ELVISZLEK MAGAMMAL: Amikor a sofőr nem D. Tóth Kriszta, hanem a szerb elnök

 
A közösségi média sok mindent kihoz az emberekből, és itt nem a trollkodókra vagy a szimpla anyázókra gondolunk. Siniša Mali szerb pénzügyminiszter feltett az Instagramra egy videót, amely egy különleges kiruccanásról szól. Nem sokkal később ugyanez a videó megjelent Aleksandar Vučić Instagram-oldalán is.

Elviszlek magammal

A szerbiai televíziózás elég mélyen megragadt a „nagy testvér” jellegű műsoroknál, és az erre ráépülő szubkultúránál, vagy inkább szubmédia-kultúránál, bár imitt-amott akadnak egészen üdítő produkciók is.

Viszont továbbra is általános jelenség, hogy a TV nem a szórakoztatás, hanem a propaganda eszköze.

Ennek lehet tekinteni a következő videót is, amelynek egyetlen célja a szerb elnök népszerűségének növelése, a la D. Tóth Kriszta.

A szerb pénzügyminiszter szombaton arról számolt be, hogy beszállt Vučić elnök mellé az anyósülésre. Mögöttük potyautasok is voltak, ők azonban ezúttal csak díszletnek számítottak.

Kellemes hangulat

A szerbiai kormánypárti televíziók által népszerűsített videóban csak a pénzügyminiszter szólalt meg.

Siniša Mali elmondta, hogy kellemes hangulatban autóznak Szabács felé, illetve hogy az attól délkeletre lévő Dobrić faluba tartanak, a sofőr pedig nem más, mint Aleksandar Vučić.

– Itt van mögöttem (Tomislav) Momirović (építésügyi, közlekedési és infrastrukturális) miniszter, és Zoran Drobnjak, a Putevi Srbije (Szerbiai Utak) igazgatója. Van egy jó, komoly, de nem kvalifikált sofőrünk, aki a mi elnökünk. A legnehezebb helyzetben jelenleg Zoran Drobnjak van, aki az úton fellelhető összes lyukért felelős, miközben néha úgy kell tennem, mintha meg sem hallanám, hogy pénzre van szükség új utak építéséhez, és a régiek felújításához. De jó hangulatban utazunk, miközben a Karolina Rádiót hallgatjuk, kicsit énekelgetünk, és lessük az újabb fizetőkaput. Gyerünk hát, éljen Szerbia!

A videó nem kötődött különösebb eseményhez, egyszerűen csak arról szólt, hogy a szerb vezetők négyesben miként járják be a „gyönyörű hazát”. Avagy, hogyan lehet a semmiből is hírt csinálni, és a „jó kapcsolatok révén” bekerülni a híradóba.

A következő szint az lenne, ha a szerb elnök átvenné a szót, és mondjuk egy szerb „Elviszlek magammal” produkcióban Aleksandar Vučić kérdezgetné minisztereit, és esetleg másokat is, erről vagy arról, esetleg miegymásról.

Ha szabad továbbgondolni a témát, akkor felmerül a kérdés, hogy mi lenne akkor, ha a francia, a török, az orosz, az amerikai vagy netalán a magyar nagyfőnök hasonló kirándulásra vinné legkedvesebb minisztereit, és erről aztán az interneten számolna be a nagyérdeműnek.

Hiszen egyre gyakoribb jelenség, hogy a politizálás bizonyos elemei „átszúsznak” a közösségi médiába.