A cikk meghallgatása

Mindannyian kívánjuk már a lezserebb témákat – e sorok írójáról nem beszélve: a borról és gasztronómiáról már hónapok óta nem esett egyetlen szó sem, és ezzel kapcsolatban egyetlen vesszőt sem “vetettünk képernyőre” – sajnos ma is komoly dolgokról lesz szó. Hiába tűnik úgy, hogy még a mai felfordult világban is vannak kedvező & kedvezőbb fordulatok, nemcsak katasztrófa, amivel naponta tetszenek riogatni bennünket, mi is alávetjük magunkat a korszellemnek.

Mikor kezdődött?

A folyamat már a háború előtt beindult, amikor a koronavírus miatt zavarok álltak be az áruszállításban és az európai cégek fontolgatni kezdték a nearshoring lehetőségét, amely terminus technicus voltaképpen a gyártás egy részének áthelyezését jelenti a távoli országokból – Kína, India, stb. – valahová a szomszédba.

Igaz, hogy Európában nagyobbak a termelési költségek, de ha beleszámítjuk az égbeszökő szállítási díjakat, illetve az ellátás biztonságát, a matematika meglehetősen egyszerűnek tűnik.

A német munkaadók – egy közelmúltban végzett közvéleménykutatás szerint – a nyugat-balkáni országokat, köztük Albániát, Bosznia- Hercegovinát, Koszovót, Montenegrót, Észak- Macedóniát és Szerbiát az alacsony munkaerőköltségek, a kedvező adózási feltételek és földrajzi a közelség miatt kívánatos befektetési célpontnak tartják, mondta a horvát Index híradása szerint Sophia Kluge, a Német- Szerb Kereskedelmi Kamara munkatársa.

Igaz azt is hozzátette, hogy míg a német munkaadók az infrastruktúrát, a bürokráciát és a politikai instabilitást kihívásokként említik, ugyanakkor hangsúlyozták az úgynevezett “kulturális közelséget” és a régió munkavállalóival kapcsolatos pozitív tapasztalataikat is.

Növekvő export

Például a Bosznia- Hercegovinából származó export értéke 2021-ben közel ötödével volt magasabb, mint 2019-ben, az exportfedezet pedig 58,9%-ról 66,1%-ra emelkedett.

A Szerbiából származó export hasonló intenzitással nőtt ugyanebben az időszakban, és az exportfedezet 73,5 százalékról 75,6 százalékra nőtt.

Albánia exportja is majdnem ugyanilyen ütemű fejlődést mutatott, bár miközben az import drasztikusan nőtt, az import lefedettsége mintegy 46% volt.

Észak- Macedónia exportja 2021-ben is magasabb, mint 2019-ben, bár a növekedés alacsonyabb volt, mint Szerbiában, Bosznia- Hercegovinában és Albániában.

Az EU-tagság Horvátország esetében előnyösnek mutatkozott, mert a jelek szerint Horvátország is profitál ebből a tendenciából. A Horvát Köztársaság külföldi országokkal folytatott áruforgalmában a Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint a teljes export 2021-ben 143,7 milliárd HRK-ot tett ki (kb. 19,1 milliárd euró), azaz 27,34% -kal több, mint 2019-ben. A horvát gazdaság eredményei ennek értelmében még Bosznia- Hercegovina és Szerbia eredményeinél is jobbak.

Talán még ennél is fontosabb, hogy az export sokkal gyorsabban növekszik, mint az import. Mindeközben az import exporttal való lefedettsége 67,5 százalékra nőtt 2019-hez képest, amikor ez 60,9 százalék volt. Erre nem volt példa a 90-es évek eleje óta, ezért ez a horvát kommentátorok történelmi eredménynek “becézik”.

Áprilisban például az osztrák média arról számolt be, hogy a FACC repülőgépalkatrész-gyártó új üzemet épített Zágráb külvárosában, Jakovljeban. A beruházás értéke 12,5 millió euró, és ez az osztrák cég legnagyobb zöldmezős beruházása Ausztrián kívül. Az üzem megnyitásának okaként a kereslet hatalmas növekedését említették, aminek következtében az új üzemet máris bővíteni kívánják.

A trendek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy még azok az iparágak is érdekessé válnak, amelyekben Horvátország már régóta nem versenyképes. Az olasz ABS Group, amely az egykori Sisak SteelWorks (Sziszeki Acélművek) tulajdonosa, bejelentette, hogy 200 millió eurós beruházást hajt végre egy új hengermű építésében.

A teljes beruházási ciklus az előrejelzések szerint körülbelül 400 millió euró lesz. A szlovéniai Iskra 2021-ben vásárolta meg az Elka horvát elektromos kábelgyártót, és 7 millió eurót fektetett be a gyártás korszerűsítésébe.

Miután ebben az időszakban Horvátország nem hajtott végre jelentős strukturális változtatásokat, a beruházási hullám kizárólag annak köszönhető, hogy a termelés egy része Ázsiából a Nyugat- Európához közelebbi régiókba tér vissza.

Váratlan esély

Ahogy mondani szokás, a pakliban még az is benne van, hogy az Oroszországból kivonuló nyugati cégek a termelőkapacitásokat most máshová igyekeznek áthelyezni.

Horvátországnak ebben a helyzetben vannak előnyei és hátrányai is. Tagja az EU-nak, így az EU közös piacának is része, és a nyugat-balkáni országokhoz képest viszonylag szabályozott az állami struktúra, ami lényegesen megkönnyíti az üzletvitelt. Másfelől viszont a munkaerő ára kétszerese a nyugat-balkáni versenytársakhoz hasonlítva, náluk viszont nagyobb a kockázat is.

Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy az ukrán háború által kiváltott káoszban Horvátországnak földrajzi fekvése miatt több szerencséje van, mint a szomszédainak, így gazdasági növekedésre került sor, ott is, ahol senki sem várta, a hagyományos ipari termelés területén.

A befektetők nyilván azt is számításba vették, hogy a térség nem határos közvetlenül a hadszíntérré váló Ukrajnával, bár ez inkább lélektani szempontból fontos, gyakorlati értéke – egyelőre legalábbis – vajmi kevés.