Szerb hadsereg: Vučić és a katonai látványpolitika

Megkezdődött a szerbiai választási kampány, a szerb elnök tegnap nyugdíjemelést ígért, ma rakétákat mutogatott

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbiában Vidovdan (Víd napja) alkalmából idén sem maradt el a szokásos katonai önbizalom-erősítés. A szerb védelmi minisztérium és a szerb hadsereg Batajnicán, a „Milenko Pavlović ezredes-pilóta” katonai repülőtéren mutatta be az új és modernizált fegyverrendszereket, majd a program Pasuljanske Livadén (a BALK-on gyakran Babföldeken) éleslövészettel folytatódott.

Aleksandar Vučić természetesen mindenhol ott volt, nézett, kérdezett, magyarázott, lelkesedett, és közben ismét világossá tette, hogy Szerbia a következő időszakban nem kevesebb, hanem még több fegyvert akar.

A szerb elnök szerint, ha Szerbiát valaki megtámadná, az ellenség veszteségei hatalmasak lennének, és kevés ország indulna neki egy ennyire felszerelt államnak. Ez a mondat önmagában is jól összefoglalja a szerb fegyverkezés politikai üzenetét: Szerbia erős, Szerbia felfegyverzett, Szerbiától tartani kell.

A főparancsnok fegyverbemutatója

Az új rakéták, drónok, légvédelmi rendszerek, modernizált bombák és harci repülőgépek mellett maga Vučić is főszerepet kapott a batajnicai bemutatón és a szerbiai rezsimhű sajtóban.

A szerb elnök ugyanis nem egyszerű nézőként járta végig a kiállított eszközöket, hanem afféle „álcázott politikai idegenvezetőként”, aki minden új fegyver mellett megállt, tett egy megjegyzést, majd továbbment a következő látványossághoz.

Kapcsolódó cikk

Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

Ezért ehéz eldönteni, hogy a bemutató főszereplője a hadsereg volt-e vagy maga az államfő, de a televíziós közvetítések alapján Vučić néha több képkockát kapott, mint a rakéták.

Az Informer, amely hagyományosan lépésről lépésre követi a szerb elnök mozgását, külön kiemelte az izraeli gyártású Lanius-X drónt, amely a leírás szerint képes berepülni egy ház ablakán, követni a célpontot, önállóan repülni, miközben szinte lehetetlen megzavarni.

Vučić ehhez csak annyit tett hozzá, hogy ezt az eszközt ma bemutatták, holnap pedig már gyártani is fogják (feltehetően az Elbit szerbiai gyárában).
Ez a mondat különösen érdekes azok után, hogy a szerb elnök korábban már a közös izraeli-szerb dróngyár gyors beindítását ígérte. A gyár körül ugyan még mindig több a kérdés, mint a késztermék, de a politikai kommunikációban a drónok már felszálltak.

Szerbiában ez nem először fordul elő: akadnak beruházások és haditechnikai csodafegyverek, amelyek előbb jelennek meg a sajtótájékoztatókon, mint a gyártósoron.

Kapcsolódó cikk

Izraeli-szerb dróngyár, avagy Vučić újabb időutazása?

Az izraeli kapcsolat ettől még valós. Belgrád az elmúlt időszakban jelentős fegyverüzleteket kötött Izraellel, az Elbit Systems pedig kulcsszereplője lett a szerb katonai modernizációnak. A most bemutatott izraeli drón így nem elszigetelt technológiai érdekesség, hanem egy nagyobb folyamat része.

A szerb elnök a bemutatón megtekintette az Alas rakétákat is, amelyeket precíziós csapásmérésre szánnak. Az ALAS rakéta leginkább az izraeli Spike NLOS szerb megfelelőjének tekinthető.

Mindkét rendszer arra szolgál, hogy a kezelő több tíz kilométer távolságból, valós idejű videókép alapján vezesse rá a rakétát a célpontra. A különbség egyelőre inkább abban van, hogy a Spike már számos háborúban bizonyított, az ALAS pedig továbbra is inkább a szerb hadiipar ígéretes, mintsem széles körben bevetett terméke.

Ezután következett a Vampir többcsövű rakéta-sorozatvető, amelyről Vučić azt mondta, hogy teljesen új eszköz, amely néhány nappal korábban érkezett meg.

Az ALAS még nemigen bizonyított, miután egyelőre inkább a bemutatótereken, mint a harctereken látható, amit mi örök pacifistaként egyáltalán nem sajnálunk

A szerb elnök arról is beszélt, hogy újabb fegyverek érkeztek Csehországból, ami tovább növeli Szerbia tűzerejét. A légvédelmi rendszereknél külön örömét fejezte ki, amikor meglátta, hogy egy nő kezeli a Mistral rendszert. Ez a jelenet természetesen jól mutatott a kamerák előtt, márpedig a modern hadseregben a látvány néha majdnem olyan fontos, mint a lőtávolság.

Kínai rakéta orosz eszközön

Vučić a MiG–29-es vadászgépeknél is megállt, ahol megtekintette a kínai gyártású „rettegett” CM–400AKG levegő–föld rakétát, majd megkérdezte a pilótákat és technikusokat, hogy elégedettek-e. A szerb elnök itt jegyezte meg, hogy „a katona mosolya akkor látszik igazán, amikor jó rakétája van”.

Ezt a mondat valószínűleg nem kerül be a hadtudományi tankönyvekbe, de politikai szempontból pontosan illeszkedik a Vučić-féle főparancsnoki szerephez.

Kapcsolódó cikk

A szerb kézbe került kínai rakéták híre felkavarta a Balkánt

Vučić itt büszkén jegyezte meg, hogy Szerbiának kínai bombája van orosz eszközön, és ilyen megoldással szerinte csak Szerbia és Egyiptom rendelkezik. A szerb elnök azt is hozzátette, hogy lesz még több ilyen eszköz, Szerbia még erősebb lesz, és bár ezt nem mindenki fogja szeretni, számára az a fontos, hogy a szerb polgárok szeressék.

Ez a mondat szépen megmutatja, hogyan gondolkodik a belgrádi vezetés a hadsereg fejlesztéséről. A fegyverkezés nemcsak katonai kérdés, hanem „belpolitikai termék” is. A rakéta, a drón, a sorozatvető és a vadászgép egyszerre szolgál védelmi célokat és hordoz politikai üzenetet.

A szerb választó felé azt üzeni: az ország erős, a külvilág felé azt, hogy jobb, ha mindenki kétszer meggondolja.

Még mindig a sorkatonai szolgálattal nyűglődnek

A katonai bemutató másik fontos bejelentése a kötelező katonai szolgálat helyreálltásához kapcsolódott. Vučić közölte, hogy márciusban indulhat a „nagyon rövid” katonai szolgálat, amely szerinte tovább erősíti majd Szerbia katonai kapacitásait.

Kapcsolódó cikk

FEGYVER VAN, KELL A KATONA: Hamarosan visszaállítják a kötelező katonai szolgálatot Szerbiában

A szerb elnök ezt nem most mondta először. Korábban már arról beszélt, hogy a kötelező katonai szolgálat 2027. március 1-jén indulhat újra, miután addigra elvégzik a sorozással kapcsolatos adminisztratív feladatokat.

A sorkatonai szolgálat az a kérdés, amellyel a szerbiai politkai és katonai vezetés már legalább öt éve nyűglődik, de sehogy sem kerül a célegyenesbe.

A tervezett szolgálat 70 napos lenne, amit Vučić a korábbi 365 napos szolgálathoz képest „gyerekjátéknak” nevezett. Szerinte a fiatal férfiak felelősséget, komolyságot, másfajta életszemléletet és államtudatot tanulhatnak meg, miközben az állam is erősebbé válik.

Ki megy Szerbiában katonának?

Ez a logika jól illeszkedik a mostani katonai kommunikációba. A hadsereg nemcsak fegyvereket kap, hanem újra társadalomszervező intézményként jelenik meg. A laktanya, a határ menti katonai központok és a sorkatonaság visszahozása mind ugyanabba az irányba mutat: Szerbia fegyelmezettebb és központilag irányított „katonásabb országnak” szeretne látszani.

A bemutató egyik sajátos mellékszála az volt, amikor Vučić a katonákkal és tisztekkel beszélgetve arról érdeklődött, ki honnan származik. Amikor többen is azt mondták, hogy Dél-Szerbiából jöttek, az elnök megjegyezte: ha nem lenne Szerbia déli része, hadsereg sem lenne.

Ez első hallásra kedveskedő mondatnak tűnik, valójában azonban jól mutatja a szerb hadsereg társadalmi hátterét. A hadseregben, a rendőrségben és a biztonsági struktúrákban hagyományosan erős a dél-szerbiai jelenlét, részben gazdasági okokból, részben azért, mert ezekben a térségekben az állami állás továbbra is biztos egzisztenciát jelent.

Vučić ezt pontosan tudja, és nem is hagyta ki az alkalmat, hogy politikai üzenetet formáljon belőle. A déliek a hadseregben „tartják az országot”, az állam pedig cserébe elismeri őket, a kamerák előtt mindenképpen.

Nem kívánatos a független sajtó

A katonai bemutatón azonban nemcsak az volt érdekes, amit megmutattak, hanem az is, hogy kit nem engedtek be.

A belgrádi Vreme hetilap újságíróját, Davor Lukačot a védelmi minisztérium akkreditációja ellenére sem engedték be a Pasuljanske Livadén tartott katonai gyakorlatra. A hivatalos magyarázat szerint a neve nem szerepelt a belépési listán.

Lukač szerint azonban a háttérben a katonai elhárítás, vagyis a VBA állhatott. Úgy fogalmazott, hogy egy egyszerű katonai rendész honnan tudhatta volna, kicsoda ő. Állítása szerint a belépési pontokon olyan emberek álltak, akik figyelték az érkezőket, és jeleztek a katonai rendőröknek.

Többen azt mondták neki, hogy a VBA embereinél fényképek is lehettek azokról, akiket nem akartak beengedni.

Ez a jelenet különösen szépen illeszkedik a mai szerb valóságba. Miközben a hatalom drónokat, rakétákat és bombákat mutogat, az újságírók és katonai szakértők egy része egyre nehezebben jut be oda, ahol kérdéseket tehetne fel.

A történetből nem lehet kihagyni Aleksandar Radić katonai elemző ügyét sem. Őt a hangágyú-ügy miatt hallgatták ki, lakását átkutatták, számítógépeit lefoglalták, majd később arról beszélt, hogy a hatalom emberei megpróbálják kompromittálni és idegen ügynöknek beállítani.

Radić a Vremének azt mondta, nincs ebben semmi pátosz, a probléma szerinte az, hogy a hatalmi struktúrák korruptak, nárcisztikusak, és nem tudják elfogadni, hogy léteznek emberek, akik meggyőződésből gondolkodnak másként.

A régi reflexek működnek

Ez a mondat talán pontosabb képet ad a szerb katonai-politikai légkörről, mint bármelyik fegyverbemutató. A modernizáció ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy új rakéták érkeznek, vagy kínai bombát szerelnek orosz platformra. A modernizáció akkor lenne valódi, ha közben a rendszer elviselné, hogy újságírók, szakértők és civil szereplők kérdéseket tesznek fel.

Egyelőre azonban Szerbiában inkább az látszik, hogy a fegyvereket modernizálják, a politikai reflexek viszont maradnak a régiek.

Kapcsolódó cikk

A katonai szakértő külföldre ment, mert a rezsim rászállt

A batajnicai bemutató és a több mint ezer résztvevővel tartott babmezőki lövészet így egyszerre volt katonai esemény és politikai színház. A színpadon ott voltak a drónok, az Alas rakéták, a Vampir sorozatvető, a Mistral légvédelmi rendszer, a MiG–29-es, a kínai rakéták és a modernizált bombák.

A középpontban azonban továbbra is Aleksandar Vučić állt, ő kérdezett, magyarázott, lelkesedett, és ő jelentette be, hogy márciusban indulhat a rövid katonai szolgálat.
És ő mondta ki azt is, hogy kevés ország támadna meg egy ilyen felszerelt Szerbiát.

A szerb hadsereg valóban komoly modernizáción megy keresztül. A kérdés csak az, hogy mindez mennyiben szolgálja a tényleges védelmi képességeket, és mennyiben építi tovább azt a politikai képet, amelyben Vučić nem egyszerűen államfő, hanem főparancsnok, haditechnikai kalauz és nemzetvezető egy személyben.

Szerbiában most minden fegyvernek több funkciója van: lőni is tud, és kampányolni is, ami különösen fontos, mert nem lehet a választások kiírását a végtelenségig lebegtetni.