Megremegett a kormány Fico kezében

Taraba bukása után már nem egy miniszteri szék, hanem Robert Fico parlamenti többsége került veszélybe

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

33 év után fordult elő újra, hogy egy minisztertől megvonják a bizalmat a szlovák parlamentben. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) saját miniszterének megbuktatásával nem egyszerű személycserét, hanem nyílt parlamenti erőpróbát kényszerített ki, de lesznek-e előrehozott szlovák választások.

Robert Fico eddig rendre funkciókkal, alkukkal és időhúzással kezelte a koalíció belső lázadásait, de Tomáš Taraba leváltása megmutatta, hogy a szlovák kormány mögött már nem fegyelmezett többség, hanem egymást zsaroló, külön utakon járó kis hatalmi központok állnak.

A legkisebb kormánypárt sodorta veszélybe Robert Fico negyedik kabinetjét, amikor a szlovák parlament szeptember 29-én 77 szavazattal megvonta a bizalmat Tomáš Taraba környezetvédelmi minisztertől. Taraba papíron az Andrej Danko vezette SNS jelöltje volt, ám úgy esett, hogy hét SNS-es képviselő együtt szavazott hetven ellenzékivel. A másik két kormánypárt, a Smer és a Hlas és a hozzájuk kapcsolódó kisebb csoportosulások inkább kivonultak az ülésteremből, minthogy részt vegyenek a jelenetben.

Robert Fico, a Smer–SD elnöke és miniszterelnök múlt vasárnap már azzal fenyegetett, hogy ha Danko és Taraba szétveri a parlamenti többséget, akkor januárban előrehozott választás jöhet. Hétfőn visszakérte a köztársasági elnöktől a korábban beadott, Tarabát felmentő javaslatát, amit koalíciós partnere a koalíciós szerződés értelmében kért tőle. Egy nappal később viszont az SNS a parlamentben, az ellenzék segítségével végigvitte azt, amit Fico nem akart vállalni.

Az SNS már a rajtnál sem volt egységes párt

Az SNS már 2023-ban, az utolsó parlamenti választások során sem klasszikus, fegyelmezett pártfrakcióval jutott vissza a törvényhozó testületbe. Andrej Danko egy nacionalista gyűjtőlistát rakott össze, amelyhez a párt neve és szervezete adta a keretet, de a listára olyan politikusok, kisebb platformok és az összeesküvéses médiavilágból ismert szereplők kerültek fel, akiknek saját ambícióik és saját közönségük volt.

Kapcsolódó cikk

Fico fejlesztené az öntözést, de Magyarországtól nem venné el a vizet

Tomáš Taraba a Život – Národná strana (Élet – Nemzeti Párt) nevű kispárt környezetéből érkezett. Előtte, 2020-ban Marian Kotleba szélsőjobboldali ĽSNS-listájáról került be a parlamentbe, majd hamar elhagyta annak frakcióját (a párt azóta szintén szétesett, de a hamvaiból feltámadó Republika jelenleg a harmadik legnépszerűbb párt Szlovákiában).

A 2023-as SNS-listán Taraba alig kapott kevesebb preferenciaszavazatot, mint maga a listavezető Danko, de meg kell jegyezni, hogy egy későbbi mellékszereplő, Rudolf Huliak, a Národná koalícia (Nemzeti Koalíció) elnöke és Nagyócsa (Očová) polgármestere szintén rendkívül erős személyes mandátumot szerzett.

A lista tehát már eleve nem egy párt belső rangsorát, hanem több nacionalista mikroközösség ideiglenes fegyverszünetét tükrözte. Danko később épp attól tartott, hogy Taraba párton belüli megerősödése szétszakíthatja az SNS-t. Ez a félelem nem volt alaptalan. Taraba a mai napig nem tagja az SNS-nek, noha miniszterként annak jelöltje volt.

Huliakék már előre megmutatták, hogyan lehet sakkban tartani Ficót

A mostani konfliktusnak volt egy előjátéka. 2023 őszén eredetileg Rudolf Huliakot jelölték környezetvédelmi miniszternek, de Zuzana Čaputová akkori államfő nem nevezte ki. A hivatalos indoklás szerint a jelölttel kapcsolatban olyan alkotmányos-jogi aggályok merültek fel, amelyek mellett nem volt rábízható a tárca. Huliak helyett végül Taraba kapta meg a minisztériumot.

Kapcsolódó cikk

Čaputovának nem felelt meg, Pellegrininek jó lesz

2024 őszén Huliak, Ivan Ševčík és Pavol Ľupták kilépett az SNS-frakcióból. A klub hét főre olvadt volna, miközben a parlamenti frakció működéséhez legalább nyolc képviselő kell. Fico pártja, a Smer ezért „kölcsönadta” Dušan Muňko képviselőt az SNS-nek, hogy Danko frakciója papíron életben maradjon.

Fico ezzel akkor időt nyert, de a problémát nem oldotta meg. Az SNS renitensei később megkapták a maguk politikai jutalmát: Huliak 2025-ben már a Smer jelöltjeként lett idegenforgalmi és sportminiszter. A kormányfő úgy tartotta egyben a többséget, hogy minden elégedetlen csoportnak adott valamit, csakhogy az ilyen alkukban minden új kedvezmény egyben meghívó a következő zsarolónak.

Danko helyzete különösen frusztráló volt. 2024-ben ő is szerette volna megszerezni a köztársasági elnökké választott Peter Pellegrini után megüresedett parlamenti elnöki széket, noha a koalíciós szerződés szerint a poszt a Hlasé volt. A házelnöki tisztséget végül Richard Raši kapta meg 2025 márciusában, Danko pedig csak alelnök lett.

Taraba nem csendes szakminiszter volt

Taraba a környezetvédelmi tárcát nem háttérpozíciónak használta. A medvekilövésektől a nemzeti parkok övezeti besorolásán át a nagy energetikai és vízügyi projektekig olyan ügyeket vitt, amelyekkel egyszerre lehetett megszólítani a vidéki, szuverenista és államközpontú jobboldali szavazókat. Politikai önképében nem zöld miniszter, hanem fejlesztéspolitikai menedzser volt, aki azzal érvelt, hogy pénzt és infrastruktúrát visz a régiókba.

Kapcsolódó cikk

Mélyült a válság, billeg Fico kormánya

Politikájának magyar vonatkozása, hogy 2024 novemberében azt a Gyimesi Györgyöt kérte fel a dél-szlovákiai csatornázási projektek koordinálására, aki a 2020-ban miniszterelnökké választott Matovič vezette OĽaNO mozgalom parlamenti képviselője lett, később pedig részt vett a legnagyobb szlovákiai magyar párt, a Szövetség (ma Magyar Szövetség) további szétzüllesztésében. A minisztérium szerint Gyimesi feladata a déli településekkel való kapcsolattartás és a beruházások előkészítése lett.

Danko formálisan azzal támadta, hogy Taraba egyeztetés nélkül dönt, a sikereket magának tulajdonítja, a kockázatokat pedig az SNS-re hagyja. Az SNS kifogásolta a nemzeti parkok zónázását, a szélerőműveket, az akkumulátorgyárakat, a szivattyús energiatározókat, az illegális kutak ügyét és a minisztérium külföldi útjait is.

Taraba szerint Danko minden fontos információt megkapott, ő pedig takarékosan és átláthatóan vezette a tárcát. A parlamenti vitában már nyíltan azt vágta a pártelnök fejéhez, hogy a konfliktusok forrása maga Danko, akit korábban a házelnöki szék, majd Pellegrini személye foglalkoztatott.

Fico az egyensúlyt kereste, aztán elvesztette

Fico májusban még kompromisszumot kötött Dankóval és Tarabával, miszerint ha szeptember végéig nem rendezik a viszonyukat, Taraba távozik. Szeptember 15-én a miniszterelnök az SNS kérésére be is nyújtotta a felmentési javaslatot Peter Pellegrini államfőnek. Közben azonban nyilvánosan dicsérte Taraba munkáját, és azt mondta, nehezen érti, miért kell meneszteni egy olyan minisztert, aki szerinte sok munkát végzett.

Amikor Taraba közölte, hogy a parlamentbe visszatérve autonóm képviselő lesz, és nem fog automatikusan minden koalíciós indítványra igent nyomni, Fico felismerte a veszélyt, hiszen a három kormánypárt a többség biztosítása érdekében már eddig is rászorult kisebb csoportokkal és önállósódó képviselőkkel való egyezkedésekre.

Szeptember 25-én Fico garanciát követelt az SNS-től és Tarabától arra, hogy a parlamenti többség működőképes marad és mivel ilyet nem kapott, inkább visszavonta a menesztési kezdeményezést. Ez történt hétfőn. Danko erre úgy reagált, hogy a miniszterelnök megszegte a koalíciós megállapodást, kedden pedig a parlamentben bevetette a nehéztüzérséget. Fico a korábbi válságokban mindig azt üzente, hogy az SNS maga dönthet a saját minisztereiről – hát most megtette.

Hetvenhét igen, és egy sokkal nagyobb kérdőjel

Michal Šimečka, a legnagyobb szlovák ellenzéki párt, a liberális Progresívne Slovensko (Progresszív Szlovákia) elnöke megérezte a pillanatot. Felszólította az összes ellenzéki pártot, hogy minden képviselője legyen bent az ülésteremben az adott szavazáson, ne taktikázzanak, és azonnal vegyék napirendre Taraba bizalmi ügyét.

Az ellenzék hetven jelen lévő képviselője mellé hét SNS-es állt. A Smer és a Hlas kivonult, az SNS-ből Peter Kotlár és a Smerből korábban „átadott” Dušan Muňko hiányzott, Huliak egykori csoportjának képviselői szintén nem vettek részt a voksoláson. A teremben lévő mind a 77 képviselő Taraba leváltására szavazott.

A köztársasági elnök már jelezte, hogy a parlamenti bizalommegvonás kézhezvétele után felmenti Tarabát. A tárca sorsa tehát rövid távon eldőlt, a politikai tánc viszont folytatódik. Taraba visszaül a parlamentbe, de nem kötelezi őt pártfegyelem. Nem azt mondta, hogy mindenben az ellenzékkel szavaz majd, hanem azt, hogy törvényről törvényre dönt, amivel gyakorlatilag bejelentette vétópotenciálját.

A költségvetés lesz az igazi vizsga

A Taraba-ügy után a 2027-es költségvetés elfogadása lesz a koalíció utolsó nagy erőpróbája. A tervezetet október 15-ig kell a parlament elé terjeszteni, miközben a kormány már eleve nehezen egyeztetett a hiányról, az új megszorításokról, az adókról és a választások előtti osztogatási igényekről. A költségvetési vita már Taraba parlamenti visszatérése előtt is a koalíció egyik legaláaknázottabb ügye volt.

A kormány elméletben Taraba nélkül is rendelkezhet a szükséges 76 szavazattal a 150-ből, de a „papíron megvan” és a „valóban átmegy” egyre kevésbé jelenti ugyanazt Szlovákiában. Huliakék, a Hlasból korábban eltávolodott képviselők, az SNS belső törésvonalai és most Taraba autonóm szavazata együtt azt jelentik, hogy minden érdemi törvény külön alkut jelent. Márpedig egy költségvetés pedig nemcsak számokról szól, minden minisztérium, pártelnök és háttércsoport ott akarja látni benne a saját győzelmét.

Danko ugyan a Taraba elleni szavazás után is azt állította, hogy az SNS támogatja a koalíciót. De a koalíciós szerződés értéke erősen megkopott, amikor a párt hét képviselője nyilvánosan az ellenzékkel együtt szavazott. Tarabának alig két korábbi kormánypárti képviselőt kell maga mellé állítania és rögtön elfogy a kormány többsége, márpedig a Taraba szerint Peter Slyško, a Hlas képviselője el fogja hagyni a frakcióját, erre Slyško maga annyit mondott, hogy támogatja Taraba politikáját és együttműködik vele regionális ügyekben.

Fico számára most az lesz a feladat, hogy úgy fogadtassa el a költségvetést, hogy közben ne kelljen minden bizonytalan voksért új minisztériumot, állami céget vagy politikai engedményt kiosztania – ezek ugyanis bekérhetik az árukat a jövő évi választáson. De melyik hónapban lesznek a választások?

Szlovák választások: január vagy szeptember – kinek mi lenne jó?

Fico vasárnapi mondata a januári előrehozott választásokról erős politikai fenyegetés volt, és hiába állította, hogy a többi kormánypárttól eltérően az ő pártja felkészült rá, jelenleg nincs rá kész terve. A parlamenti ciklus lerövidítéséhez alkotmányos többség, 90 képviselő szavazata kell.

Januári választás csak akkor lenne reális, ha Fico Smerje és az ellenzék is beállna a ciklus rövidítése mögé, és ezt nagyon gyorsan keresztülvinnék. Vagyis a miniszterelnök kezében van a legerősebb lap, de nem lenne egyszerű előhúzni a pakliból.

Danko számára a januári voksolás különösen kockázatos. Az SNS a szeptemberi mérésekben egyetlen nagyobb kutatásban sem érte el biztosan az ötszázalékos küszöböt: az Ipsos legfrissebb modellje 2,2 százalékra mérte. Nem véletlen, hogy Danko Fico fenyegetését inkább rosszul elsült tréfának nevezte. A Hlast egyelőre a parlamentbe mérik, de a támogatottsága szinte hónapról hónapra csökken és lassan, de biztosan közelíti az 5%-os parlamenti küszöböt.

A Smer és Fico 5. kormányának esélye az SNS kiesése és a Hlas gyengülése ellenére sem teljesen kizárt, mivel a szélsőjobboldali Republika már szinte minden felmérésben a harmadik helyen szerepel. Sőt, az egyik közvélemény-kutatásban hibahatáron belül megközelítette a Smert. Egyelőre elméleti, de érdekes kérdést vetnek fel ezek a tendenciák, miszerint Fico átadná-e a kormányrudat abban az esetben, ha a Republika megelőzné a versenyfutásban, de ezzel tudnák biztosítani egy nemzeti szuverenista, oroszbarát kormány létrejöttét.

Az ellenzék egyelőre esélyesebbnek tűnik egy előrehozott választáson, de nagyon sok múlik azon, hogy hány párt és konkrétan melyek lépik át a parlamenti küszöböt. Persze a szlovák politikai paletta mindig hoz meglepetéseket, kérdés, hogy a kis pártok közül, mint például a Magyar Szövetség, melyik táltosodik meg a kampány során.

Tarabának több választása is lehet. Visszaszerezheti befolyását a korábbi pártja felett (Život – Národná strana), de felmerült a Peter Pčolinský által alapított Szlovákia Fivérei (Bratia Slovenska) nevű formációval való együttműködés is. Pletykák szólnak arról, hogy a Smer- vagy Hlas-listára kerül néhány csatlósával (pl. Gyimesivel), miközben a Republika ajtaja inkább zárva van előtte. Taraba mindezeket az értesüléseket tagadja vagy nem kommentálja.

Fico kezében tehát nem azért remegett meg a kormány, mert elveszített egy környezetvédelmi minisztert. Hanem azért, mert szeptember 29-én mindenki láthatta: a miniszterelnök már nem parancsol a saját koalíciójának, legfeljebb próbálja egyben tartani.