Belgrádban agyondicsérik a szerb elnököt az ENSZ-ben mondott beszéde okán

Szerbia lakosságának túlnyomó többsége büszke Aleksandar Vučićra, az ő beszéde volt ugyanis a legjobb az ENSZ-ben, és mivel az ENSZ a nagybetűs VILÁGSZERVEZET, így természetesen az egész világon. Ezt nem a BALK állítja, hanem Ana Brnabić szerb miniszterelnök, aki külügyminiszteréhez, Ivica Dačićhoz hasonlóan agyondicsérte az államfői beszédet, amelynek fókuszában természetesen Koszovó állt, és ennek folytán a beszéd csakis történelmi lehetett. A tekintélyes belgrádi Politika legalább tíz cikket szentel az idei szerb elnöki felszólalásnak. Ha viszont összehasonlítjuk a hat évvel ezelőtti beszéddel a mostani vučići produkciót, akkor a szerb elnök színeváltozásának lehetünk a szemtanúi, pedig úgy tűnik, mintha Vučić ugyanabban az öltönyben lett volna, mint hat évvel ezelőtt, mintha ugyanazt a nyakkendőt viselte volna – csak a hat évvel ezelőtti világoskék ing helyett most egy fehér volt rajta.

A bátor és őszinte Vučić

A szerb miniszterelnök újságíróknak azt mondta, hogy szerinte a a szerb elnök őszinte, bátor és precíz beszédet mondott, amely a lehető legjobban bemutatta Szerbia álláspontját, és felvázolta, hogy milyen következményekkel járhat az ENSZ Alapokmányának, valamint a nemzetközi alapelveknek és a nemzetközi jognak a megsértése.

Brnabić szerint bátorság és őszinteség szempontjából Vučić elnök beszéde volt a legjobb az ENSZ-ben, hiszen a szerb nép szívéből és lelkéből szólt.

– Vučić elnök soha nem hátrált meg, és nem mulasztott el elmondani bármit is csak azért, nehogy holnap valamelyik nagyhatalom felrója neki, amit mondott

– áradozott Brnabić, aki egyúttal rúgott egyet az ellenzékbe is, állítása szerint különösen fontos ugyanis, hogy Vučić nem ismételt meg egyetlen hibát sem, amelyet az országot 2000 és 2012 között kormányzó ellenzék elkövetett.

A nagyszerű szerb elnöki beszéd ellenére a szerb miniszterelnök nem vár semmiféle változást, mert az túlzottan idealista hozzáállás lenne.

– Túl nagy idealizmus lenne azt várni a nagyhatalmaktól, hogy változtassanak a viselkedésükön, de jó, ha tudják, hogy mi így védjük az álláspontunkat, és ha azzal is tisztában vannak, hogy nem csinálhatnak bolondot belőlünk

– hangsúlyozta Brnabić, de nem ő volt az egyedüli az ömlengésben, hasonlóan nyilatkozott Ivica Dačić szerb külügyminiszter is, aki ezt már a kilencvenes években is igazán jól csinálta, csak akkor a főnököt még Slobodan Miloševićnek hívták.

Dačić szerint Koszovónak soha nem lesz ENSZ-tagsága

A szintén New Yorkban tartózkodó szerb külügyminiszter rámutatott, hogy Aleksandar Vučić, beszéde a legerőteljesebb szerb elnöki beszéd volt az ENSZ-közgyűlésében, amelyet valaha is szerb elnök mondott New Yorkban.

Dačić úgy értékelte, hogy ez nagyon jelentős nap Szerbia számára, mert a szerb elnök hangsúlyozta az ENSZ Alapokmányának alapelveihez való ragaszkodást, és egyértelműen ismertette álláspontját az ország területi integritásának és szuverenitásának legfontosabb kérdéseiben.

– Tíz év miniszterelnöki és külügyminiszteri tapasztalat távlatából, az előtte elhangzott beszédeket is ismerve, bátran kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb és legerősebb beszéd, amelyet szerb elnök mondott itt, az Egyesült Nemzetek székházában

– állapította meg Dačić, aki a helyszínen élvezhette ki a szerb elnök “világraszóló beszédét”, és egyúttal ő is beletörölte a lábát az ellenzékbe, amellyel kapcsolatban megállapította, hogy az a 2000-es fordulat alkalmával azt ígérte, hogy Slobodan Milošević távozása után a helyzet megoldódik, ami végül azonban Koszovó függetlenségéhez vezetett.

A szerb külügyminiszter szerint azonban Koszovó soha sem lesz az ENSZ tagja, mert ezt nemcsak Oroszország és Kína, hanem a világ 193 országának többsége ellenzi, és csak 84 támogatja.

Más kérdés, hogy Koszovó ennek éppen a fordítottját állítja, a koszovói vezetés szerint 117 ország ismerte el a volt szerbiai tartomány függetlenségét, de ez már a számháború része, amibe most nem akarnánk belemenni.

Szinte ugyanaz az outfit

Ami azonnal szembetűnő volt, hogy a szerb elnök mostani outfitje ugyanaz, vagy nagyon hasonló volt, mint hat évvel ezelőtt, bár ami azt illeti az amerikai-európai dress codeban túl nagyot nem lehet alkotni.

Hat évvel ezelőtt a szerb elnök napra pontosan ugyanakkor szólalt fel, mint idén, vagyis szeptember 21-én.

A 2017-ben mondott beszéde elején azt hangsúlyozta, hogy néhány állami vezetőhöz képest nem érzi szükségét annak, hogy a saját népének udvaroljon, vagy hogy választási kampányt folytasson az ENSZ-közgyűlésének szószékéről, mert már minden belső csatát megnyert (abban az évben lett elnök).

Az akkori Vučić szerint a balkáni régió prosperálása szempontjából a béke és a stabilitás megőrzése a legfontosabb, ezért Szerbia nagyon sok erőt fektet a régió stabilitásának megőrzésébe.

A szerb elnök akkor is azt hangoztatta, hogy Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ebben nincs semmi új, mert csorbát szenved Szerbia szuverenitása és területi integritása, de ennek ellenére hazája nemzeti prioritásnak tekinti a koszovói kérdés békés megoldását.

Hat évvel ezelőtt Vučić úgy fogalmazott, hogy a pontosan meg nem nevezett nagyhatalmak nem voltak konstruktívak 1999-ben és 2008-ban, vagyis a Kis-Jugoszlávia bombázása és Koszovó függetlenségének kikiáltása alkalmával.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a térségbe érkező idegenek általában azt kérdezik, hogy Szerbia egy jobb jövő vagy egy konfliktus felé halad-e? Ehhez hozzátette, hogy Szerbia új és minőségi viszonyok kiépítésére törekszik a régióban a kölcsönös tisztelet és az uniós előrelépés érdekében.

Vučić akkor azt is kijelentette, hogy nehéz kompromisszumokat hoztak meg hogy elfogadható megoldásokat találjanak a súlyos kérdésekre, viszont fizikai konfliktusok nem történtek abban az értelemben, hogy bárki is etnikai összetűzésben vesztette volna életét.

A szerb elnök akkor azt mondta, hogy a szerbek és az albánok nagy lépést tettek előre, és ezért mindenki arra törekszik, hogy folytassa a politikai erőfeszítéseket.

Ha figyelmesen végig olvassuk ez a visszaemlékezést, akkor az az érzésünk támad, hogy 2017-ben egy békülékeny, kiegyensúlyozott, és higgadt Vučić állt a pulpituson, aki nem volt konfrontatív, és – ami fontos – nem volt fenyegető, bár az alaptézisek akkor is ugyanazok voltak, mint ma.

A szerb elnök szerb újságíróknak azt mondta, hogy fejből és szívből beszélt történelmi szempontokat szem előtt tartva

A képükbe vágta az igazságot!

A szerbiai kormányközeli és nacionalista sajtó úgy számolt be a szerb elnök idei beszédéről, mint valami hősies kiállásról, amely során mindazt a nagyok és hatalmasok képébe vágta, amit hallani sem akarnak.

A Republika szerint Aleksandar Vučić szerb államfő az ENSZ közgyűlésének 78. New York-i ülésén bátor beszédet mondott, amelyben leleplezte a nagyhatalmak képmutatását, ezzel egyúttal figyelmeztetett a nemzetközi normák megszegésének messzemenő következményeire, és ezzel megerősítette, hogy nagy államférfi.

A szerb elnök az ENSZ-ben mondott beszédében kiemelt helyen taglalta, hogy Szerbia úton van az EU felé, de nem áll készen arra, hogy hátat fordítson régi barátságainak, barátjainak.

Aligha kétséges, hogy ma már szó sincs arról, hogy Szerbia uniós irányba szeretne elmozdulni, merthogy közben fontosak lettek azok a régi barátságok, amelyekről hat évvel ezelőtt szó sem esett, amihez adalékként érdemes hozzátenni, hogy Vučić New Yorkban találkozott a kínai alelnökkel is.

A szerb elnök megemlítette, hogy a közösségi média lájkvadász törekvéseinek köszönhetően mostanában nagyobb figyelem irányul egy lájkra, mint a gyermekekre, így nem is csoda, hogy nem ismerjük fel a veszélyeket, amelyekkel szembe kerülünk.

Vučić úgy fogalmazott, hogy Szerbia feldarabolása, amely 2008-ban kezdődött Koszovó függetlenségének kikiáltásával, még mindig nem fejeződött be, az ENSZ Alapokmányának megszegése pedig Szerbia esetében az egyik előidézője azoknak a problémáknak, amelyekkel szembesülünk, és ugyanez vonatkozik a világra is.

A szerb elnök azt hangsúlyozta, hogy szinte minden nyugati ország brutálisan megszegte az ENSZ alapokmányát és a Biztonsági Tanács 1244-es (Koszovóról szóló) határozatát, vagyis sárba tiporták azokat az értékeket, amelyeket most védelmeznek (Ukrajna esetében), amiben van némi igazság, ezt nem tagadhatjuk, és nem is kívánjuk tagadni.

Vučić rosszallta, hogy az amerikai elnök a közgyűlés szünetében fogadta a koszovói elnököt, miközben egy német miniszter úgy fogalmazott, hogy Németország tiszteletben tartja a Világszervezet alapdokumentumát, amihez Vučić annyit tett hozzá, hogy ez mind szép lenne, ha igaz lenne.

A szerb elnök ezúttal is megemlítette a Kis-Jugoszlávia bombázását, de nem elégedett meg azzal, hogy 1999-ben a nagyhatalmak nem voltak konstruktívak, hanem az eseménnyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy példanélküli eset történt, amikor a világtörténelemben először 19 szövetséges erő úgy határozott, hogy a Biztonsági Tanács bevonása nélkül brutálisan (ez “ünnepi” jelző mostanában) megtámadjon és megbüntessen egy szuverén európai országot egy állítólagos humanitárius katasztrófa megakadályozása érdekében.

A szerb elnök értelmezhetetlennek nevezte azokat az állításokat, hogy a szerbek (a kilencvenes években és korábban) rendőrterrort hajtottak végre Koszovóban, ahol állítólag humanitárius katasztrófa alakult ki, miközben az albán lakosság elűzése folyt: mindez a propaganda Vučić szerint egyedül azt szolgálta, hogy támadást hajtsanak végre egy szuverén ország, értsd Szerbia ellen.

A szerb elnök itt azt találta mondani, hogy az említett országok nem nevettek, amikor az orosz elnök ugyanazzal indokolta az Ukrajna elleni támadás megindítását, amit korábban tőlük lehetett hallani Koszovó vonatkozásában.

Kapcsolódó cikk

HOSSZÚ ASZTAL: Koszovó szolgált példaként Donyeck és Luhanszk függetlenségének kikiáltásához

Miután már bőven túl léptünk a BALK szokás terjedelmét – szinte megdupláztuk azt – itt jegyeznénk meg, hogy a szerb elnök messziről jött embereknek, mondjuk az afrikaiaknak vagy az ázsiaiaknak, azt mond amit akar, újságíróként azonban emlékszem rá, hogy Aleksandar Vučić 1999-ben hatalmas pénzbírságokkal sújtotta vagy más módszerekkel büntette azokat a szerkesztőségeket – például a Beta hírügynökséget is, amelynek akkortájt dolgoztam – ha nem a kormány hazugságait terjesztették.

Mivel most nem megyünk végig a szerb elnök nagyszerű beszédének összes világraszóló állításán, annyit jegyeznénk meg, hogy nem a ruha teszi az embert, mert most ugyanabban, vagy egy nagyon hasonló öltönyben egy provokatív Aleksandar Vučićot láttunk a 2017-es békülékeny és konstruktív elnöki figurához képest.

Arra már nem emlékszem, hogy 1999-ben milyen gatya volt rajta, de az biztos, hogy akkor szintén egy egészen más ember állt előttünk, aki fenyegetésekkel igyekezett eltitkolni a gaztetteket, amelyek jóval nagyobbak voltak azoknál, amelyeket a koszovói albánok elkövettek, mert hogy arra is volt példa.