AZ OLAJKISHATALOM: Montenegrói famatuzsálemek alatt

Utolsó módosítás:

AlbanianArabicBelarusianBosnianBulgarianCatalanChinese (Simplified)CroatianCzechDanishDutchEnglishEstonianFinnishFrenchGeorgianGermanGreekHungarianIndonesianItalianJapaneseKoreanMacedonianPolishRomanianRussianSerbianSlovakSlovenianSpanishSwedishTeluguThaiTurkishUkrainian

Montenegró a Nyugat-Balkán egyik legígéretesebb országa, egyben egyike azoknak az országoknak, ahol még rengeteg az érintetlen vidék – 620 ezren lakják a 14 ezer négyzetkilométeres országot. Montenegró egyik nagy értéke a természet és a történelem, az adriai partvidéken sorakozó, 15-16. századi (és ennél is korábbi) várak, városok, valamint a szebbnél szebb, váltakozva kavicsos és homokos strandok biztosítják az ország legfontosabb bevételi forrását, a turizmust.

A montenegrói tengerparti városokban már gyakorlatilag minden az idegenforgalomról szól, számos olyan természeti kinccsel lehet találkozni, ami kicsit eltér a szokványostól, és ami tényleg helyi és egyedi jellegű. A montenegrói partvidék legdélebbi városától, a festői Ulcinjtól nem messze található egy ősöreg olajfa-ültetvény, ahol a fiatalabb fák is több száz évesek.

Akár fantasy sorozatot is forgathatnának

A hegyoldalban fekvő Valdanosban például, ha az ember kiszáll az autóból, már érezni az olajfák illatát, a látvány pedig lenyűgöző. Az öreg fák lyukacsos-göcsörtös-szürkés törzsei elvarázsolt erdővé állnak össze, mintha egy fantasy sorozat jelenetébe csöppentünk volna.

A legidősebb fa 2300 (!) évesre tehető, tehát már Jézus Krisztus idejében is öregnek számított,

de szép számmal akadnak ezer évnél is idősebbek is, amelyek a mai napig teremnek. Fatmir Sadiku, az egyik legnagyobb olajfaerdő tulajdonosa azt mondja: „ezek a fák olyanok, mint az anyák, akkor is teremnek, ha elhanyagolják őket”.

EZT OLVASTAD?  ÚJABB EXODUS: A Balkánról is fejvesztve menekülnek az emberek

Az olajat helyben értékesítik

És ezeket a fákat sokáig, a hetvenes-nyolcvanas évekig alaposan elhanyagolták, mielőtt a helyiek újból felismerték, milyen érték van a kertjeikben. Az olajfa érzékeny, és a termésnek is lelke van; a fákról lerázott bogyóknak elég egyetlen éjszaka a földön ahhoz, hogy veszítsenek savtartalmukból, ezáltal minőségükből is. A hozam nem túl nagy, ezért exportra nem termelnek, az olajat javarészt csak helyben értékesítik, de a minőség kiváló, ezt bizonyítják a különféle versenyeken elért arany- és ezüstérmek is.



A helyi olaj citrusos jegyeket hordoz, ami rávilágít az olajfa egyik kevésbé ismert tulajdonságára, hogy a virágok ugyanis minden környező íz- és illataromát magába szívnak, ezek az anyagok pedig a termésben és az olajban köszönnek vissza, minden régióra jellemző egyediséget kölcsönözve a végterméknek.

Az olajút

A helyiek büszkék a régió csaknem 86 ezer fájára, a közös büszkeséget jól jelzi, hogy az egyes birtokok között kerítés sincsen,

a legöregebb fák mellett táblákon látni a fa pontos adatait és a tulajdonos nevét.

Mára pedig a montenegrói kormány is felismerte, hogy érdemes és szükséges a térség védelme, és a hagyományos borútvonalak mintájára „olajútvonalat” is létrehoztak. Az állami és uniós eredetvédelem és támogatás segítségével pedig a gazdák tovább is tudnak már lépni.

EZT OLVASTAD?  REKORD DROGFOGÁS AZ USÁ-BAN: Az elkövetők Montenegróból származnak

Így vált lehetővé számukra, hogy olyan gépeket tudtak venni, amivel a feldolgozás kisebb anyagveszteséggel jár, de ezzel tudnak egyúttal szebb, versenyképesebb csomagolást adni a termékeiknek, amivel a maguk léptékével, de hozzájárulhatnak a régió és az ország gazdasági előrelépéséhez.

Forrás: Mandiner


Mondd el a véleményedet!

Oszd meg a BALK-ot!