AUTORITEREK ÉS PÁRTHADSEREGEK: Így vigyáznak a pártszolgálatosok a rendre

Valamennyi autoriter államban fontos szerep jut a vezérhez, vagy pártjához hű párt- vagy magánhadseregeknek, nincs ez másképpen Szerbiában vagy Oroszországban sem, ahol egy sovinisztából lett (ál?)européer, illetve egy volt KB-ügynök ül a hatalomban.

Verés Újvidéken

Keményen odacsaptak július végén Újvidéken a vajdasági főváros rendezési tervét elutasító tüntetőkre. Civilruhás fiatalemberek és egy magán őrző-védő cég tagjai verték a tiltakozókat, s furcsa módon a rendőrök sem léptek közbe, hogy véget vessenek a tömegverekedésnek egyáltalán nem nevezhető ütlegelésnek. Az újvidéki események is arra utalnak, hogy a hatalmon lévő politikai erő, Aleksandar Vučić államfő Szerb Haladó Pártja (SNS) is megtanulta azt a több évtizedes leckét, amely szerint mit sem ér egy autoriter kormányzat, ha nincs meg egy bármikor bevethető magánhadserege.

Ezúttal a hatalomhoz közeli cégek és vállalkozók érdekeit szolgáló városfejlesztési tervet kellett megvédeni, s Đorđe Miketić, a Zajedno nevű ellenzéki párt képviselője szerint a hatalom úgy vélte, ezúttal törvényen kívüli eszközökre is szükség van az ellenkezők elnémítására.

– A hatalom félkatonai szervezeteket vet be a bírálatokat megfogalmazók ellen, és megkerüli a demokratikus intézményeket. Nem csak Újvidéken hallgattatták el erőszakkal az embereket az SNS fizetett emberei, ugyanez történt Belgrádban, Zrenjaninban és Loznicán is. Miközben Európában érezhetővé vált a kapitalizmus válsága, csak tovább fognak erősödni a fasiszta tendenciák. Az SNS is kész arra, hogy minden eszközzel megvédje bűnös ügyleteit és az összerabolt vagyont

– vélekedett a politikus.

Valószínűleg a történtek augusztus 4-én megismétlődnek. Akkor is Újvidéken gyűlnek össze a nacionalisták, hogy megemlékezzenek a horvátországi szerb kézen lévő területek elleni 1995-ös horvát akció, a Vihar hadművelet kezdetéről, s biztosra vehető, hogy a gyűlésen ott lesznek az SNS-hez hű verőlegények is.

Orosz előzmények

Vlagyimir Putyin orosz államfőnek is megvannak a maga hűséges párthadseregei. Egyikük a Nasi (Mieink) nevű ifjúsági szervezet, amely ugyan hivatalos elnevezésében magában hordozza az antifasiszta szót, a valóságban úgy működik, mint az 1930-as évek Németországában tevékenykedő egykori rohamosztagok.

A feloszlott Nasi ifjoncai mindenhol megjelentek, ahol az ellenzék megpróbált valamit: részt vettek a Putyin-ellenes tüntetések szétverésében, a rendszerkritikus újságírók megfélemlítésében vagy megverésében, illetve a moszkvai Pride-felvonulások résztvevőinek zaklatásában.

A Nasi mellett még ott volt a Russzkij Obraz (Orosz kép), nevű újfasiszta párt is, amelynek tagjai – ha ellenzék- kisebbségi- illetve melegverésről volt szó – kiválóan együtt tudtak működni azzal a Putyin-rezsimmel, amely az idén a fasizmus elleni harc jelszavával támadta meg szomszédját, Ukrajnát.

A Russzkij Obrazt egyébként szerb mintára hozták létre, Szerbiában is sokan ismerik az ugyancsak neonáci Obraz nevű szervezetet. A Russzkij Obraz verőemberi a BORN (Bojevaja organizacija russzkih nacionalisztov, azaz az Orosz Nacionalisták Harci SzerveZete) nevű osztagba tömörülve ütötték, akiT verni kellett.

Közös jegyek

Az orosz és a szerb, valamint a többi autoriter államot kiszolgáló párthadseregek között sok a hasonlóság.

Az egyik legfontosabb az, hogy ezen csoportok tagjait elsősorban a különféle labdarúgó klubok ultrái – Oroszországban a szentpétervári Zenit, vagy a moszkvai CSZKA, Szerbiában a Partizan és a Crvena Zvezda szurkolói – közül toborozzák, akik a közös ellenség verése során félre tudják tenni a maguk közötti súlyos ideológiai ellentétet, miszerint a piros-fehérek, vagy a fekete-fehérek-e a jobbak.

A másik közös jellemző, hogy egyértelműen nacionalista és jobboldali elvek mentén szerveződnek ezek a csoportok, és azokban részt vesznek alvilági elemek is, akik az együttműködésért cserébe büntetlenséget, vagy a jogosnál enyhébb büntetést kapnak cselekményeik elkövetéséért.

Az is közös, hogy a hatalom is tudja, nem túl jó ötlet játszani a szélsőséges nacionalizmus tüzével, így amikor nincs feltétlenül szükség verőemberekre, akkor háttérbe szorítják, vagy fel is oszlatják ezeket a csoportokat.

A putyini rend

Szerbiában ugyan még nem valósult meg a putyini rend, Oroszországban már sikerült annyira tökéletesíteni az önkényuralmat, hogy egyelőre nincs szükség a Nasira és a többi párthadseregre.

Tüntetéseket már alig lehet rendezni, a valódi ellenzékieket már rács mögé dugták, vagy elüldözték az országból, a parlamentben pedig csak azok az álellenzéki erők maradtak a hatalmon lévő Egységes Oroszország mellett, amelyek mindenféle komoly ellenkezés nélkül kiszolgálják Putyinékat.

És közben megalakult a Nemzeti Gárda is, a Nacgvargyija, amely gyakorlatilag Putyin magánhadseregének tekinthető, s amelynek tagjai a Nasit megszégyenítő lelkesedéssel ütötték az ukrajnai háború ellen tiltakozó orosz polgárokat.

Míg Szerbiában még nem létezik hivatalos magán- illetve párthadsereg, a boszniai Szerb Köztársaságban, ahol Putyin egyik balkáni kedvence Milorad Dodik próbálja éppen szétverni a soknemzetiségű államot, már ott van a Srbska čast (Szerb Büszkeség) nevű egység. A részben bűnözőkből verbuvált „légiót” orosz tisztek képezték ki, s a fegyveresek egyik nem titkolt célja az, hogy közeblépjenek, ha a helyi ellenzék különféle akciókkal megpróbálná megzavarni a Dodikhoz hű intézmények munkáját.

– Egy ilyen elnökért érdemes az életünket áldozni

– nyilatkozta egyszer Dodikról szólva a parancsnok, a Moszkvában kiképzett és ott kitüntetett Bojan Stojković.