Ali Baba és Seherezádé, Zvonko Zubak legendája

Mint ahogy ezt megígértem volt egyszer, elérkezett az idő, hogy ismertessem Zvonko Zubak horvát fegyverkereskedő csodálatos életpályáját. A köztiszteletnek vagy közutálatnak örvendő üzletember – ez nyilván nézőpont kérdése – 1958-ban született a világ egyik eldugott zugában, a bosznia-hercegovinai Plehane melletti Bunar faluban. Az akkoriban még horvát többségű Szávamente nem számított annyira szegény vidéknek, mint Bosznia-Hercegovina belső tájai, ám a jólét meg sem közelítette a folyó túlpartján, Szlavóniában és Szerémségben túltengő Kánaánt.

Hogyan kereshetünk sok pénzt, ha lehet gyorsan?

A pénzcsinálás ősi, jól bevált módja a kereskedelem. Ezt magyarázta nekem valahol még a kilencvenes évek derekán egy rendkívül jóindulatú milliomos:

– Még ész sem kell hozzá különösebben. Elmész Szlavóniába, a malomba, veszel lisztet, ezt továbbadod a tengerparton, vagy Észak-Horvátországban, és máris kerestél egy rakat pénzt.

Persze, a seftelés affinitás – vonzódás – kérdése, és ez a különbség például a tudósító és Zvonko Zubak között. Mert Zubak már poétikusan ifjú korában építőanyaggal kereskedve jutott az első „fítyó”-jához, azaz a korabeli jugoszláv népautóhoz, a Zastava 750-eshez.

Kapcsolódó cikk

Horvát hadiipari magánkezdeményezés Boszniában, és egy fegyvergyár szétlopásának története

A kötelező katonai szolgálat letöltése után már szűknek tűnt neki a világ, vendégmunkásként Németországba vándorolt. Itt előbb kőműves volt, de csak átmeneti jelleggel, rövidesen már autókereskedelemmel kezdett foglalkozni.

Mint egy helyütt megemlítette, az üzlet az arab vevőkre volt alapozva. Számukra fontos volt, hogy az autó rendelkezzen klímaberendezéssel és lehetőleg zöld legyen. Zubak felvásárolta a leírásnak megfelelő járműveket és szerény felárral továbbadta őket.

Az igazi konjunktúra 1985-ben kezdődött, amikor szállítóvállalatot alapított az ideiglenes munkavállalók szállítására Jugoszlávia és Németország között. A korabeli források szerint a munkások mellett a buszokon hiánycikkeket „importáltak”: kávét, videomagnókat stb. Nem meglepő módon, ezért problémái voltak a törvénnyel.

A Slobodna Dalmacija régi híradása szerint egy alkalommal Zubak buszát körülvették a rendőrök, a házkutatás után bevitték a rendőrőrsre, majd egy évre kitiltották Jugoszláviából.

A hőskor, a délszláv háborúk

A Zubak-féle nyugat-európai „karavánút” jelentősége váratlanul megnövekedett a horvát honvédő háború – mi így nevezzük, és ajánljuk mindenkinek, aki jó viszonyokat akar ápolni a horvátokkal, hogy kövesse példánkat – kitörésével.

Az addigi standard csempészáru helyett – műszaki cikkek, luxuscikkek – a Zubak-buszok fegyvert és lőszert kezdtek szállítani az élethalálharcát vívó Horvátországba, de később Boszniába is.

Hogy pontosan mit és mennyit szállított, máig sem tudni, de időközben német és svájci partnerekre tett szert, és a biznisz rohamosan izmosodott. A fegyverszállítmányok alapvetően Oroszországból és a szovjet utódállamokból, például Ukrajnából származtak, ezért a hosszabb emlékezetű elemzők csúfondárosan meg szokták jegyezni, hogy a szerbek fájó pontja máig leginkább az maradt, hogy a horvátok lényegében orosz fegyverekkel verték meg őket.

Köztudomású, hogy Horvátország első MIG-21-eseit Zubak közvetítésével szerezte be, de a korabeli cikkekben általában a sikertelen kísérletek szerepelnek. Mint például az egy-két rajnyi Su-25-ös bombázó, amelyek végül a raktárban rohadtak alkatrészeikre bontva, miután nem sikerült beszerezni a csatasorba állításukhoz nélkülözhetetlen alkatrészeket.

Valami hasonló történt Zubak leghíresebb beszerzésével, az ukránoktól vásárolt S-300-as légvédelmi rendszerrel. Ez annak idején nagy riadalmat váltott ki Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában, sőt még az USA is meghökkent. Mint jóval később kiderült, a rendszer sohasem lett készre szerelve, körülbelül 80%-a volt horvát kezekben.

A Zubak-féle ügyeskedések között említésre méltó még 2019-es ajánlata, amikor 12 brazil kimustrált Mirage-2000-rest ajánlott megvételre a kormánynak (Screenshot)

Egyesek szerint a gond a rakétákkal volt, amelyeket sehogy sem sikerült leszállítani, mások szerint a gubanc a radar körül keletkezett, de máig sem lehet biztosan tudni, hogy pontosan hol volt a fennakadás. Az S-300-as végül raktárban várta ki a háború végét, később az állam eladta az amerikaiaknak.

Az ügy végül bíróságra került, Zubak ugyanis évekig perelte az országot, követelve, hogy fizesse meg a neki járó 200 millió dollárt a rakétarendszer 1994-ben történt megvásárlásáért. A per meglepő módon a Horvát Köztársaság javára dőlt el, amikor 2021-ben a bíróság elvetette Zubak követelését.

A Zubak-féle ügyeskedések között említésre méltó még a 2019-es ajánlata, amikor 12 brazil kimustrált Mirage-2000-rest ajánlott megvételre a kormánynak.

A Zubak-féle fényűző életmód, foci

A Večernji list néhány évvel ezelőtt azt írta, hogy ez az üzletember több ezer dollár értékű öltönyt visel, van egy Falcon 20-as magánrepülőgépe, járműparkját az elkerülhetetlen Ferrari mellett egy legmagasabb osztályú Mercedes és több BMW képezi.

Villáját a négy német juhász mellett egy drága rottweiler is őrzi, amelyet speciálisan robbanóeszközök megtalálására képeztek ki. A gazdag emberek szokásához híven a politika berkeiben is szerencsét próbált.

Politikai pártot alapított Demokratikus Szociális Unió – a nép hatalma néven, amellyel rendszeresen részt vett a parlamenti és helyi választásokon, de sikertelenül. A hatalmasok másik játékszerével, a focival is kísérletezett. Előbb a másodosztályú Sesvete FK-t vásárolta meg, majd kísérletet tett a zágrábi Dinamo megvásárlására, de itt sem járt sikerrel.