenegyet sem zárt le, vagyis némi malíciával jegyezhetjük meg, hogy a csatlakozás ügyében “egyetlen kapavágás” sem történt.

Ami Montenegró uniós csatlakozását illeti, és ami a hitel folyósítása szempontjából sem kedvező előjel, hogy Tanja Fajon szlovén külügyminiszter szerint az Európai Unió felfüggesztheti a csatlakozási tárgyalásokat Montenegróval az ottani belpolitikai válság miatt, az országnak ugyanis nincs törvényesen megválasztott kormánya, és az alkotmánybíróság sem működőképes.

Fajon szavaira nem csak azért érdemes figyelni, mert egy volt jugoszláv tagállam külügyminisztere, és ebből kifolyólag jobban érti a balkáni eseményeket, mint mások, hanem azért is, mert külügyminiszterré történt kinevezése előtt az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője volt, így ismeri az európai gondolkodási módot is.

---

---

Egy montenegrói hajózási portál hivatalos adatokra hivatkozva a napokban írt arról, hogy melyik országból származnak a montenegrói zászló alatt hajózó jachtok tulajdonosai. Magyarok elvben, illetve papíron nincsenek a tulajdonosok között. Ugyanez a portál számolt be arról is, hogy a montenegrói állam felvásárolja a bari kikötő (Luka Bar) szinte összes részvényét.

A jachtok

Montenegróban a hét méternél hosszabb hajókat tekintik jachtoknak, és ezekről a járművekről külön nyilvántartást vezetnek, amely szerint 354 jachton lobog a kis balkáni ország zászlaja, a tulajdonosok majdnem 90%-a azonban nem hazai állampolgár.

A montenegrói kormány hivatalos nyilvántartása szerint csak 41 montenegróinak van jachtja, amivel a 12 százalékot sem érik el, miközben az orosz és a szerb állampolgárok összesen 99 luxusjárművel rendelkeznek.

Érdekes, hogy minden érintett országot precízen megneveztek a kimutatás készítői, a szerbeket és az oroszokat azonban egy kalap alá vették, így csak sejteni lehet, hogy az oroszok, és nem a szerbek vezetik a jachttulajdonosok listáját, de lehet, hogy ezt kínos lett volna beismernie az Európai Unióba igyekvő balkáni törpeállamnak.

Viszont az már számra pontosan kiderült, hogy az ukránok 17 jachtot regisztráltak Montenegróban, kilenc tulajdonosnak pedig brit útlevele van, heten érkeztek Csehországból, nyolcan-nyolcan pedig Bosznia-Hercegovinából és az Egyesült Államokból, de öt fehérorosz is van a tulajdonosok között.

Nem soroljuk fel az összes országot, csak annyit jegyzünk meg egy jachtnak dél-afrikai, egy másiknak pedig hongkongi tulajdonosa van, magyarok birtokában nincs egyetlen jacht sem Montenegróban, legalábbis ez derül ki a kimutatásból.

A kikötő

A montenegrói állam egy másik közleményben arról is tájékoztatást adott ki, hogy megerősíti pozícióit a bari kikötőben, és felvásárolja a kikötő részvényeinek jó részét.

Ennek szellemében pénteken (december 9-én) az állam kilencmillió részvényt vett meg a Luka Bar papírjaiból, összesen 8,18 millió euróért.

Ezzel a tranzakcióval az állam 54 százalékról csaknem 70 százalékra növelte tulajdonrészét a kikötőben, amely eddig a részvények 86,84 százalékát tudta értékesíteni, a 13,16 százalékot még nem talált gazdára.

Az előrejelzések szerint azonban erre nem kell sokáig várni, mert a montenegrói állam várhatóan már hétfőn besöpri ezeket a részvényeket is.

A podgoricai kormány csütörtöki ülésén elfogadta a kikötővel kapcsolatos tájékoztatót, amely szerint Bar kikötőjéből kivásárolják a kisbefektetőket is, a tervek szerint a kormány tőlük legfeljebb 10,46 millió részvényt vesz meg 90 eurocentes áron.

---

---