A cikk meghallgatása

Minden bevezető nélkül, belevágva a közepébe, az történt, hogy a hét elején a horvát Index “felfedezte”, hogy az Agroproteinka, az ország tudomásom szerint egyedüli állati tetemek ártamatlanítására szakosodott cége részben Gordan Grlić Radman (a továbbiakban néha GGR) külügyminiszter tulajdonában van. A miniszter édesapja után örökölte részesedését a cégben, amelynek a Grlić Radman testvérek – Ante, Gordan és Irena többségi tulajdonosai, a részvények több mint 60 százalékával. Az Index azt követően verte félre a harangokat, miután “kiderítette” hogy a Szlavóniában dúló afrikai sertéspestis-járvány megelőzése érdekében leölt több mint 12 ezer sertés tetemeit éppen ez a cég dolgozta fel, és az Index számításai szerint több mint 7 millió eurót keresett az üzleten. A leglátogatottabb horvát portál azt nehezményezte, hogy a külügyminiszter a cég által folyósított juttatásokat nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában. Az idézőjeleket azért alkalmaztuk, mert ezek az adatok publikusak voltak, és senki sem próbálta elrejteni őket.

Miért gyanús az egész?

A BALK horvátországi tudósítójaként már eleve úgy ítéltem meg, hogy itt nincs valami királyi svindliről szó, a szóban forgó cég még 2017-ben szerezte meg az állati tetemek ártalmatlanítására kiírt koncessziót, a jutalék annak rendje-módja szerint le lett adózva, magyarán senki sem lopott el semmit, így nem is foglalkoztunk ez idáig az üggyel.

Mindazonáltal valamilyen gyanús kavarást vélünk felfedezni a dolog mögött, főként azért, mert a napilapok ez idáig egyáltalán nem foglalkoztak az esettel. Az Index akcióját az erősen bulvárjellegű Nacional magazin és a Telegram.hr támogatta meg.

A Glas Slavonije hírül adta, hogy a külügyminisztert vizsgálat alá vette az összeférhetetlenségi bizottság, a jobbközép Večernji list pénteki kommentárjában pedig azt fejtegette, hogy GGR-t csak a mulasztása miatt lehet vétkesnek tekinteni, de nem azért mert gazdag, a többiek viszont a fülük botját sem mozdították.

Marija Vučković mezőgazdasági miniszter semmi ki- és elvetni valót nem lát: szerinte az Agroproteinka legálisan teszi a dolgát. Ja, hogy nem ez volt a kérdés!

Az ellenzék természetesen rámozdult az ügyre, a Szociáldemokrata Párt kilátásba helyezte, hogy a parlamentben kezdeményezi a külügyminiszter visszahívását. Ezzel kapcsolatban mi csak annyit jegyzünk meg csendesen – anélkül hogy a horvát külügyminisztert mentegetnénk ezzel -, hogy ami a vagyonyilatkozatokat illeti, Horvátországban azért az ellenzéki politikusok sem sétálhatnak kalap nélkül a tűző napon, ott is általános a “feledékenység”.

Radimir Čačić volt gazdasági miniszter mindazonáltal rosszmájúan megjegyezte: hogy GGR mégsem Elon Musk, hogy nem vett volna észre a számláján 2,11 millió eurót.

Hogy itt talán mégsem csak a szokásos napi szenzációkvóta kilövéséről van szó, arra enged következtetni a fent említett anomália is, ugyanis a horvát médiák egyként szokták rávetni magukat a prédára, és mindenki megpróbál minél nagyobb darabot kitépni a zsákmányból.

Az, hogy az írott sajtó igyekezett és igyekszik kimaradni a buliból, valamit mégiscsak jelent, még akkor is, ha jelenleg nem tudjuk, hogy mit. Ha az Egyesült Államokban volnánk, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, mert rákennénk mindent az oroszokra, de egyszerű balkáni szegénylegényként ezt mégsem tehetjük.

Ki, vagy mi állhat a háttérben?

Az ellenzéket már up start kizárhatjuk, mert sem felkészültségben (tisztelet a kivételnek!), sem anyagiakban nem vehetik fel a versenyt a kormánypárttal.

Ugyanakkor az sem valószínű, hogy a kormányzó HDZ soraiból kezdeményezték GGR levadászását, ez így a választások előestéjén nem túl logikus, most mindenki a hatalom megőrzésének magasztos céljával van elfoglalva.

Ami marad, az a szemétlerakással, szekunder nyersanyagokkal foglalkozó lobby, ami akárcsak máshol a világon, itt is amolyan Soprano-stílusban működik. Nem teljesen világos hol kerülhetett érdekütközésbe velük az Agroproteinka, mert nagyon specifikus tevékenységről van szó, de akkor is ez tűnik az egyedüli logikus magyarázatnak.

A különféle titkosszolgálatokat elfelejthetjük, mert sem Horvátország, sem Gordan Grlić Radman nem áll az érdeklődés középpontjában: Horvátországban csak egy Bond működik, a Zoki Bond fedőnevű Milanović köztársasági elnök.

Indexre kerül-e GGR?

Az Index közben tovább veri a vasat, kommentárjában megállapította, hogy GGR vagy hülye, vagy hazudik, de egyik esetben sem lehet miniszter.

A hírportál a fenti esszenciális megállapítást ki is bontotta.

Kapcsolódó cikk

A miniszter négyzetméterei: kis ország, nagy botrány és egy kedvezményes lakáshitel

Tehát: Grlić Radman, akár olyan hülye, hogy nem tudja, hogyan kell kitölteni a vagyonnyilatkozatot, vagy akár olyan ravasz, hogy 2,11 millió eurót rejteget a nyilvánosság elől, ám bármelyik eset is forog fenn: az Európai Unió egyetlen országában sem lehetne kormánytag, amiben persze – jegyezzük meg gyorsan – sohasem lehetünk biztosak.

És mi lesz ebből? Az, ami a horvát botrányok és “botrányok” zöméből, egy nagy semmi.

A külügyminiszter a legrosszabb esetben majd fizet némi bírságot, a visszahívás, ha egyáltalán sikerül az ellenzéknek ilyent kezdeményezni, megbukik, a “monnyonle!” csatakiáltás pedig nem jut el az olümposzi magaslatokra, ahol Plenković miniszterelnök tartózkodik.

Úgy hogy inkább beszéljünk a nőkről, ha ez nem politikailag inkorrekt manapság.