EGY SZIGET ÖNÁLLÓVÁ VÁLT: Vis már nem szorul a horvát energiarendszerre, ráadásul a bora is jó

Az EU-ban a 2018-ban elfogyasztott energia 18,9%-a megújuló forrásból származott, a cél a 20% elérése 2020-ra. Az európai zöld megállapodás elnevezésű, rendkívül ambiciózus intézkedéscsomag célul tűzi ki, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinense legyen. Horvátország egyik legtávolabbi szigetén ez máris sikerült.

Zöld is, kék is, és áramot termel

Október végén Vis szigetén megnyitották Horvátország legnagyobb naperőművét.

Ezzel a nagy múltú, egykor stratégiai jelentőségű sziget önellátóvá vált nemcsak ivóvíz, de villamos energia tekintetében is.

A naperőmű teljesítménye 3,5 MW, 11.200 napelemből és 5 konverterből áll. Az elvárások szerint évi mintegy 5 millió kilowattóra (kWh) áramot termel, ami 1600 háztartás szükségleteit elégíti ki.

A tervek szerint az erőmű mellé egy 1MW-os akkumulátoros tárolót építenek, amely szintén a legnagyobb ilyen típusú létesítmény lenne az országban.

A visi naperőmű az első a horvát szigetekre tervezett naperőművek sorában, amelyeket a horvát elektromos művek (Hrvatska Elektroprivreda, HEP, Horvát Villanygazdaság) 2023-ig épít meg, összhangban az Európai Unió szigetpolitikájával.

Ez a tagországok szigeteken élő polgárainak életminőségét kívánja javítani, többek között a tiszta, fenntartható energiaforrások bevezetésével.

Ebben az értelemben a visi naperőmű kék is, mivel a tengeren van, és zöld is, mivel környezetvédelmi szempontból tiszta energiaforrásnak számít.

Száz százalékban hazai

A soron következő naperőművet Cres szigetére telepítik.

A munkálatok várhatóan 2021 tavaszán érnek véget, az erőmű teljesítménye 6,5 MW, 8,5 millió kilowattóra termeléssel.

Horvátország szempontjából különösen jelentős, hogy a naperőműveket teljes egészében a hazai iparra támaszkodva építik.

A napelemeket a varasdi Solvis, a konvertereket és az irányítórendszert pedig a zágrábi Končar- KET szállítja.

A szigetekre telepített naperőművek többrendbelileg értelmes, rövid időn belül megtérülő projektek, mert elsősorban ott építik őket, ahol az év túlnyomó részében süt a nap, és ahol az eddig kizárólag tengeralatti vezetékekre támaszkodó áramellátás problematikus, különösen a nyári hónapokban, amikor az idegenforgalom miatt többszörösére növekszik a fogyasztás.

A szárazföldtől mintegy 45 kilométerre fekvő Vis esetében a naperőmű volt a szinte egyedüli lehetséges és főleg ésszerű megoldás, és még nem is került olyan nagyon sokba, kiépítésének költségei mintegy 31 millió kunára, azaz megközelítőleg 4 millió euróra rúgtak.

Az Adria csodája

Érdekességként, Vis szigete egyike a horvát Adria csodáinak, stratégiai fontossága miatt gyakran cserélt gazdát.

A sziget már az új kőkor (neolitikum) óta lakott, időszámításunk előtt 397-ben a szicíliai Syracusa görög városállamból kirajzó telepesek új poliszt alapítottak Issa néven.

A városállamot az i-e. I. században olvasztották be a római császárságba, majd ennek bukását követően jó ideig velencei birtok volt, innen származik olaszosított neve, a Lissa.

1812-ben angol megszállás alá kerül, és az angol korona építi ki szigeterőddé.

A soron következő tulajdonos a Habsburg-monarchia volt.

A visi vizeken került sor a 19. század (a trafalgari után) második legnagyobb tengeri ütközetére, a lissai csatára, amelyben Tegethoff tengernagy elavult, számbeli hátrányban lévő flottája fényes győzelmet aratott a kor egyik legnagyobb tengeri hatalmának tartott olasz hadiflotta felett.

A dalmát szigeteket, így Vist is, a titói Jugoszlávia „szabadította fel” az olasz uralom alól.

Az addig is haditengerészeti erősségként szereplő sziget a jugoszláv szövetségi állam fő tengeri erődje volt, messzehordó parti ütegekkel, titkos, sziklába vájt kikötőkkel.

Egészen 1989-ig a külföldiek számára tilos területnek számított.

Ebből kifolyólag a visi idegenforgalom későn kezdett fejlődni, a sziget viszont így megőrizte a mediterrán báját.

Az egykori militarizáció jócskán visszanyeste az ókor óta nevezetes visi szőlőskerteket is, így például az autochton vugava tőkéi csupán 200 hektárra szorultak vissza.

Ez pedig elég nagy kár, lévén a korčulai grk mellett a legjobb adriai fehér bor.

A franciák sokáig úgy tartották, hogy a nevezetes Rhône-menti viognier szőlőfajta azonos a vugavával (sok tekintetben hasonló a két szőlőfajtából készített bor), ám a DNA vizsgálatok ezt később megcáfolták.