Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A török Yıldırım konszernnel kötött adásvételi szerződés aláírásával megkezdődött a kutenjai (Kutina) Petrokemijában a 54,52 százalékos részesedéssel rendelkező Terra Mineralna Gnojiva cég tulajdonosváltási folyamata – jelentette be az INA, a Pavao Vujnovac-féle PPD és a Yıldırım-csoport. Ezzel Horvátország egyetlen műtrágyát előállító üzeme idegen kézre kerül. A műtrágyagyár az évek során néhányszor már a tönk szélére került, csak a kiadós állami támogatások mentették meg a csődtől.

Nem fizettek osztalékot

A szerződésről szóló „eléggé titokzatos és titkolódzó”, mandarin nyelven megfogalmazott sajtóközlemény szerint „a tulajdonosváltásra, és ennek a folyamatnak a lezárására az adásvételi szerződés feltételeinek teljesülése után kerül sor”.

A dokumentum szerint a Petrokemija működésének és a legfontosabb mutatószámoknak az átvilágítási folyamata a tárgyalásokkal együtt több mint két évig tartott, ugyanakkor arról nem történik említés, hogy mekkora a tranzakció értéke, amelyben az INÁ-n keresztül a MOL is érintett lehet.

A PPD és az INA tulajdonában lévő Terra Mineralna Gnojiva társaság 2018. október 31-én lépett be a Petrokemija tulajdonosi struktúrájába 150-150 millió horvát kuna befizetésével, amit feltőkésítésként értelmeztek. Ezzel elkerülték a csődöt, és megkezdődött a Petrokemija stabilizálásának és fellendítésének időszaka, így a cég ma már nyereségesen működik – legalábbis a hivatalos papír ezt tartalmazza.

A közlemény szerint a PPD és az INA a Terra Mineralna Gnojiva cégen keresztül átstrukturálta és optimalizálta az üzleti folyamatokat az egyetlen horvát műtrágyagyárban, átalakították az üzleti modellt, amely immár követi az igényeket és a piacok mozgását. Ezenkívül szervezeti, üzleti és financiális átalakításra is sor került.

-2018-tól a mai napig a tulajdonosok nem fizettek maguknak osztalékot, az összes pénz visszaforgatták a társaságba a további fejlődés és a foglalkoztatás megőrzése érdekében

– áll a „minden happy” jellegű közleményben, amely szerint a Petrokemija mára készen áll a további fejlesztésre, és megérdemel egy olyan partnert, amely ismeri a műtrágyagyártást, új tudást hoz, garantálja a jövőbeli fejlődést, és megnyitja a kapukat az új piacok & termékek felé.

A „megérdemelt partner”

A Yıldırım-csoport egy török cég, amely megint csak a hivatalos közlemény szerint 1963-ig vezeti vissza a történetét, jelenleg 54 országban van jelen, és 18 000 embert alkalmaz.

Valójában egy második generációs családi vállalkozásról van szó, a céget jelenleg Ali Rıza Yıldırım és Robert Yuksel Yıldırım vezeti, akik valószínűleg nem szeretik a „vegyes megoldásokat”, merthogy a Yıldırım-csoport 100%-os családi tulajdonban van.

Akár ez is lehet az egyik magyarázata annak, hogy a tárgyalások során törökök ragaszkodtak ahhoz, hogy a Petrrokemija részvényeinek 100%-át vásárolják meg, míg a horvát fél két fázisban szerette volna megvalósítani az eladást, a jelek szerint a törökök ebben engedtek, de aligha kell azt gondolni, hogy lemondtak az elképzelésükről.

A Yıldırımnek előbb az INA/PPD részvénycsomagot kell megvásárolnia ahhoz, hogy a horvát állam jóváhagyja a tulajdonában lévő részvények eladását. Mint korábban a BALK-on már beszámoltunk róla, e körül folyt a huzavona vagy másfél évig, de valószínűleg a fenyegető válság árnyékában a felek végül kiegyeztek.

Az INA és a PPD részvénycsomagjának megvásárlásával elindult ez a folyamat, amelyben a következő lépést a horvát kormánynak kellene megtennie, de a jelek szerint a zágrábi vezetés egyelőre nem tudja, hogy mit tegyen, legalábbis erre lehet következtetni a horvát miniszterelnök pénteki (november 11-i) kijelentéséből azzal kapcsolatban, hogy a horvát állam megtartja-e a maga részvénycsomagját.

– Meglátjuk. Az államnak 17,9 százaléka van, de van még több társtulajdonos is. Ha megkezdődnek a tárgyalások, akkor majd döntünk

– jelentette ki Plenković az „akkor megyünk át a hídon, amikor odaértünk!” jellegű „sajtóelhárító” válasszal, amivel vagy azt mondta, hogy ő sem tudja, vagy azt, hogy tudja, de nem akar róla beszélni, azt lehet latolgatni, hogy melyik a jobb vagy a rosszabb.

Plenković a Petrokemija kérdését mindenesetre áttolta Davor Filipović gazdasági miniszter asztalára, akinek az lesz a dolga, hogy a „beosztottjaival karöltve” megoldja az ügyet.

A horvát miniszterelnök ugyanakkor maga is hangsúlyozta, hogy ez most csak az első lépés, egyúttal azonban kiemelte, hogy egy nagy és erős török ​​csoportról van szó, amely olyen cégekre szakosodott, mint a Petrokemija, amit akár úgy is lehet értelmezni, hogy a horvát kormányfő szerint a kutenyai műtrágyagyár jó kezekben lesz.

Minden rendben van?

A képlet azonban nem ennyire egyszerű, Željko Lenart a Horvát Parasztpárt főtitkára október közepén annak az aggodalmának adott hangot a száborban (parlament), hogy a Petrokemija működése leállt, és már nem gyárt műtrágyát.

– Most 60 ezer tonna műtrágyát importáltak, ki tudja honnan, és a Petrokemijában csomagolják át

– jelentette ki Lenart, aki szerint a szakemberek hagyják el a céget, ezért már nincs/nem lesz elegendő „kvalifikált ember”, aki újraindítaná a gyárat, ha pedig ez nem történik meg, akkor 1700 ember kerül utcára.

Lenart nincs egyedül ezzel a véleményével, az Index egyik olvasója szerint „nem kell mitől tartani”, a Petrokemija a török/orosz műtrágya átcsomagoló helye lesz „európai árakon”.

A parlamenti megnyilvánulására reagálva a Petrokemija akkor közölte, hogy jelenleg nincs semmi probléma, a műtrágyagyár számára rendelkezésre áll a szerződött gázmennyiség, ami ebben a műfajban alapanyagnak számít, így „minden kötelezettségüket teljesíteni tudják a vásárlók, a szállítók és az alkalmazottak felé.

– Az elkövetkező időszakban a vállalat egy sor intézkedést és tevékenységet hajt végre a termelés optimalizálása érdekében, ugyanakkor kielégíti a kiemelt piacok megfelelő igényeit

– közölte mandarin nyelven a kutenyai cég, amely szerint az egyes termelési kapacitások leállítása tervezett intézkedés volt a üzemi optimalizálás és a szükséges javítások elvégzése érdekében, amelyeket az elmúlt időszakban alkatrészhiány miatt kellett elhalasztani.

A képviselői kérdésre adott gyors válaszból arra lehet következtetni, hogy a Petrokemijában valóban történtek leállások a termelés optimalizálása érdekében – ami általában a kapacitások csökkentését jelenti mandarin nyelven.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy a korábban erősen mezőgazdasági Horvátország – amely sokaknál a nyaralásnál kezdődik és ér véget – miért adja el az egyetlen műtrágyagyárát? Talán azért kell eladniuk, mint annak idején az INÁ-t, hogy ne menjen csődbe. A pótkérdés pedig az, hogy mennyire megalapozott a török/orosz műtrágya átcsomagolására vonatkozói szóbeszéd?