Hernádi a Hernádi helyett

Kalifaügyi minisztérium, olajipari főosztály: a trón nem maradhat üresen, valakinek csak rá kell ülnie

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Amikor én még kissrác voltam, Jugoszláviában futott egy bugyuta képregény, melynek főhőse Iznogoud fővezír volt, akinek az volt az örök álma, hogy eltegye láb alól a jóságos kalifát, és ő lépjen helyébe. A horvátban ma is él a „kalif mjesto kalifa“ szállóige – kalifa a kalifa helyett -, amit kisebb-nagyobb hatalmi harcok, intrikák leírásakor használnak.

Amikor Szilveszter nevezetű „jóakaróm“ küldött egy linket a HVG cikkére, azzal a burkolt felszólítással, hogy talán foglalkoznék az üggyel, azonnal a kalifa a kalifa helyett jutott az eszembe. A MOL-vezér pozíciója túl zsíros, jól fizető falat ahhoz, hogy valaki/valakik ne próbálják megszerezni.

Hernádi VIP-cellája és más balkáni fantáziák

Miután imádok potyázni, idemásolom a valamikor egész komoly újságnak számító HVG cikkének idevágó bekezdését:

„A horvát igazságügyi minisztérium megerősítette, hogy továbbra is érvényben van a Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója ellen kiadott horvát elfogatóparancs, valamint az erre épülő európai elfogatóparancs”, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a közösségi oldalán.

Iznogoud, aki a kalifa helyett kalifává szeretne válni: a vörös és zöld színei szinte az összes mai, egykori kalifátus zászlajában megtalálhatók, hiszen a zöld a próféta vagy az iszlám, a vörös pedig a vér és a szenvedés színe (Forrás: X platform)

Panyi felidézte: a horvát bíróság távollétében ítélte börtönre Hernádit, amiért az a vád szerint megvesztegette Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt, hogy a MOL megszerezze az irányítási jogokat a horvát INA olajvállalat felett. Az ügy több mint tíz éve húzódik, a Fővárosi Törvényszék március 18-án – tehát nem sokkal a választások előtt – jogerős döntésben tagadta meg a horvát ítéletek elismerését.“

Viszont, mint ezt egy kormányzati Deep Throat megsúgta Panyinak „egy sötét földalatti parkolóban”, a Magyar Péter által ígért rendszerváltás hitelesen nem valósítható meg úgy, ha továbbra is Hernádi vezeti az ország egyik legnagyobb vállalatát.

Oknyomozás és tanulságos történetek

Miután ebben a témában már rojtosra beszéltem a számat, kissé unottan ismétlem meg, hogy nem Sanader és Hernádi urak védelmében emelem fel szavamat, hanem a jogállam védelmében, amely többek között azt is hivatott biztosítani, hogy kedvem szerint pofázzak és patvarkodjak a hatalom képviselőivel.

Kapcsolódó cikk

Kard, mérleg, szemkötő: mi cikis a Sanader és Hernádi perben?

Szóval, amikor a Fővárosi Törvényszék március 18-án jogerős döntésben tagadta meg a horvát ítéletek elismerését, ezt nem azért tette, mert borsot akart törni Horvátország orra alá. A magyar bíróság elmagyarázta, hogy Hernádi védelemhez és tisztességes tárgyaláshoz való jogait sértették meg, amit a horvátországi eljárás során Hernádi védelme is követelt.

Laura Valković ügyvédnő rámutatott, hogy a tárgyalás során nem fogadták el a védelem szinte minden bizonyítékjavaslatát, és a horvátországi bíróságok rendre elutasították a dokumentumok kért magyarra történő fordítását.

Ezen felül az ügy kirakatper-jellegére erősen utal az is, hogy a horvát félnek két választott bírósági eljárás folyamán sem sikerült bizonyítani a vesztegetés vádját. (Nota bene, itt nem azt mondom, hogy nem volt vesztegetés, hanem azt, hogy erre nem volt bizonyíték. Bizonyíték nélkül pedig egy jogállamban nem ítélhetnek el senkit.)

A horvát fél azt tette, amit az ember tizenéves korában tesz, amikor az anyja faggatja, hogy ivott-e? Tagadott körömszakadtáig.

A mundér becsületének védelmében felszólalt Damir Habijan igazságügyi, közigazgatási és digitális átalakulási miniszter, Davor Božinović belügyminiszter de még Oleg Butković közlekedésügyi miniszter is elmondta, hogy a budapesti bíróság döntése nem befolyásolja a horvátországi MOL vezetője, Hernádi Zsolt elleni végső (horvát) ítéletet, és hogy az európai letartóztatási parancs továbbra is érvényben van.

Kukuríkú Milanović

A horvát-magyar viszony akkor mérgesedett el, amikor az ún. Kukuríkú koalíció élén, a protest szavazatok hullámán Zoran Milanović (aki akkor még nem volt Zoki Bond) került hatalomra.

Milanović előtt ezek a viszonyok harmonikusak voltak, olyannyira, hogy 2012-ben még közös foci Európa Bajnokságot is szerettünk volna szervezni, de az ukrán Szurkisz megvesztegetett mindenkit és így a lengyelek és az ukránok lettek a házigazdák.

Kapcsolódó cikk

JOGERŐS: Hernádi Zsoltot két évre ítélték Horvátországban, de legalább nem macerálják tovább, ülni viszont úgysem fog

Visszatérve Milanovićra, akinek sikerült rendcsinálás ürügyén a legrosszabb valaha is volt horvát kormányt tető alá hozni, az ő megbízatási időszakára vezethető vissza az INA-MOL perpatvar kezdete is.

Minden azzal indult, hogy Slavko Linić pénzügyminiszter és Ivan Vrdoljak gazdasági miniszter szerettek volna valahogy bekerülni az INA igazgatóságába, de ez nem sikerült. A nevezett urakról csak annyit, hogy a kormány bukása után, felkeltek a rulettasztaltól és beseperték a zsetonjaikat, amíg még nyerésre álltak.

Linić nyugdíjba vonult, míg Vrdoljak leköszönt a Horvát Parasztpárt elnöki posztjáról, kivonult a politikából és vállalkozói vizekre evezett. Azóta is csendben élvezik bámulatos módon megszaporodott vagyonukat, Horvátország pedig azóta is jogi szélmalomharcokat vív a kőolajipari vállalat tulajdonának visszaszerzése érdekében.

Akárhogy is, az INA-MOL ügyben is az volt az alapvető kérdés, hogy ki lesz a kalifa a kalifa helyett.

A Panyi-féle manőver hátterébe álló kérdés, hogy ki lesz a Hernádi, Hernádi helyett, elég kockázatos, de kivitelezhető. Nem kell hozzá más, mint az, hogy a „back to EU” mozgalom keretében elfogják és kiadják Hernádit a horvátoknak.

Mert hát az EU-s elfogatási parancsot teljesíteni kell, ettől leszünk európaiak. Ezen talán a horvátok rökönyödnének meg a legjobban, és nem is tudnának nagyon mit kezdeni vele. Mert ennek különösebb reális haszna nem lenne, a vesztegetés tényét nem tudták bizonyítani ott, ahol kellett volna, Hernádit meg agyonféképeznék, filmeznék, hogy végül bedugják a golfpályás VIP börtönbe, ahonnan bizonyos idő és „jelentős szenvedések” után kiszabadulna.

Valaki meg csak eligazgatná azt a MOL-t időközben, persze nem ingyen. Mert ugye felelősség, meg nemzetgazdaság, meg garden party jelesebb gazdag emberekkel a szélrózsa minden tájáról.

Lehetne ezt még ragozni, de annyira unom, hogy inkább abbahagyom.