ANTIFASIZMUS: Június 22-e, a nagy kincstári dumák napja

Amikor a hosszú hétvége fontosabb a történelemnél: a tengerpart legyőzte az antifasizmust

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Horvátországban június 22-e munkaszüneti nap, ekkor ünneplik az antifasizmus elleni harc napját. Elméletileg, 1941-ben, ezen a napon alapították meg Sziszek mellett, a Brezovica erdőben az első sziszeki partizánosztagot. Ez volt az első szervezett antifasiszta katonai egység egész Európában.

Azért írtam, hogy elméletileg, mert ezt a történészek események sorozatának írják le, és a június 22-e egy jobbára a politika által szentesített dátum, de akárhogy is, megtörtént.

A mindig jólfésült Andrej Plenković miniszterelnök Kanadából jelentkezett, ahol Ottawában találkozik Mark Carney kanadai miniszterelnökkel, hogy utána Torontóban végigszurkolja a Ghána elleni szerdai meccset.

Plenković annak a véleményének adott hangot, hogy a horvát antifasiszták a nácizmussal és fasizmussal szembeni ellenállásukkal, jelentős hozzájárulást tettek a szabadságért folytatott küzdelemhez, és Horvátországot a második világháborúban győztes antifasiszta koalíció nemzetei közé helyezték.

A Ghána elleni mérkőzés elcsalogatta a horvát miniszterelnök Kanadába, ahol először jár – pedig ő a legrébben kormányzó miniszterelnök Európában

„Az emlékezés kultúrájának ápolásával elkötelezettek maradunk a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és minden totalitárius rezsim elítélése mellett” – nyilatkozta a horvát miniszterelnök a közösségi hálózatokon közzétett bejegyzésében.

Vörös és fekete, illetve ezek árnyalatai

Attól függetlenül, hogy a repülőre igyekvő Plenx az ügyet sommásan rövidre zárta, a többiek éltek az alkalommal és kedvtelve hallgatták hangjuk zengését a hangosbeszélőn. A központi ünnepség helyszínén megjelent Milanović köztársasági elnök, Tomašević zágrábi főpolgármester stb.

Andrej Plenković miniszterelnök és Gordan Jandroković a parlament elnöke, úgy döntöttek, hogy képviselőket küldenek az eseményre. Jandroković így a HDZ képviselőjét, Vesna Bedekovićot delegálta, míg Plenković Alen Ružić munkaügyi és szociális politikai minisztert küldte Brezovicába.

Ebből azonnal baj lett, mert az ellenzék szerint nem vették a fáradtságot, hogy személyesen megjelenjenek és mondogattak ezt-azt, de ez nem csak bennünket, hanem az ország polgárait sem érdekelte. Miután a jeles nap hétfőre esett, mindenki, aki csak tehette, a lehető legkreatívabban összekapcsolata a napokat és lerohant a tengerre pár, vagy akár tíz napos mini-szabadságra.

Az igazi nemzeti megbékélés még várat magára

Viszont, az, ami ilyenkor mindig a felszínre kerül, hogy Horvátországban az igazi nemzeti megbékélés még mindig várat magára. Ezek azok az alkalmak, amikor elindul a licit, hogy ki-kinek ölte meg az öregapját, bácsikáját, melyik oldal hagyott több tömegsírt maga után, ki perzselte fel a falvakat, teperte le a klarisszákat, hányta kardélre az asszonyokat, időseket és gyermekeket.

Hogy ez még érdekesebb legyen, a partizánmozgalomban szép számban vettek részt a horvátországi szerbek is, ami hozzáad néhány árnyalatot a történelmi maszatoláshoz. Végezetül csak annyit, hogy ez az örök fenegyerek, Zoki Bond megnyilatkozásában is lecsapódott, aki olyasmit talált mondani, hogy ha az usztasák okosabbak lettek volna, akkor nem csatlakozik annyi szerb az ellenálláshoz.

KOSZORÚZÁS UTÁN: Egy internetes bejegyzés szerint a horvát baloldal legfőbb mítosza, hogy annakidején az emberek azért vonultak az erdőbe, hogy megvédjék az emberi jogokat és az európai értékeket. Ez a történelem meghamisítása. A tények a következők: a Jugoszláv Kommunista Párt (KPJ) 1941 áprilisától júniusáig tétlenül nézte az usztasa terrort, a faji törvényeket és Horvátország felosztását. Miért? Mert hatályban volt a Ribbentrop–Molotov-paktum. A sziszeki kommunisták nem az üldözöttek iránti szimpátiából vonultak az erdőbe 1941. június 22-én hanem azért, mert azon a napon Németország megtámadta a Szovjetuniót. Nem hazájuk hívására hallgattak, hanem a moszkvai Komintern parancsára. Céljuk nem egy demokratikus, többpárti Horvátország létrehozása volt, hanem egy fegyveres forradalom, a kapitalizmus megdöntése és egy totalitárius sztálinista rendszer bevezetése. Egy Európa-párti szemlélet nem romantizálhat egy olyan mozgalmat, amelynek végső célja a diktatúra bevezetése volt

Szóval ezt nem a politikusok fogják rendezni, hanem a múló idő. Így szabad becslés alapján még körülbelül három nemzedék kell hozzá, hogy a téma leszoruljon a margóra, de lesznek, akik még száz év után is emlegetik majd.

Példás önmegtartóztatással, most nem mesélem el az ősrégi partizánviccet, amely naplóbejegyzés formájában figurázza ki a hősi időszakot. Ehelyett elmondom a zágrábi Badel 1862 italgyár tanulságos történetét.

Az antifasizmus után jöhet a konyak a Monarchiától napjainkig

Bár tudom, logikátlannak tűnik, de a legnagyobb horvát italgyár története végigköveti a viharos történelmi eseményeket, melynek egyik szelete a második viágháború és ezzel kapcsolatos események. A sztori 1862-ben indul, amikor Franjo Pokorny megalapította likőrgyárát. A vállalkozás remekül sikerült, még a bécsi udvarnak is szállított finomságokat, de fő terméke, amely máig fennmaradt, a Pelinkovac volt.

Ez az ürömből, egyéb növényi kivonatból készített keserű likőr egyike a jellegzetes közép-európi gyorsítóknak, amit sör mellé szoktak rendelni. (Figyelem, a Badel 145. születésnapja alkalmából piacra dobta a Pelinkovac Classicot, de ez mutatós üvege, címkéje ellenére nem a legfinomabb valami. Valami hasonló kísérlet, mint az Unicum Next, túl édes, kevesebb az alkoholtartalma – egyszóval vacak.)

A Badel Brandy fejlődéstörténete a kezdetektől napjainkig

Pokorny gyárát 1867-ben követte Mijo Arko zágrábi borkereskedő ital és ecetgyára, majd 1886-ban létrejött a Patria Rt., amit konyakgyárként népszerűsítettek. A Pátria francia mestereket alkalmazott és eleinte kizárólag gyógykonyakot forgalmazott a gyógyszertárak számára.

Ennek távoli leszármazottja a legendás Badel Brandy, amely az ex-Jugoszlávia számtalan alkoholistáját vitte sírba. A zágrábiak ma is úgy becézik, hogy mirogojcsek – utalva a Mirogojra, a zágrábi barokk temetőre.

A konjuktúra 1910-ig tartott, amely évben a Pokorny megkezdte Amerikába (főként Dél-Amerikába irányuló) Pelinkovac-exportját, hogy az első világégés után nyugati pajtásaink ügyesen szétverjék közös házunkat és feldarabolják Magyarországot.

Kapcsolódó cikk

A GYŐZTESEK LESZÁRMAZOTTAI: Oroszország Belgrád 75 évvel ezelőtt történt felszabadítása után is Szerbia mellett áll

Horvátország, mint tudjuk, marhaügyesen csatlakozott a délszláv testvérekhez, hogy aztán jó nyolcvan évig annak módját kereste, hogyan is tudna megszabadulni tőlük. A zágrábi italgyárak fúziója – nyilván a kaotikus piaci viszonyok nyomására, de az igazi tömörülésre csak a második világháború után került sor, amikor a kommunisták az ésszerűsítés ürügyével összecsapták a nacionizált italgyárakat.

A Badel italgyár 1950-ben nyeri el nevét Marijan Badel néphős után. A romantikus burzsuj fióka a sesvetei Badel italgyáros család sarja volt, 1944-ben veszítette életét a fronton, így alkalmas volt a szocialista vállalat névadójának.

A Badel így „partizánosítva” vígan ölt, butított és fertőtlenített a szövetségi Jugoszlávia idején, fokozatosan bővítve és korszerűsítve üzemeit, a múlt század nyolcvanas éveiben a mintegy 2800 dolgozó 43 millió liter szeszesitalt, 31 millió liter bor, 22 millió liter üdítőt, 98 millió liter ásványvizet és ásványvízalapú italt, valamint 12 millió liter ecetet dobott a piacra.

Túlélték a háborút, de alig

A kilencvenes évek háborúját és az ezzel párhuzamosan folyó rablókapitalizmust a Badel túlélte, de alig. 2010-ben csak az állami beavatkozás mentette meg a csődtől, de azután fokozatosan talpra állt.

Időközben bekebelezte a spliti Dalamcijavinot, a zágrábi Duh u boci (Üvegbezárt szellem) craft szeszfőzőt, a nevezetes Old Pilot´s gin és az első horvát single malt whisky megalkotóit. Ezt követte az isztriai Agrolaguna Poreč, majd idén a Fortenovával kizárólagos megállapodást írt alá négy regionális vállalat felvásárlására: a Jamnica plus (Horvátország), a Sarajevski kiseljak (Bosznia-Hercegovina), a Mg Mivela (Szerbia) és a Jamnica Ljubljana (Szlovénia).

Hogy ezután mi lesz, majd kiderül.