A múlt heti prágai rendkívüli EU-csúcs margóján Andrej Plenković horvát miniszterelnök Orbán Viktorral is váltott pár szót, hivatalosan az INA-MOL körüli csetepatéról. Egyes elképesztően rosszindulatú, perverz rosszmájúságról tanúskodó újságírók véleménye szerint azonban egészen másról volt szó. A találkozót követő pár napban a horvát kormányfő belengette: megvizsgálják, hogy a kormány ellen irányuló ellenzéki aknamunka mögött nem állnak-e véletlenül külföldi érdekek. Ezen felül a kormány hétfőn bejelentette, hogy ország szerte stadionokat fog építtetni, illetve felújíttatni.

A stadionoktól a tantuszig, ami zuhan, de még nem koppant

Az egyik szemem nevet, a másik meg röhög. A közvélemény természetesen rávetette magát a gordiuszi rágógumira, mint a kiéhezett párduc az anyátlan kismajomra, így most Zágrábban az az első számú téma, hogy a maksimiri stadion helyén kell-e a horvát válogatottat megillető kacsalábon forgó építményt építeni, vagy a jelenlegi stadiont egyszerűen el kell dózerolni, és valahol máshol kell felhúzni a Dinamo európai fellépéseire alkalmas fociszentélyt.

Az egekből aláhulló nyúlós, ragadós massza ugyancsak készületlenül érte a horvát médiumokat, de az ellenzéket is. Kereken két nap telt el, amíg az újságírók rájöttek, hogy Plenković azzal vádolja az ellenzéket, hogy idegen – kimondatlanul orosz – hatalom szolgálatában áll, az ellenzék pedig a harmadik nap kezdett tiltakozni, nyilván, miután belenéztek a lapokba.

Jellemző a közállapotokra – mint már erre néhányszor felhívtam a figyelmet, a horvát kollégáknak miniszteri fogalmuk sincs arról, mi történik Magyarországon, jobbára a nyugaton szerkesztett anyagokat tálalják, itt-ott megtoldva némi privát véleménnyel -, így eddig még senki sem vette észre a frappáns hasonlatosságot az orbáni forgatókönyvekkel.

Viszont meghökkentő, hogy a reakció szinte megszólalásig hasonlít a magyarországi ellenzéki konstrukciókra: az Index például Plenković pálfordulásról ír, ami során azt elemzi, hogy miként változott a 2016-ban européerként választásokat nyerő miniszterelnök Tuđmanhoz és Putyinhoz hasonló autokratává. Peđa Grbin a szociáldemokraták elnöke arról elmélkedett, hogy tulajdonképpen mit is mondott a miniszterelnök.

– fejtegette Grbin. Sőt, egyenlőségjelet tett Aleksandar Vučić szerb elnök és Andrej Plenković közé.

– mennydörgött Grbin, s közben nem vette észre, hogy egyre jobban beleragad a mentolos rágógumiba. A diktatúrával való hadonászással nem fog választásokat nyerni, meg különben is, a „keleti kapcsolat” nem SDP-és találmány, merthogy az inkább a Hazafias Mozgalomra jellemző, amelynek felemelkedését a legenda szerint orosz pénzekkel támogatták meg.

Ha sikerülne valamilyen botrányt kirobbantani a házuk táján, és azzal legalább a gyanú árnyékát a Hazafias Mozgalomra vetni, miszerint elfogadta Moszkva támogatását, az lehetne a HDZ számára a 2024-es parlamenti választásokon való győzelem záróköve.

Mindeközben a hazafias Penaváék a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elégedetlenkedő választói között verbuválnak, illetve a jobb szektor bázisából vonnak el szavazókat, és ezzel az aktuális kormánypárt egyáltalán nincs kibékülve. A józanabb újságírók azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem az a baj, hogy az ellenzék meg akarja dönteni a kormányt, hanem az, hogy erre valójában képtelen.

Ha Szűzanya nem segít, ki fog?

Lazán kapcsolódva a fenti stadionépítési mániához, senki se lepődjön meg, ha Horvátország Katarban világelső lesz.

Zlatko Dalić szövetségi kapitány ugyanis nemrégiben gyalogszerrel elzarándokolt szülővárosából a bosznia-hercegovinai Livnóból a kb. 130 kilométerre fekvő Međugorjeba.

Hogy mit kért a csodatevő szűztől, könnyű kitalálni.

Persze, Máriának ehhez igénybe kell vennie nemzetközi kapcsolatait, mert Katarban minden Allah akarata szerint történik, de hát, ahogy ezt a Balkánon mondani szokás: „emberek vagyunk, majd csak megegyezünk”. (És nincs ez másképp az isteni birodalmakban sem.)