Megvertek egy szerb írót Belgrádban Srebrenica miatt

Megemlékezés helyett erőszak: Belgrád újra a nacionalizmus fogságában

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

2026. július 11-én, a srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapján Belgrádban civil szervezetek, művészek és emberi jogi aktivisták közös megemlékezést terveztek a Brankov híd alatti téren.

Az esemény a „Ljudi pamte ljude” („Az emberek emlékeznek az emberekre”) elnevezésű kezdeményezés része volt, amely évek óta a srebrenicai áldozatok emlékének megőrzését, a történelmi tények ismertetését és a megbékélés előmozdítását tűzi ki célul.

A program szerint 11 órakor emlékező gyűlést tartottak volna, ahol kifeszített molinók emlékeztettek volna a népirtás 8372 azonosított áldozatára.

A résztvevőkhöz Dalia Koler aktivista és Ger Duijzings történész szólt volna. Az esemény helyszínét az önkéntesek napokon át készítették elő. A megemlékezés azonban végül nem valósulhatott meg.

Támadás a megemlékezés helyszínén

Vladimir Arsenijević író, a Krokodil Fesztivál programigazgatója a helyszínre érkezve egy 20–30 fős huligáncsoporttal találta szemben magát. Beszámolója szerint a támadók körbevették, ütlegelték a fejét, rugdosták, fenyegették és sértegették.

A csoport elvette a mobiltelefonját is. Az incidens során az író könnyebb sérüléseket szenvedett; az általa közzétett felvételeken jól láthatók az arcán keletkezett zúzódások.

A támadók nemcsak Arsenijevićet bántalmazták, hanem megrongálták a megemlékezés helyszínét is. A korábban megtisztított területet soviniszta és gyűlöletkeltő feliratokkal festették össze, a rendezvényhez előkészített környezetet pedig teljesen feldúlták.

A rendezvény helyszíne, ahol három felirat is hősnek titulálja Ratko Mladićot, a kékkel felfújt RTK MLD HRJ felirat is ezt jelenti (Forrás: Instagram)

A szervezők a történtek után biztonsági okokra hivatkozva lemondták a rendezvényt. Közleményükben hangsúlyozták, hogy a megemlékezés elmaradása nem jelenti céljaik feladását, és továbbra is fontosnak tartják a srebrenicai áldozatok emlékének megőrzését. A tervezett beszédeket később felvételről kívánják nyilvánosságra hozni.

Az eset jól mutatta, hogy a srebrenicai népirtás emlékezete három évtizeddel a történtek után is erős társadalmi és politikai feszültségeket vált ki Szerbiában.

Srebrenica erkölcsi és emberi kudarc

Vladimir Arsenijević honlapján vezető helyen szerepel egy visszaemlékezés a srebrenicai eseményekre, amely 2011-ben keletkezett. Arsenijević az írásban nemcsak magát a bűntettet idézi fel, hanem annak ideológiai hátterét, valamint a szerb társadalom viszonyát a történtekhez.

Szerinte a Srebrenicában 1995 júliusában végrehajtott tömeggyilkosság nem elszigetelt háborús esemény volt, hanem annak a nacionalista gondolkodásnak a végpontja, amely a jugoszláv háborúk idején meghatározta a politikai és katonai vezetés szemléletét.

Kapcsolódó cikk

Kroki a Duna-parton (uborkával)

A szerző különösen Ratko Mladić szerepére összpontosít. Felidézi a tábornok bevonulását a városba, valamint azt a kijelentését, amelyben Srebrenicát „ajándéknak” nevezte a szerb nép számára, és a bosnyákokat „történelmi török” ellenségként állította be.

Arsenijević szerint ez jól mutatja, hogyan alakíthatják a nemzeti mítoszok és történelmi sérelmek az emberek gondolkodását oly módon, hogy a másik közösség tagjait többé ne emberként, hanem ellenségként kezeljék.

Véleménye szerint Mladić a srebrenicai civilekben nem gyermekeket, időseket és családapákat látott, hanem egy képzeletbeli történelmi ellenfelet, amelyen bosszút kell állni.

A szerző elégtétellel jegyzi meg, hogy Mladić végül a hágai törvényszék elé került, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jogi felelősségre vonás önmagában nem elegendő.

Kapcsolódó cikk

Még mindig nem hivatalos a srebrenicai emléknap Montenegróban

Sokkal súlyosabb problémának tartja, hogy a szerb társadalom jelentős része nem képes emberi együttérzéssel tekinteni az áldozatokra. Úgy véli, sokan továbbra is nacionalista szemüvegen keresztül nézik a történteket, relativizálják a bűncselekményeket, vagy megtagadják azok erkölcsi jelentőségét.

Arsenijević szerint az áldozatokra egyszerű civilekként kellene emlékezni: olyan emberekként, akik ugyanazokra a hétköznapi vágyakra és reményekre törekedtek, mint bárki más.

A szöveg záró gondolataiban a szerző mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a nacionalista előítéletek és történelmi mítoszok tovább élnek, sőt a fiatalabb generációk körében is jelen vannak. Ezt nemcsak politikai, hanem alapvetően erkölcsi és emberi kudarcként értékeli.