A loznicai önkormányzat sürgősségi eljárással teljesítette a szerb államfő kívánságát, és egyhangúlag megszavazta, hogy mégse legyen lítiumbánya Szerbiában. Ezt akár fordulatnak is nevezhetnénk, bár ez csak félfordulat, amit nem a “honatyai”, illetve “önkormányzat-atyai megfontoltság”, hanem felsőbb utasítás indukált. Azért nevezzük ezt inkább félfordulatnak, mert amíg így működik a szerbiai demokrácia, addig az “önkormányzati döntést” felsőbb utasításra bármikor vissza lehet csinálni.
Demokratikusnak látszó döntés
Aligha készéges, hogy “demokratikus színjátékról” van szó, miután a loznicai önkormányzat elnöki kívánságra vette elő és vitatta meg a néhány hónappal ezelőtt elfogadott területrendezési tervet, amely lehetővé tette a lítiumbánya megépítését a város közelében. Így most 46 képviselő sürgősségi eljárással csinált magából bohócot, mivel hogy egyhangúlag iktatta ki a július 29-én szintén egyhangúlag elfogadott területrendezési tervet.
Mint ahogy annak idején azt megírtuk, július végén Loznicában az 59 jelenlévő önkormányzati képviselő közül 41 mondott igent arra, amire most nemet mondott, vagyis hagyta jóvá a brit-ausztrál Rio Tinto társaság által tervezett bánya megnyitását az akkumulátorgyártásban nélkülözhetetlen lítium kitermelésére a Jadar folyó völgyében, amit viszont most visszavont.
Az önkormányzati képviselőknek akkor rendőri védelemre volt szükségük, hogy elhagyják az üléstermet, a városban ugyanis lincshangulat alakult ki. Egy Twitteren akkor közzétett videón a közgyűlés elnökasszonya látható, akit a tiltakozók az utcán akkurátusan “konzultáltak és inzultáltak”, azt kérdezvén tőle, hogy “asszonyom, nem szégyenli magát”?
A közgyűlésben a kormányzó Szerb Haladó Párt tagjai vannak többségben, ami még egy érv a mellett, amit akkor írtunk, és most is írunk.
Meghátrálás vagy valami más
Az akkori szavazás alkalmával megjegyeztük: Szerbiában ritka eset, hogy a helyi lakosság nyíltan szembeforduló a(z ön)kormányzattal, mert hogy már akkor sejteni lehetett, hogy az ügynek még lesznek (esetleg külföldről is gerjesztett) fejleményei, amelyek miatt a belgrádi kormány most meghátrált. Az elnöki média ezt természetesen “a népakarat győzelmeként” propagálja.
Az utóbbi hetekben/hónapokban tömegmegmozdulások kezdődtek a lítiumbánya, és nem csak a lítiumbánya ellen Szerbiában, ezért Aleksandar Vučić szerb államfő “a nép közé ment”, vagyis felkereste a bánya esetleges létesítése által érintett falvakat.
A “szerbelnök” kedden jelentette be, hogy a loznicai önkormányzat hamarosan visszavonja a lítiumbánya megépítését engedélyező döntését, ahogyan a helyszínen tett látogatása során Vučić elnöki mivoltában személyesen ígérte meg az embereknek.
Nem telt bele két nap, hogy “működésbe lépjen a demokrácia”, és összerántsák a loznicai önkormányzat ülését, amely a “demokratikus útmutatás” alapján meghozta az egyik szempontból esetleg megnyugtató, egészen más szempontból viszont komoly aggodalmakra okot adó döntést.
Ezek után aligha kétséges, hogy igencsak üveglábakon áll a “kézivezérlésű demokrácia” Szerbiában.
A loznicai döntést követően azonban nem kell attól tartani, hogy a tüntetések ezáltal “berekesztődnek”, mert ha a demonstrálok megérzik a “győzelem ízét”, akkor vérszemet kapnak, egyrészt, másrészt pedig a szerbiai megmozdulásokat más érdekek is mozgatják, vagy azok mozgatják leginkább, a “Zöld Felkelés” pedig csak ürügy volt az utca ébresztgetésére, hogy a kormányzat ne aludjon nyugodtan a választások előtt.
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
Bővebben…
';
