Elfogy az ivóvíz a Vajdaságban, ami még van, az kicsit sárga, kicsit büdös, és még mérgező is

Szinte alig akad Vajdaságban olyan település, ahol kifogástalan az ivóvíz. Ráadásul ahol van városi vízhálózat, ott sem igen fogyasztható a víz, csak az emberek nem tudnak róla. Kivétel ez alól Nagykikinda és Nagybecskerek, ahol évtizedek óta küzdenek a problémával, de sehogy sem sikerül legyűrniük. Nagykikindán például az újonnan átadott vízgyárból érkező vízminták kilencven százaléka nem felel meg a vegyi előírásoknak, húsz százalékuk pedig mikrobiológiailag is kifogásolható. Nagybecskereken húsz évvel ezelőtt tiltották be a csapvíz fogyasztását, s hiába írunk 2024-et, a probléma továbbra sem oldódott meg. Aztán augusztusban Újvidéken robbant a botrány, mert fonálférget találtak a városi vízvezetékben. Arról nem is beszélve, hogy főleg a magyarok által lakott területeken – mindenféle összeesküvés kizárva – az ivóvíz tele van arzénnal, az emberek mégis ezt isszák! Így lassan Szerbia elmondhatja, hogy miközben a lítium bányászatát erőlteti, fogyasztásra alkalmatlan vizet itat a lakossággal, úgy, hogy annak fogalma sincs róla, hogy mit öntenek a poharába.

Nagykikindán olyan jó a víz, hogy elmegy az áram

Vajdaságban 463 település van, ebből 396 településen van szervezett vízellátás, vagyis vezetékes víz. A 396 vízvezeték mindössze 47%-át működteti közvállalat, a maradék 53%-át a helyi közösségek tartják fenn. Emiatt elmondható, hogy Közép-Bánátban az öt évvel ezelőtt vizsgált minták 96%-a fizikailag-vegyileg nem felelt meg az előírásoknak, 16%-uk pedig mikrobiológiai téren sem. Észak-Bánátban is hasonló a helyzet.

A Nagykikindai Közegészségügyi Intézet júliusban közzétette, hogy a víz – hosszú évtizedek után először – alkalmas emberi fogyasztásra, majd egy hónappal később, augusztusban viszont már arról értesítette a lakosságot, hogy a júliusi eredmények nem jók: vegyi szempontból a minták 92%-a, mikrobiológiailag pedig 19%-a nem felelt meg az előírásoknak.

Kapcsolódó link

Közegészségügyi jelentés a nagybecskereki víz „minőségéről”

Ez azt jelenti, hogy mindössze három minta volt teljesen kifogástalan. Sok volt a szerves anyag a vízben, a színe sem volt megfelelő, az ammónium is több volt a kelleténél, de az arzén- és nátriummennyiség is túllépte a határokat. Az egyik mintában még bórt is találtak.

A nagykikindai vízgyárat tavasszal adták át rendeltetésének, miután összesen 11,4 millió eurót költöttek rá. Májusban, amikor a tesztelések megindultak, a Nagykikindai Közegészségügyi Intézet több mint száz paramétert vizsgált meg, és jelentette be, hogy hosszú évtizedek után végre iható minőségű vizet „sikerült előállítani” a településen.

Az embereket viszont összezavarta az augusztusi vízminta, amely, mint azt az intézetnél hangsúlyozták, elsősorban a víz színe miatt kapott negatív értékelést, az emberek egészségére nem volt káros. A helyiek még bizonytalanok és bizalmatlanok, ezért sokan a közkútra járnak vízért, miközben hozzáteszik, hogy a vezetékből folyó víz nagyon klóros.

A vízgyár illetékese viszont bevallotta, hogy annyira komplex technológia működteti a rendszert, hogy az áramszolgáltató nem tudja tartani vele a lépést, vagyis nincs megfelelő feszültség, ezért elmegy az áram, és leáll a gyár. Valószínűleg a minőségingadozás is ennek tudható be.

A mostani felszerelés csak Nagykikinda polgárai számára biztosít „iható vizet”, a környező településeknek nem, nekik be kell érniük azzal, amijük van, pedig az ő vizükkel is van baj elég, csak sokan nem tudják.

Nagybecskereken húsz éve be van tiltva az ivóvíz

A bánáti Nagybecskereken pontosan húsz évvel ezelőtt, 2004 januárjában tiltották meg a vezetékes víz fogyasztását. Sem inni, sem főzni nem szabad vele a magas arzéntartalma miatt.

Ez a nagybecskereki hölgy belefeküdt egy kád vízbe, remélhetőleg túlélte

Járt a településen amerikai, német-magyar, kanadai-magyar, szlovák, magyar, német és hazai gárda is, mindannyian próbáltak megoldást találni Nagybecskerek ivóvízproblémájára.

Aztán 2011 végén közbeszerzést írtak ki a víztisztító megépítésére, amit szerényen vízgyárnak neveztek el, azt meg is nyerte a német Wassertechnik, 2012-ben alá is írták a szerződést, amit végül a kormány semmisnek mondott ki, hogy később újabbat írjanak alá az olasz Grupo Zilio csoporttal.

A vállalatban 2020-ban robbanás történt, ekkor szakadt meg a vízellátás, amely tulajdonképpen el sem indult rendesen. A város felbontotta a szerződést az olasz céggel, mondván, hogy nem teljesítették a szerződésben foglaltakat, míg a beruházó azt állította, hogy a közvállalat szabotálja a munkájukat.

Két évvel később, 2022-ben végül 417 millió dinárért vette meg a belgrádi Pannonian Water Kft. a vízgyárat, ez egy arab cég leányvállalata. A szaúd-arábiai cég megindította a próbaüzemet, a víz azonban azóta sem iható hivatalosan.

A fél Vajdaságot mérgezik

A helyzet Temerinben sem sokkal jobb, mint ahogy arról az ellenzéki Nova televízió beszámolt, a különbség mindössze annyi, hogy a nagybecskerekiek tisztában vannak azzal, hogy mit isznak vagy éppen mit nem isznak meg, a temerinieknek viszont jóformán fogalmuk sincs róla.

Egy helyi aktivista ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az információk egyetlen nyilvános csatornán sem jutnak el a lakossághoz, és a számlán sem kerül feltüntetésre, hogy a víz nem iható, pedig az egészségügyi felügyelet által már 2003-ban megállapítást nyert, hogy a víz Temerinben, főleg pedig Szőregen, emberi fogyasztásra alkalmatlan vegyi összetétele és időnként mikrobiológiai problémák miatt.

Kapcsolódó cikk

Nagybecskereken az Egyesült Fantomok demonstráltak a választások elcsalása miatt

Nemanja Obradović szerint Temerinben a legtöbben vezetékes vizet isznak, és ez áll a gyerekek rendelkezésére az óvodákban és az iskolákban is, annak ellenére, hogy a víz nagy mennyiségű arzént tartalmaz – és ez nem csak erre a településre igaz.

Aleksandar Marton, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szóvivője a belgrádi Danas ellenzéki portálnak nyilatkozva kijelentette, hogy Vajdaságban közel nyolcszázezer ember – tehát a lakosság közel fele – nem rendelkezik egészségre nem ártalmas ivóvízzel, és elvárják a szerb elnöktől, hogy ezt nyilvánosan is beismerje.

A vajdasági területrendezési terv 2021-től 2035-ig szóló tervezetében az olvasható, hogy „Vajdaság felszíni és felszín alatti vizeinek minősége nem kielégítő, a felszíni vizek többsége II. és III. osztályú; A Duna-Tisza-Duna csatorna, valamint a másodlagos öntöző- és szállítócsatornák erősen szennyezettek a mezőgazdaságból származó tisztítatlan ipari és kommunális szennyvizek és csapadékvizek miatt.”

Az „Iható víz övezete”, a nagybecskereki PUF csoport performansza (Forrás: Danas)

Ez tehát a hivatalosan megfogalmazott álláspont, amely úgy folytatódik, hogy Vajdaság lakosságának mintegy 90 százalékát a felszín alatti vizekből látják el ivóvízzel, amelyek többnyire sekélyek, így szennyezettek.

A tervezet szerzői ebből arra a következtetésre jutottak, hogy kevés a felszín alatti víz, és egyre kevesebb lesz, így fennáll a veszélye annak, hogy Vajdaság lakossága ivóvíz nélkül marad.

Az is megállapítást nyert, hogy a felszín alatti vizek a túlzott kitermelés miatt elfogynak, ezért nem lenne szabad azokat technológiai célokra használni, vagy legalábbis csökkenteni kellene a felhasználásukat.

A probléma kettős

A probléma tehát kettős: egyrészt a vajdasági vizeket sikerült másod- és harmadosztályúra silányítani, miközben már hivatalosan is kezdik belátni, hogy ha mindez így folytatódik, akkor a tartomány ivóvíz nélkül maradhat.

A másik problémát az jelenti, amire a Vajdasági Tartományi Városrendezési és Környezetvédelmi Titkárság már rámutatott, és amire már mi is többször céloztunk ebben a cikkben, hogy Vajdaság területének körülbelül felén magasabb az arzén koncentrációja a megengedettnél, érdekes módon azonban nem ott, ahol harcolnak ellene, hanem éppenséggel ott, ahol ez nem éri el az ingerküszöböt.

Dél-Bácskában van a legtöbb arzén az ivóvízben (Forrás: az újvidéki Természettudományi Kar Kémiai Tanszéke)

És akkor itt nyer értelmet a cikk felett látható térkép, amely a 2009-es arzénhelyzetet mutatja, de miután a mikrobiológiai anyagoktól eltérően az arzén nem tűnik el „olyan könnyen”, így ez a térkép ma is relevánsnak és megbízhatónak tekinthető, annál is inkább, hogy azt az újvidéki Természettudományi Kar Kémiai Tanszékének környezetvédelmi kara készítette 174 olyan kút megvizsgálásával, amelyek a lakosság ivóvízellátását szolgálják kilenc vajdasági községben. (A 2018-ban közzétett felmérést ide mentettük át, itt biztosan megtalálható marad a továbbiakban is.)

A térképen jól látható, hogy az arzén jelenléte nem a fent már tárgyalt Nagykikinda és Nagybecskerek esetében a legtragikusabb, hanem a harmadik helyen megemlített Temerinben és környékén, ahol az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy milyen vizet iszik, és a vízzel mennyi arzént visz be nap mint nap a szervezetébe. Nem sokkal jobb a helyzet három olyan községben, ahol a vajdasági magyarok jelentős többsége él: Magyarkanizsán, Zentán és nem utolsósorban Szabadkán, valamint Szenttamáson és Bácspetrőcön.

Az Újvidéki Egyetem tanulmányából kiderül például az is, hogy a legnagyobb értékeket a Temerin melletti Szőregen mérték 231, 219 és 214 As(µg/l) értékben, ami több mint hússzorosa a Magyarországon megengedett értéknek. Magyarországon az arzén (As) megengedett maximális koncentrációja az ivóvízben 10 µg/l (mikrogramm per liter). Ezt az értéket az Európai Unió ivóvízminőségi irányelve (98/83/EK irányelv) és a magyar jogszabályok (pl. 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről) határozzák meg.

Ugyanez a megengedett érték a Vajdaságban is, és szerbiai szakmai körökben nem is titok, hiszen a szerbiai „Batut” legfőbb közegészségügyi intézet már húsz évvel ezelőtt megállapította, hogy a település lakossága emberi fogyasztásra száz százalékban alkalmatlan vizet ivott már akkor is, és iszik ma is.

Újvidéken fonálféreg volt a vízben

Az arzén tekintetében Újvidéken sokkal jobb a helyzet, a 11 vizsgált kútból négyben érte el az arzéntartalom a megengedett mennyiséget, és csak egy helyen volt „kiugróan magas” 18 mikrogrammal literenként. Augusztusban viszont kiderült, hogy fonálféreg van az újvidéki vízgyár vizében, és az szinte biztosan eljutott a vezetékbe is.

Az egésznek semmi következménye nem lett, hisz minden csoda három napig tart, miközben dolgoznak a kormányzati botránygyárak, hogy újabb és újabb skandalumokkal fedjék el a problémás ügyeket, így csupán annyi történt, hogy a férges vízről szóló információkat közzétevő Közegészségügyi Intézet igazgatóját menesztették.

Kapcsolódó cikk

A bankkormányzó lánya igazgatói székbe ült, rögtön titkosított is néhány kellemetlen dokumentumot

A posztra helyette a szerbiai bankkormányzó lányát nevezték ki, – mint arról már korábban beszámoltunk –, aki azonnal titkosította a vízmintákkal kapcsolatos adatokat, vagyis eljuttatta őket a városnak, a város pedig jó kezekben van Miloš Vučević jelenlegi szerb miniszterelnök, korábbi polgármester volt helyettesének, majd utódjának kezében, aki azt állítja, hogy minden rendben van.

Közben az ellenzéki politikusok szerint továbbra sem oldódott meg az éppen aktuális probléma. A bajt állítólag az okozta, hogy rosszul kezelték a berendezéseket, és ennek következtében az ózongenerátor és a szűrők nem úgy működtek, ahogyan kellett volna.

Az újvidéki vízgyárra kilenc évvel ezelőtt 14 millió eurót költöttek. Vezető pozícióban viszont a vállalatban egy haladó pártkáder áll, aki közgazdász, és nem vegyész.

Mire számíthatnak a bánátiak, és úgy gyuture mindenki?

A civil szervezetek felmérése szerint a nagybecskereki lakosság összességében naponta 20 ezer eurót költ palackozott vízre. Az egyetlen vízforrás, amely iható vizet biztosít a városnak, az ökokút, négy csappal. Persze csak akkor, amikor éppen nem tiltják be. A településen nyolcvanezren élnek.

Az emberek egy része palackozott vizet iszik, de pénzszűke miatt sok háztartásban továbbra is vezetékes vizet használnak, elvégre Napóleon is jól bírta az arzént.

Aleksandar Vučić a kínai Linglong abroncsgyár megnyitóján újságírói érdeklődésre az ivóvíz kapcsán szó szerint a következőket mondta:

– A víz, amiről olyan sokat beszélnek 30-40 éve…, márciusig befejezzük, vagy legyen május, de végre befejeződik

– mondta a szerb államfő. Vagy-vagy. Aztán, ha nem jön össze, legfeljebb bocsánatot kér, mert hát milyen politikus az, aki még ígérni sem tud.