A cikk meghallgatása

Szerbia fokozta együttműködését a NATO-val, miután az orosz nagykövet kijelentette, hogy Moszkva “érdekeltségi listáján” szerepel egy orosz katonai bázis létrehozása a balkáni országban. Erről értekezik több orosz lap is, mint például a The Moscow Times, ennek alapját a Kommerszant belgrádi tudósítása adja, amely példát is hoz a szerbek és az amerikaiak közötti együttműködésre. A moszkvai lap egy Putyin-közeli oligarcha tulajdonában van.

Egyértelmű elutasítás

Aleksandar Vučić szerb elnök Szerbia katonai függetlensége mellett tette le a voksát a belgrádi Prva TV-nek adott legutóbbi interjújában, amelyben kijelentette, hogy “Szerbiának nincs szüksége mások katonai bázisára”.

A szerb államfő ezzel reagált Oroszország belgrádi nagykövetének arra a nyilatkozatára, amellyel Aleszandr Bocan- Harcsenko orosz katonai bázis létrehozásra ösztökélte a belgrádi vezetést.

Vučić Instagram-profilján egy videót is közzétett azoknak az esetleges kételyeknek az eloszlatására, hogy netalán nyelvbotlásról van szó. A videóból is ugyanaz derül ki, ami a műsorban is elhangzott, és ezzel megerősítést nyert, hogy Szerbia nem akar orosz bázist létesíteni a maga területén.

A videóban szinte szóról szóra ugyanaz hallható, ami a műsorban is elhangzott, ráadásul még az interjú képeit is bevágták, miközben orosz gyártmányú helikopterek “úsztak be” a képbe. A videót a szerb elnök több mint hétezer követője szívecskékkel jutalmazta, de azért voltak disszonáns bejegyzések is, néhányan ugyanis orosz bázisért “rimánkodtak”.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Vučić szavai igencsak szíven ütötték az orosz lapok egyikét-másikát, amelyek szerint “Vučić, amely összeszűri a levet az amerikaiakkal”, miközben nem akar orosz katonai bázist létesíteni.

A Kommerszant belgrádi tudósítója arról számol be, hogy az oroszok kikosarazásával párhuzamosan a szerb hadsereg erősíti az együttműködését az amerikaiakkal a dél-szerbiai Bujanovac melletti “Jug” (Dél) katonai bázison.

– A Kommerszant belgrádi forrásai, akik ismerik a szerb hatóságok álláspontját, a köztársasági elnök óvatos kijelentéseit a Szerbia és az Egyesült Államok között közelmúltban aktivizálódott katonai együttműködésével magyarázzák, elsősorban az ország déli részén fekvő Bujanovac környékén található Jug katonai bázison

– írja a moszkvai lap, amely szerint ezt Alexandro Pedraza, a szerb hadsereg és a Pentagon közötti interakciót koordináló amerikai Védelmi Együttműködési Hivatal (ODC) vezetője is megerősítette egyik nyilatkozatában.

A székek mozgása

A moszkvai lap az amerikai illetékesre hivatkozva azt az információt osztotta meg az olvasóival, hogy Washington és Belgrád közös tervei alapján a Bujanovac melleti bázison “a NATO-normák alapján képezik ki a szerb hadsereg különleges erőinek azokat a tagjait, akik békeműveletekre készülnek. A tudósító megjegyezte, hogy a bázis ezeknek a szerb erőknek a fő kiképzőközpontjává válik.

A Kommerszant arra is kitér, hogy Pedraza – aki egyébként professzionális partnernek nevezte Szerbiát – egy alkalommal arról is beszélt, hogy az általa vezetetett Védelmi Együttműködési Hivatal (Office for Defense Cooperation, ODC) az elmúlt 12 évben mintegy 28 millió dollárnyi közvetlen segélyt nyújtott a szerb hadseregnek.

A szerbek persze, itt azzal is érvelhetnek, hogy a “semlegesség jegyében” ők mindenkivel készek az együttműködésre, de ettől ez még csípheti az oroszok szemét, ahogy csípi is.

A Kommerszant itt hozakodott elő a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka üzentével, nyilván nem nevezte diktátornak a “TSZ-elnökségből az államfői pozícióba felkapaszkodó” politikust, aki szerint “Szerbia nem ülhet három széken”.

– Keleti irányból szinte először érkezett ilyen jelzés Szerbiába, ahol a helyzet rendkívül egyértelmű: Belgrád számíthat Oroszországra és Fehéroroszországra, ha a pártjukra áll

– magyarázta a Kommerszantnak Szerbia volt minszki nagykövete, Srećko Đukić, aki szerint ez azt jelenti, hogy ha Szerbia Oroszország és Fehéroroszország barátjának nevezi magát, akkor nem tarthat barátokat a másik oldalon.

Az orosz lap beszélgetőtársa szerint “a szerb hatóságoknak már rég meg kellett volna érteniük, hogy nem ülhetnek hosszú ideig három széken”, és nem folytathatnak olyan struccpolitikát sem, hogy homokba dugják a fejüket, mert ez egyik oldalon sem fog működni.

Mindazonáltal Đukić szerint nem reálisak azok a várakozások, amelyek szerint az elkövetkező néhány hónapban változások következnek be a belgrádi politikában – “amíg a székek nem kezdenek el maguktól szétválni”.