Mohamed Alabbar és az „adriai Dubai”

Montenegró legnagyobb strandberuházása körül folyik a vita, miután Mohamed Alabbar, az Emaar Properties és az Eagle Hills alapítója Montenegró déli részén, Ulcinj városában tervez hatalmas idegenforgalmi fejlesztést. A projekt ígérete szerint luxus üdülőközponttá alakítaná a Velika Plaža (Nagy Strand) 12 kilométeres homokos partszakaszát, ám az elképzelés komoly helyi ellenállásba ütközött.

Most Montenegró következik?

A 75 százalékban albán lakosságú Ulcinj, Montenegró legdélebbi és egyben egyik legrégibb városa, gazdasági és politikai viharok középpontjába került.

A nemzetközileg ismert emirátusi üzletember, Mohamed Alabbar, az Emaar Properties és az Eagle Hills alapítója, nagyszabású beruházási terveket jelentett be a Velika Plaža (Nagy Strand) partszakaszra vonatkozóan.

Az ulcinjiak azt üzenik a miniszterelnöknek, hogy a város nem az ő emírsége

Az elképzelések szerint a régió „új Dubaiává” válhat, de a helyi közösségek és a civilek szerint a fejlesztések súlyos veszélyt jelentenek az ökoszisztémára, a hagyományos életformára és a gazdasági önrendelkezésre.

A fejlemények hatására több száz ember tüntetett Ulcinjban a döntés ellen, „Ulcinj nem eladó!” felkiáltással.

A tiltakozók azt állítják, a strandokat nem transzparens feltételek mellett engedik át a külföldi cégnek, a montenegrói állam ugyanis hosszú távú – akár 99 éves – földbérletet adna Alabbarnak.

Bérleti tender és közfelháborodás

Márciusban a montenegrói állami tengerparti vagyonkezelő vállalat, a „Morsko Dobro”, több mint 550 strand négyéves bérbeadására hirdetett tendert.

A Velika Plaža, Európa egyik leghosszabb homokos strandja, különösen nagy figyelmet kapott, mivel az Eagle Hills Montenegro, egy frissen bejegyzett vállalat, a legtöbb helyen a legmagasabb ajánlatot tette.

Az albán származású Dritan Abazović szerint közbeszerzési pályázatot kell kiírni, amelyre Alabbar és esetleg valaki más is jelentkezhet. Ha pedig Spajić azt mondta, hogy egy cégnek lobbizik, akkor le kell tartóztatni, állami és önkormányzati tulajdont nem lehet csakúgy odaígérni valakinek (Forrás: Vijesti.me)

A cég összesen tíz kiemelt strand – köztük a Saranda, Adriatica, Mojito, Havana, Safari, Tropicana, Coral, Pearl Beach egy része és a Barbossa – bérleti jogát célozta meg. A helyi vállalkozók – akik sok esetben évtizedek óta üzemeltetik a strandokat – szintén részt vettek a tenderen, de vesztettek.

A fejlemények tömeges tiltakozást váltottak ki: március 22-én több száz ember vonult az utcára Ulcinjban, köztük önkormányzati képviselők, üzletemberek és civil aktivisták.

A tüntetők „Ulcinj nem eladó” feliratokkal követelték a tender visszavonását, az átláthatóság helyreállítását és a közösségi érdekek figyelembevételét.

Egy tender, két olvasat

Az Ulcinji Strandbérlők Egyesületének elnöke, Prelja Skrelja „katasztrofálisnak” nevezte a tender kimenetelét, amely szerinte elsöpörné a családi vállalkozások generációkon átívelő munkáját.

Hasonló hangnemben nyilatkozott az ulcinji NGO Hálózat is, amely kiemelte, hogy a város „a tolerancia és önrendelkezés bölcsője”, így a lakosság nélkül hozott döntések elfogadhatatlanok.

Eközben a kormány részéről Milojko Spajić miniszterelnök próbált közvetíteni. Bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez az ulcinji önkormányzattal és a strandbérlőkkel, sőt, kijelentette: Mohamed Alabbar kész a visszalépésre, vagy hajlandó visszabérlésbe adni a strandokat az eredeti üzemeltetőknek a korábbi feltételek mellett.

A képen nem Teréz anya, hanem Mohamed Alabbar, aki állítólag 30 milliárd eurót fektetne be Montenegróban (Forrás: Screenshot)

Az Eagle Hills közleményt adott ki, amely szerint a közösség támogatása elsődleges számukra, és ha a helyi vállalkozók is pályáztak, akkor hajlandók visszalépni a nyertes bérletektől vagy azokat újra átadni nekik.

A viharos fogadtatás közepette a montenegrói kormány és Alabbar közötti tárgyalások egy ambiciózus fejlesztési koncepciót szültek. A Velika Plaža mentén épülő új város 30–35 milliárd eurós beruházással valósulna meg.

A tervek magukban foglalják a legnagyobb adriai jachkikötő, egy nemzetközi repülőtér és a Balkán legmodernebb kórházának megépítését, valamint Ulcinj óvárosának teljes felújítását.

Spajić szerint a projekt évi 500 millió eurós bevételt generálna az államnak, míg Ulcinj városa 50–60 millió euróra számíthatna évente.

Ki is Mohamed Alabbar, ugye ismerjük?

Alabbar a Forbes 2025-ös listája szerint 2,3 milliárd dolláros vagyonnal a világ 1 573-dik leggazdagabb embere, és az Egyesült Arab Emírségek hatodik leggazdagabb polgára. Az Emaar Properties révén olyan projekteket valósított meg, mint a Burdzs Kalifa, a világ legmagasabb felhőkarcolója.

Az Eagle Hills nevű vállalatát 2014-ben alapította. A cég több földrészen fejleszt luxuslakásokat, szállodákat és kiskereskedelmi központokat.

A régióban az Eagle Hills már megvetette a lábát, Szerbiában a 2,75 milliárd eurós Belgrád a vízen projekt révén, Horvátországban pedig a Sunce Hoteli és a Sunčani Hvar turisztikai vállalatok megvásárlásával, miközben Albániában a durrësi kikötőből kíván szuperjachkikötőt fejleszteni 2 milliárd euróból.

Bár a projekt méretében és potenciáljában kétségkívül történelmi jelentőségű, számos kérdést vet fel a lebonyolítás módja. Dritan Abazović volt montenegrói miniszterelnök szerint az ügylet hátterében korrupció sejthető, és a különleges ügyészség beavatkozását kérte.

A civil szféra és a média részéről is elhangzottak olyan felvetések, hogy Alabbar esetleg mások pénzét fekteti be – de konkrét bizonyíték erre egyelőre nincs.

A montenegrói parlament még nem döntött a szükséges gazdasági megállapodások ratifikálásáról. Ha ez megtörténik, akkor a kormány megkezdheti a konkrét tárgyalásokat a befektetővel.

Ez annál is problematikusabb, mert Milojko Spajić miniszterelnök kedden egy tévéműsorban elismerte, hogy az Egyesült Arab Emírségek befektetői érdeklődhetnek Buljarica, a Budvához közeli Jaz Beach és Herceg Novi egyes részei, főleg Luštica iránt.

Spajić ígéretet tett arra, hogy ha a megállapodások átmennek a parlamenten, akkor a montenegrói történelemben eddig nem tapasztalt transzparenciával kezelik a várható befektetésekről szóló szerződéseket, abba azonban semmiképpen sem egyeznek bele, hogy földterületeket adjanak el.