KÍNAI NEHÉZIPAR: Uniós képviselők Várhelyihez fordultak a kínaiak szerbiai nyomulása miatt

Az EP-képviselők egy csoportja levelet írt Várhelyi Olivér bővítési- és szomszédsági biztosnak, amelyben aggodalmukat fejezték ki az egyre nagyobb kínai jelenlét miatt Szerbiában. Ez különösen azokra a nehézipai projektekre vonatkozik, amelyeket kínai cégek hajtanak végre több szerbiai városban.

Mit várnak Várhelyitől?

Uniós források szerint a levelet Miriam Lexmann szlovák néppárti és Reinhard Bütikofer a zöldek német képviselője fogalmazta meg, és 26 uniós parlamenti képviselő írta alá.

Bütikofer, aki egyúttal az Európai Parlament kínai kapcsolatokért felelős küldöttségének elnöke, kijelentette, hogy a kínai nehézipari beruházások “drámai szintre” emelték a levegő szennyezettségét Szerbiában.

Az uniós képviselő szerint azonban a kínaiak által működtetett nehézipari üzemek közelében nemcsak a levegő, hanem az ivóvíz minősége is veszélybe került, ami “sok ember jólétére” van kihatással.

– Ez nem csak a helyi közösségek problémája. Nem engedhető meg, hogy a külföldi befektetők figyelmen kívül hagyják vagy megkerüljék az elfogadott közös európai normákat, mert a szennyezés és a környezeti károk nem ismernek országhatárokat

– jelentette ki Bütikofer.

A levelet aláíró képviselők azt várják: Várhelyi emlékeztesse a szerb kormányt arra, hogy a csatlakozási folyamat részeként be kell tartania a saját törvényeit és az uniós előírásokat.

Az uniós képviselők különösen a szendrői (Smederevo) vasműbe, a bori bányákba, a nagybecskereki gumigyárba és a kostolaci hőerőműbe történő kínai beruházások miatt fordultak a bővítési- és szomszédsági biztoshoz.

A múlt év végén többször is előfordult, hogy Belgrád vezette a légszennyezettségi világranglistát, ezért a CNN-hez közeli N1 TV szerbiai csatornája a szerb fővárost Pekinghez hasonlította.

“Mi mérgezzük magunkat, nem ők”

Ljubodrag Savić, a belgrádi Közgazdasági egyetem tanára a Várhelyihez intézett levéllel kapcsolatban a belgrádi Politikának úgy nyilatkozott, hogy jobb lenne, ha az uniós képviselők az 1999-ben Szerbiára ledobott bombák urániumtartalmával foglalkoznának, mert az is veszélyes a környezetre.

– Akkor beszéljenek nehézipari ártalmakoról, ha bocsánatot kérnek a szerb államtól, kompenzálják a háborús károkat, megtisztítják az országotm az urániumtól, amennyire az csak lehetséges, és ha viselik a bombázás következményeivel küzdő emberek kezelésének költségeit. Mi közük hozzá, mi mérgezzük magunkat, nem ők!

– mondta a szerb professzor, akik szerint az uniós képviselőknek “nem Szerbia szúrja a szemüket”, hanem Kína, amelyet “nem szívesen látnak” a saját (vadász)területükön, habár Szerbiát nem fogadják be a tagországok közé.

Milan Kovačević, szerb külföldi befektetési tanácsadó ugyanakkor úgy véli, hogy az uniós képviselők számára már most gondot okoznak a kínai és orosz beruházások, de mi történik akkor, amikor Szerbia esetleg belép az Európai Unióba, és követnie kell a közös európai politikai szabályokat.

– Az utóbbi időben valóban vannak környezeti problémáink a bori bányával és a szendrői vasművel, és ezt valóban problémaként kellene felfognunk. A hőerőművek túlságosan szennyezik a levegőt, rosszul szűrik a hamut, a bányáknál pedig sok a zagy. Azt hiszem, hogy sok dolog van, ami késlelteti az EU-csatlakozást, és ez éppen a problémák egyike

– jelentette ki Kovačević, aki arra is figyelmeztet, hogy az ökológiával kapcsolatban Szerbiában nem csak a kínai vállalatok viselkedését tolerálják, hanem a hazai cégek által okozott környezeti szennyezéseket is.