Újságírni jó, de oda kellene figyelni mindeközben

A cikk meghallgatása

Olyan régóta gyűröm már az ipart, hogy néha-néha elfelejtem, mennyire szeretem az újságírást. A mindenféle sztereotípián túl az ember bizonyos pillanatokban tényleg úgy érzi, hogy a szűkebb-szélesebb közösséget szolgálja, amíg gyártja a véget nem érő hasábokat. Szerintem, a szakma legfontosabb szabálya, hogy az ember bármit ír is, előzőleg meggyőződik róla, hogy valóban úgy van-e valami, mint ahogy mondják, beállítják, láttatják. Különben úgy járunk, mint a BBC, hogy hírül adja: az IDF “orvosokat és arabul beszélőket ” vett célba, (Israeli troops targeted “medical teams and Arab speakers”), hogy végül kiderüljön, egészen más a helyzet. Az történt ugyanis, hogy valaki rosszul idézett/értelmezett egy Reuters-jelentést. Abban ugyanis az áll, hogy az izraeli erők orvosi csapatokat és arabul beszélőket is bevontak ebbe a műveletbe. A BBC később bocsánatot kér a téves állítás miatt.

Minden relatív, kedves Albert!

És ez csak szimpla botlás volt. Akárcsak a horvát médiatérben megfigyelhető pongyolaság, amikor a Gázából érkező híreknél a “palesztin egészségügyi hatóságokra” hivatkoznak, de megfeledkeznek arról az apróságról, hogy a jelzett szerv a Hamász befolyása alatt áll.

Viszont mi van akkor, amikor olyan cikkre futunk, hogy “jó hírek Brüsszelből”, a horvát GDP a második legnagyobb növekedést mutatta fel az elmúlt időszakban”?

A felirat: FÜGÉK. Így reagált a horvát internet népe a Brüsszelből érkező jó hírekre (Forrás: X-platform)

Az amit mindenkinek már ifjú korában meg kellene tanulnia, hogy a statisztika olyan dolog, aminek segítségével mindent, illetve mindennek az ellentétét is be lehet bizonyítani.

Így a cikkből arról értesülhetünk, hogy Horvátország gazdasága idén várhatóan 2,6 százalékkal bővül, ami a második legnagyobb növekedés az EU-ban, Málta után, amelynek GDP-je várhatóan 4 százalékkal lesz nagyobb.

Kapcsolódó cikk

A horvátok csak ne aggódjanak, Magyarországon drágább az élelmiszer!

És senki sem hazudott semmit, az adatok ott virítanak fehéren-feketén, minden rendben van. Az ami nincs rendben, hogy az ilyen és hasonló esetekben senki sem veszi a fáradtságot annak elmagyarázására, hogy ez tulajdonképpen semmit sem jelent.

Horvátország tekintetében szuper dolog, hogy a GDP továbbra is növekszik, és nem csökken, de EU-s szinten ez már szinte semmit nem jelent, mert Horvátország egy abrosznyi ország, és a maga nem egész négy millió lakosával nem oszt és nem szoroz.

Továbbá, egy tavalyi cikk értelmében, a horvát GDP 2021-ben a sor végén kullogott, csupán Bulgáriát, Görögországot és Szlovákiát előzte meg az egy lakosra eső összegével, és még mindig 30 százalékkal az EU-s átlag alatt maradt per koponya.

Ezzel szemben mi újság?

Ezzel szemben, sokkal többet mond az ország gazdasági életéről, hogy a cseh Accolade Holdingnak, amely üzleti infrastrukturális fejlesztésekkel foglalkozik Közép-Európában, sikerült építési engedélyt szereznie első, Zágrábtól északra fekvő, mintegy 50 000 négyzetméter összterületű ipari létesítményéhez.

Ezt az ipari parkot a cseh vállalat tervei szerint még mások is követik Horvátország szerte. Ez ismét az újraiparosodásra, illetve a near-shoringra hívja fel a figyelmet, aminek a keretében Horvátország jó esélyekkel pályázhat a külföldi befektetésekre.

A csehek óriási potenciált látnak az országban, vagy ahogy ezt Milan Kratina, az Accolade Group vezérigazgatója elmondta: “Horvátország tapasztalt és műszakilag képzett munkavállalók széles bázisával, megfelelő közlekedési infrastruktúrával és számos, különösen nemzetközi, gazdasági érdekű kikötővel rendelkezik”.

De ugyanakkor az is jelentős előny, hogy az ország az euró- és a schengeni-övezet tagja.

Az Accolade mintegy ötven ipari parkot tart fenn Európában. A képen egy 42 ezer négyzetméteres csehországi ipari park látható

Persze, Horvátország sokkal jobban állna, ha nem kellett volna háborúznia a kilencvenes években, illetve ha a privatizáció idején kissé körültekintőbben jártak volna el, és nem kótyavetyélik el a nemzeti vagyont.

A kiárusítás folyamán rengeteg értékes cég, de ami még fájóbb, pótolhatatlan szaktudás veszett kárba. A szerszámgépgyártás, a finommechanika, a nagyteljesítményű turbinák, a hajógyártás, több nagy hagyománnyal rendelkező kutatóintézet már a múlté, akárcsak a korábban világszerte jelen lévő építőipar is.

Nem egy esetben évtizedek alatt felhalmozott, megfizethetetlen tapasztalat veszett kárba csupán a kontinuitás hiánya miatt. A nyugdíjba küldött, utcára kerülő szakemberek nem tudták átadni tudásukat a fiatalabbaknak, és ez hiányzik, ha bevallják a politikai elitek, ha nem.

Kész szerencse, hogy időközben a technológia akkorát fejlődött, hogy mindent újra és újra kell kezdeni.