Đukanović: a hangágyú tönkretette a forradalmat

Az ördög ügyvédje újabban azt mondja, hogy csak viccelődtek a hangágyú emlegetésével

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerb politikában van egy régi szabály: amit tegnap még diadalittasan ünnepeltek, arról ma könnyen kiderülhet, hogy csak vicc volt. Vladimir Đukanović, a Szerb Haladó Párt (SNS) parlamenti képviselője és közismert rezsimharcosa most éppen azt magyarázta el a szerb közvéleménynek, hogy tavaly március 15-én nem a hangágyú bevetését ünnepelte az Informer televízió élő adásában, hanem csupán tréfálkozott.

A probléma csak az, hogy a vicc akkor hangzott el, amikor a fél ország próbálta kideríteni, mi okozta a belgrádi tüntetésen kitört pánikot, amire Szerbiában továbbra sincs megnyugtató válasz.

A vicc, ami túl jól sikerült

A kérdés azért vált kényessé, mert a rezsim elkezdte üldözni azokat, akik azt állították, hogy a szerb elnök hangfegyverrel támadt saját népére, egy ilyen állítás ugyanis kellemetlen lehet az előbb vagy utóbb sorra kerülő választások előtt.

Csakhogy kormányszinten nem azok iránt érdeklődnek, akik élő adásban dalokkal ünnepelték a nem létező eszköz használatát, hanem azokat vonnák felelősségre, akik vádiratként kezelnék a hangágyú ügyét a szerb elnök ellen.

Kapcsolódó cikk

A hangágyútól a polgárháborúig: új szinten az őrület

A rezsim szerint akik most azt állítják, hogy hangágyúzás történt, azok Aleksandar Vučić és családja életére törnek, és a hatalom megdöntésére készülnek.

Így került célkeresztbe Aleksandar Radić katonai elemző is, aki már a március 15-i tüntetés estéjén felvetette, hogy a Milan király utcában kialakult tömegpánik hátterében valamilyen akusztikai eszköz állhatott, ő azóta már családostul távozott az országból.

A szerb ügyészség és a rendőrség közben látványos lendülettel idézi be mindazokat, akik szerint a hatóságok hangágyút vethettek be a tavaly március 15-i diáktüntetés ellen.

Az elmúlt időszakban Aleksandar Radićon kívül információs beszélgetésre vagy kihallgatásra hívták be: Aleksandar Olenik ügyvédet, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnökét, Dejan Petar Zlatanovićot, a Srbin.info főszerkesztőjét, valamint Zdravko Ponošt, a Srbija Centar párt elnökét és volt vezérkari főnököt.

A hatóságok szerint ők mind olyan állításokat terjesztettek, amelyek a hangfegyver használatára utaltak.

Hazugságok és emlékezetkiesések

Amikor Radićot előállították „valótlan információk” terjesztése miatt a hangágyú használatáról, már akkor sokakban felmerült a kérdés: hogy a hatóságok vajon ugyanilyen érdeklődéssel fordulnak-e majd a szerbiai Informer stúdiója felé is?

Ha ugyanis a hangágyú használatáról beszélni „hazugságterjesztésnek” minősül, akkor érdekes kérdés lehet, hogy azok mit követtek el, akik a feltételezett hangfegyver bevetését ünnepelték.

Miután Radićot előállították, mert a médiában „hazugságokat terjesztett” a hangágyúról, az interneten felmerült, hogy előveszik-e az Informer tulajdonosát, DJ Vučićevićet, és a Szerb Haladó Párt elnökségi tagját, Vladimir Đukanovićot (őt “az ördög ügyvédjeként” emlegetik Szerbiában), akik 2025. március 15-én élő adásban mulatozva ünnepelték a hangágyú bevetését. Vajon ők is hazugságokat terjesztettek a hangágyú használatáról a médiában? (Forrás: X platform)

Đukanović ezt követően kijelentette, hogy semmit sem ünnepelt, egyszerűen felolvasott egy nézői SMS-t az Informer élő műsorában. Az üzenet feladója a „Duni vetre malo preko jetre” című dalt kérte „a hangágyú tiszteletére”, amire Dragan J. Vučićević főszerkesztő készségesen hozzátette, hogy a szám „csak a hangágyúnak” szól, és közös nótázásba kezdtek.

Az összképhez hozzátartozik, hogy a nóta ugyan a rezsim által is kedvelt Baja Mali Knindža szerzeménye, de ebben a ritka esetben nincs különösebb politikai üzenete: egyszerűen azokat vigasztalja, akik már túl sokszor vigasztalták magukat pálinkával, vagyis a cirózis magasztalása mulatós stílusban.

Đukanović határozottan állítja, hogy a hangágyú dicsőítése csak poén volt. A szerb közéletet ismerve ez nem teljesen új műfaj. Belgrádban gyakran előfordul, hogy valami előbb nem létezik, aztán létezik, de nem használták, végül pedig kiderül, hogy csak vicceltek vele.

A lényeg talán nem is a hangágyú

Felmerül a kérdés, hogy miért fordít a szerb állam ekkora energiát annak bizonygatására, hogy semmi sem történt. Mert ha tényleg nem történt semmi, akkor nehéz megmagyarázni a folyamatos narratívaváltásokat, az előállításokat, a rendőrségi akciózásokat és a hangágyú körüli kollektív emlékezetkiesést.

És persze azt is, hogy miért lett hirtelen mindenki vicces kedvében, aki tavaly március 15-én még nagyon komolyan örült annak, amit ma már csak tréfának nevez.

Eközben sem Dragan J. Vučićevićet, az Informer tulajdonosát, sem Vladimir Đukanovićot nem vitték be: a szerb igazságszolgáltatás tehát nem azokat faggatja, akik a hangágyú használatának örvendeztek, de ma már emlékezetkiesésben szenvednek. A Balkánon ezt nevezik következetes jogalkalmazásnak, vagy legalábbis annak próbálják eladni.

Mindez lehet, hogy nem ért volna meg egy cikket, ha a „rezsim által sztárolt Vladimir Đukanović” nemcsak az Informer televízióban viccelődött volna a hangágyúval, hanem az X platformon is.

A túlbuzgó sztárügyvéd – aki korábban az oroszok által „bemutatott” ukrajnai nácimentesítést bevezette volna Szerbiában is – az X közösségi oldalon azt írta, hogy „a hangágyú tönkretette a forradalmat”, amit három nevetéstől síró hangulatjellel nyomatékosított.