Egy lépés előre, egy jobbra, egy hátra, egy balra – és ott vagyunk, ahonnan indultunk

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság régi/új elnöke, a hat nyugat-balkáni állam vezetőivel találkozott a múlt héten, de lehetett ez akár Várhelyi Olivér leköszönő eseménye, a bővítési folyamat újabb állomása? A bizottsági elnök az X platformon dicsekedett el azzal, hogy fogadta a hat nyugat-balkáni partnerország vezetőit. “Mind a hat ország Európában található. Pontosan ezen dolgozunk. Ugyanakkor a régióra vonatkozó 6 milliárd eurós növekedési tervünkkel közelebb hozzuk gazdaságukat és a piacukat a miénkhez” – írta az X platformon von der Leyen, miután végigpuszilgatta a fent látható aranyos balkáni vezetőket, leszámítva Várhelyi Olivért. De vajon ki számolja már, hogy ez hányadik EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó volt?

Koszovózás és boszniázás

Ugyanakkor, ahogy várni lehetett, a találkozó sokkal inkább szólt a szerb és koszovói vezetés közti konfliktusról, Bosznia-Hercegovina ballépéséről, csalódottságról, valamint újabb – vélhetően soha meg nem valósuló – céldátumok felemlegetéséről.

A találkozó talán legemlékezetesebb jelenete mégis a balkáni politikusok és a bizottság elnöke közötti üdvözlési szeánsz lesz:

A csúcson lényegében ugyanazok a szokásosnak tekinthető kérdések merültek fel, mint az elmúlt tíz év találkozóin, amiből már sejteni lehet, hogy a Nyugat-Balkán, benne Koszovóval és Boszniával, egy soha véget nem érő történet.

Von der Leyen ezzel a találkozóval valószínűsíthetően azt akarta bizonyítani, hogy új mandátumában kiemelt figyelmet fordít erre a régióra és általában az EU bővítési folyamatára, miután csak Koszovó több mint 880 millió eurót nyerhetne az új növekedési tervből.

Ugyanakkor Koszovóval kapcsolatban okvetlenül megjelenik Szerbia, és az, hogy az elmúlt héten meglehetősen feszült viszonynak lehettünk szemtanúi a két ország között. Az elmúlt héten Vučić többször bírálta Koszovót és a koszovói kormányt.

Ennek ellenére a szerb vezető a Politiconak adott interjújában igyekezett hangsúlyozni, hogy neki nem érdeke a konfliktus kiélezése Koszovó és Szerbia között. Számos vád érte a szerb vezetőt, hogy kettős játékot folytat: a koszovói szerbeket ellenállásra bátorítja, majd az áldozatot játssza, amikor Pristina reagál.

Ugyanakkor a Politico-nak adott interjúban azt is kiemelte, hogy hazája továbbra is elkötelezett az európai út mellett. Tette mindezt annak ellenére, hogy már megjelentek olyan szerbiai közvélemény-kutatások, amelyek szerint a megkérdezettek többsége már nem támogatta az európai uniós integrációt.

Kétséges persze, hogy milyen irányba tolódik a közhangulat Szerbiában, ugyanakkor mindenképpen fontos, hogy merre tart az ország ezen a téren. Vučić megnyilvánulásaiból ugyanakkor látható, hogy Szerbia ragaszkodik ahhoz, hogy Koszovó tartsa tiszteletben a meglévő megállapodásokat.

Ez magában foglalja a 2013. áprilisi brüsszeli megállapodásban vállalt kötelezettséget a Szerb Önkormányzatok Szövetségének létrehozására, amely a “koszovói szerbeket” képviselné, ha közben ez a fogalom néhány évtized, vagy netalán év múlva nem veszti el a jelentését.

Amikor Bosznia késlekedik, mindenki károsul

A Szabad Európa Rádió értesülései szerint a növekedési tervről szóló dokumentum, amelyet Bosznia-Hercegovina benyújtott Brüsszelnek, nem felelt meg az Európai Bizottság számára elfogadható kritériumoknak. Bosznia-Hercegovina egy hiányos dokumentumot küldött, amely nem tükrözte a Bizottság összes ajánlását.

Így lekéste azt a határidőt, amelyen belül el kellett volna küldenie a reformprogramot, ami szükséges ahhoz, hogy a régiónak szánt növekedési tervből pénzügyi forrásokhoz jusson. Ez azt is jelentheti, hogy a növekedési terv egész térségre nézve késleltetett elfogadása miatt nemcsak Bosznia-Hercegovina, hanem más államok is később juthatnak forrásokhoz.

Talán ennek is köszönhető, hogy Borjana Krišto nem állt a kamerák és az újságírók elé.

A boszniai horvát származású Borjana Krišto lehet, hogy azért nem állt a kamerák és az újságírók elé, mert a pápához sietett, hogy megköszönje a Međugorje iránti jóságát, vagy esetleg megérdeklődje, hogy Međugorje miért nem lett a balkáni Fatima (Forrás: X platform)

A többiek – tehát Montenegró, Albánia és Észak-Macedónia is nagyravágyó álmokat dédelgetnek.

Montenegró célja, hogy 2028-ban a 28. EU-tag legyen – jelentette ki Milojko Spajić, meglehetősen bizakodva, már ami az országának az európai uniós integrációját illeti. Ezzel szemben Hrisztijan Mickoszki, Észak-Macedónia vezetője kifejezte csalódottságát az elhúzódó EU-integráció miatt.

Ahhoz, hogy Észak-Macedóniával előrehaladjanak az EU-csatlakozási tárgyalások, módosítania kell alkotmányos preambulumát, és meg kell neveznie a bolgárokat az államalapító népek között.

Augusztus végén is volt puszilkodás, amikor Európai Orsolya a nyugat-balkáni országokat járta végig

Eközben Edi Rama, Albánia miniszterelnöke hangsúlyozta országa elhivatottságát az EU-integráció iránt azon a sajtótájékoztatón, melyet Oliver Röpkével, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnökével közösen tartott.

Merre tovább?

A 2013-as horvát csatlakozás óta lényegében minden európai uniós csúcstalálkozó után felmerül ez a kérdés.

Kapcsolódó cikk

Szlovén biztos veheti át a bővítési tárcát Várhelyitől, gyanakodva fogadják-e a Balkánon?

Amikor 2014-ben Jean-Claude Juncker bejelentette, hogy öt évig nem csatlakozhat új állam a közösséghez, mindenki biztosra vette, hogy a 2019 után újrainduló integrációs folyamat új céldátuma már a 2020-as évek első felére esik.

Ebből lett 2025, majd egyre inkább az évtized vége, míg számos elemzés már 2030-ról beszél. Jelenleg még a 2028-as montenegrói vágyak is túlzónak tűnhetnek, hiszen egyre többször jelenik meg az a gondolat, hogy a régió országainak együtt kellene csatlakozniuk az unióhoz.

Ezen a fronton azonban nem sok előrelépés történt az elmúlt években. Az új bővítésért felelős biztosjelölt jelenleg Marta Kos, akiről többször is írtunk részletesen a BALK-on. Ha megkapja a portfóliót, egy olyan területen dolgozhat, ahol az áttörés 2013 óta várat magára.