Csak ügyesen: Plenković az ENSZ-közgyűlés 81. ülésszakán

Mit mondott a horvát miniszterelnök az ENSZ-közgyűlésében Szerbiáról, Mladićról és Horvátország növekvő nemzetközi súlyáról?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Kis országnak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Andrej Plenković horvát miniszterelnök ENSZ-közgyűlési szereplése jó példája annak, hogyan próbál egy kis ország a súlyánál nagyobb helyet elfoglalni a nemzetközi porondon. Horvátország az utóbbi években ügyesen kártyázik, és igyekszik a legtöbbet kihozni abból a kevés fogásból, amit kiosztottak neki. Úgy mellékesen, a magyar szakértőknek mondom: ez a Horvátország már régen nem az a Horvátország, amely valami miatt megragadt a fejükben.

Berlin helyett már jó régen átnyergeltek Washingtonra, és gazdasági téren is kezdenek kikupálódni. Attól, hogy az ember nem figyel oda, azért még történnek dolgok.

Andrej Plenković az ENSZ-közgyűlésen: a kötelező figurák után egy hátrahúzós csel

Plenković felszólalásának első részében azon tézisek variációját adta elő, amit holnap António Costa, az Európai Tanács elnöke ismertet a nagyvilággal. Multilateralizmus, nemzetközi jog, karcsúsított, működőképes ENSZ, csillámpónik, szárnyalló malacok és egy cuki, sosemvolt világ…

A kötelező figurák után jött a szabad műfaj. A horvát miniszterelnök úgy lehúzta Szerbiát a Mladić-temetés miatt, mint a pengős malacot. Az EU bővítésének kérdéseként vezetve fel mondanivalóját elmondta, hogy Délkelet-Európa „továbbra is az európai projekt befejezetlen része”.

Az igazat megvallva a horvát miniszterelnök beszéde alatt nem volt dugig a közgyűlés (Forrás: X platform)

Horvátország továbbra is az érdemeket véve alapul, támogatja a bővítést, de „az európai átalakuláshoz őszinteség szükséges a múlt iránt.

„A megbékélés akkor válik lehetségessé, ha elismerik a múlt bűnei iránti felelősséget, és elutasítják azok dicsőítését. Ez a szabvány nem tesz lehetőséget a nemzeti kivételekre” – mondta Plenković, utalva a háborús bűnös Ratko Mladić nemrégiben tartott belgrádi temetésére, ami állami támogatással zajlott.

„Ratko Mladić elítélt háborús bűnös, aki felelős a srebrenicai népirtásért – ez volt az első népirtás Európában a holokauszt óta” – mondta Plenković, nem feledkezve meg Mladić horvátországi tevékenységéről sem, beleértve a városok bombázását, civilek legyilkolását, valamint a kulturális örökség és ipari létesítmények lerombolását.

„A Mladićnak Szerbiában odaítélt katonai és hivatalos elismerések sértésnek tekinthetők áldozatai és a nemzetközi bíróságok ítéleteire nézve. Az állami képviselők részvétele és a temetést kísérő ceremónia teljes mértékben ellentétes az unió értékeivel, amelyekhez Szerbia csatlakozni akar.

Kapcsolódó cikk

Egyházi és katonai tiszteletadással temették Ratko Mladićot állami szereplők részvételével

A horvát miniszterelnök még egy kis miniatűrrel is megfűszerezte felszólalását, mivel szerinte az „egyenlőség és a reformok” iránti elkötelezettség következtében Bosznia-Hercegovinát is kell irányítania, ahol a horvátok számára „továbbra is megtagadják a legitim képviseletet”, beleértve az elnökségben való részvételt is.

Ezt igazságtalannak, destabilizálónak és a daytoni megállapodás szellemével ellentétesnek nevezte.

„A megoldás sem a megosztottság, sem a dominancia. A megoldás egy gondosan megtervezett választási reform, amely minden állampolgárt véd, miközben biztosítja a jogos politikai képviselet alapelvének helyreállítását az államalkotó népek számára” – mondta Plenković New Yorkban, tíz nappal a bosznia-hercegovinai választásokat megelőzően.

Normális körülmények között, az égvilágon senki sem foglalkozott volna a horvát kormányfő felszólalásával, de a Mladić-sztori miatt, az Anadolu török hírügynökség és az Öböl-országok hírügynökségei világgá röpítették a hírt. Szerbiának a kormányközeli tabloidok reakciója szerint ez nagyon nem tetszett.

A horvát soft power további erősödése

Az ENSZ-közgyűlés rivaldafényét Plenković kihasználta a horvát soft power további mgerősítésére is, ugyanis horvát állampolgárságot és útlevelet adományozott John Matthew Martinisnak, aki 2025-ben nyerte el a Nóbel-díjat a fizika terén végezett kutatásaiért.

Martinis felmenői a második világháború előtt, Vis szigetéről, Komižáról vándoroltak ki az Egyesült Államokba. A rendkívül sikeres John Malkovich-kampány után, a horvátok ezzel folytatták az amerikai hírességek „elhorvátosítására” irányuló hadjáratukat.

Kapcsolódó cikk

Bajorok Zágrábban, az angol focisták Abbáziában fürdőznek

Hogy itt átgondolt tevékenységről van szó, bizonyítja az is, hogy időközben kiderítették, hogy Travis Kelce, Taylor Swift férje is rendelkezik horvát gyökerekkel. Ahogy Malkovich mondaná a Horvát Turista Szövetség számára forgatott reklámfilmben: „Not bad. Not bad at all.“

Ugyanakkor az sem kerülte el a média figyelmét, hogy Plenković találkozott Tim Cookkal, az Apple frissen leköszönő vezérigazgatójával.

Az X-en tett bejegyzésében a horvát miniszterelnök kifejtette, hogy „öröm volt találkozni @tim_cook-al, a New York-i @Apple igazgatótanácsának ügyvezető elnökével. „Megvitattuk a digitális szolgáltatások fejlesztését az Európai Unióban, a mesterséges intelligencia által jelentett kihívásokat, a digitális környezet biztonságának fontosságát, valamint azokat a szabályozásokat, amelyek a közösségi hálózatok használatára vonatkoznak a gyerekek esetében” – írta Plenković az X platformon.

Tim Cook a horvát miniszterelnök társaságában, vagy fordított sorrendben, szinte teljesen mindegy, egy „rosszindulatú X-platformos bejegyzés szerint” mindkettőjüknek együtt kell működniük Elon Muskkal és a Starlinkkel

Hozzátette, hogy a Cookkal folytatott beszélgetésében hangsúlyozta a horvát IT-szektor innovációját és gyors növekedését, valamint a horvát kormány tevékenységét az ország digitális átalakulásával kapcsolatban.

Így kell ezt csinálni, gyerekek!

Szóval, ez lenne az, amit egy abszolut jelentéktelen, mütyürnyi ország megtehet annak érdekében, hogy megnövelje láthatóságát a világban.

Plenković gondosan ügyelt arra, hogy ne akaszkodjon össze a nagyfiúkkal – na jó kicsit szidta az oroszokat, de azt is elvi síkon mozogva -, sikerült jólesően fenéken billenteni a szerbeket, jó pontokat szerezve ezzel az iszlám világban és találkozott Tim Cookkal.

Attól függetlenül, hogy valószínűleg nem volt szó semmi konkrétumról, a hírre nyilván jónéhányan felkapták a fejüket a befektetői körökben. Néhányan lehet hogy még vettek annyi fáradtságot, hogy lecsekkolják a térképet, hogy „where *uck is Croatia?“

Ez ugyan nem sok, de nem is kevés.