Épül az akkumulátorgyár Szabadkán

Már az előkészületi munkák zajlanak

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerbiai lítiumkészletek körüli vita rég túlnőtt a környezetvédelem és a bányászat kérdéskörén, miközben Szabadkán épül az akkumulátorgyár. A BIRN és a Spiegel közös oknyomozása derítette ki a napokban, hogy a Jadar-projekt sorsa az elmúlt években a szerb–német kapcsolatok egyik kulcstémájává vált, Berlin ugyanis az európai zöld átálláshoz nélkülözhetetlen nyersanyagforrásként tekint a szerbiai lelőhelyre.

A feltárt dokumentumok és háttérbeszélgetések arra utalnak, hogy Aleksandar Vučić és a német politikai-gazdasági elit között a lítium kérdésében jóval szorosabb együttműködés alakult ki annál, mint amennyit a nyilvánosság eddig érzékelhetett. A BIRN és a Spiegel felhívta a figyelmet Vučić és Jörg Heeskens kapcsolatára, aki 13 éve Vučić tanácsadója, de a német állam fizeti.

Heeskens első szerbiai szakmai megbízatását 2009-ben kapta, amikor a Német Nemzetközi Együttműködési Társaság (GIZ) projektjén keresztül a Németországból érkező befektetők Szabadkára csábításáért felelős tanácsadóként csatlakozott Szabadka akkori polgármesteréhez, a Demokrata Párt (DS) politikusához, Saša Vučinićhoz.

2011 januárjában Heeskens az akkori gazdasági miniszter, Mlađan Dinkić tanácsadója lett. A Szerb Haladó Párt (SNS) hatalomra kerülését követően Heeskens szerepe még jelentősebbé vált. Azt is mondhatnánk, hogy árnyékként követi Aleksandar Vučićot.

Készült-e környezeti hatástanulmány?

A BIRN és a Spiegel közös cikkének megjelenését megelőzően néhány nappal keretük meg azt a szabadkai gyárat, amely lítium-vas-foszfát akkumulátorok gyártását tervezi. A szabadkai ElevenEs működése és tervezett megaberuházása kapcsán Nevena Radomirović, a vállalat minőségmenedzsmenti igazgatója írásban válaszolt kérdéseinkre, a helyieket ugyanis nagyon sok kérdést aggasztja a beruházás kapcsán.

Nevena Radomirović, a vállalat minőségmenedzsmenti igazgatója, a háttér illusztráció

Készült-e környezeti hatástanulmány a 250 munkavállalót foglalkoztatni tervező gyárral kapcsolatban? Az eljárás 2026. május 25-én indult meg azzal, hogy benyújtották a kérelmet a környezeti hatásvizsgálati tanulmány terjedelmének és tartalmának meghatározására a „lítium-vas-foszfát akkumulátorokat gyártó megagyár és a hozzá kapcsolódó létesítmények építése” elnevezésű projektre.

A kérelmet a Környezetvédelmi Minisztériumnál adták át.

Miközben várják a határozatot arról, hogy milyen terjedelmű és tartalmú környezeti hatástanulmányt kell készíteni a megagyárra vonatkozóan – amely esetében az ElevenEs abból indul ki, hogy a tanulmány elkészítésére kötelező választ kap –, a vállalat ezzel párhuzamosan már végzi a környezeti hatások felmérését, és a tanulmány elkészítése jelenleg a végső szakaszban van, tudtuk meg.

Kapcsolódó cikk

A múlt találkozása a jövővel – Szabadkán épül az LFP-akkumulátorok megagyára

“Mindig hangsúlyozni kell, hogy a kísérleti üzem rendkívül fontos számunkra, mivel valamennyi mérést és környezeti hatást közvetlen folyamatmérésekkel határoztunk meg és hitelesítettünk (például légszennyezőanyag-kibocsátások, szennyvíz, valamint a hulladékok jellemzése).

A mini pilotkutató központban valamennyi olyan technológiai folyamatot validálták, amelyet a megagyárba és a sorozatgyártó vonalra kívánnak átültetni. Végrehajtották mindazokat az intézkedéseket és méréseket, amelyeket a mini pilotkutató központra vonatkozó környezeti hatástanulmány előír.

Az akkreditált laboratóriumokban elvégezték a hulladékok jellemzését, a kibocsátásméréseket és a szennyvíz-monitoringot, mindezt a jogszabályi előírásokkal és az ISO 14001 szabvánnyal összhangban, amely szerint a vállalat 2025 júniusa óta tanúsított. Az így kapott eredmények alapján, figyelembe véve a folyamatok és berendezések méretnövelését is, az ElevenEs a környezeti hatástanulmány keretében valamennyi környezeti tényezőre vonatkozóan intézkedéseket, monitoringrendszert és műszaki megoldásokat tervez.”

Veszélyezteti-e a gyár az ivóvizet?

A jövőbeni gyár honnan biztosítja majd a termelési folyamatokhoz szükséges vizet, mekkora lesz a becsült napi vízfogyasztás, a felhasznált víz mekkora részét tisztítják és forgatják vissza, valamint milyen hatással lesz a gyár működése Szabadka és környéke jelenlegi ivóvízellátó rendszerére? – erre is kíváncsiak voltunk.

„Gyártási folyamataink száraz és tisztatéri helyiségekben zajlanak, amelyeket az ISO 14644 szabvány követelményeinek megfelelően terveztek. Ezekben folyamatosan ellenőrzik a 0,5 és 5 mikrométernél nagyobb részecskék számát a levegőmintákban, a relatív páratartalmat, a hőmérsékletet, a légcsere mértékét és a HVAC-rendszerek szűrési hatékonyságát” – válaszolta minőségmenedzsmenti igazgató

A makett szerint így néz majd ki a gyárüzem több dokkolóval. A képek alapján is az állapítható meg, hogy ez egy óriási beruházás A makett szerint így néz majd ki a gyárüzem több dokkolóval. A képek alapján is az állapítható meg, hogy ez egy óriási beruházás, de vajon kifizetődik-e? (Forrás: ElevenEs)

Radomirović arról is beszélt, hogy a termékminőséggel szemben támasztott szigorú követelmények miatt a víz segédanyagként történő felhasználása a gyártócsarnokokban szigorúan szabályozott és korlátozott. A gyártócsarnokokat rendszeres száraz és nedves törléssel, valamint porszívózással tartják tisztán, ezért a takarításból származó szennyvíz mennyisége minimális.

Az egyetlen olyan gyártási folyamat, amely napi 5–10 köbméter deionizált vizet igényel – az ISO 3696:1994 szabvány szerinti első osztályú minőségben –, az anódiszap előkészítése és keverése. Ebben a folyamatban a deionizált víz szolgál a por alakú anódkomponensek fő diszpergáló közegéül.

Már a következő fázisban, amikor az anódiszapot a rézfóliára viszik fel, a víz oldószerként a zárt rendszerű alagútszárítóban elpárolog, a légkörbe jutva, a légszennyező anyagok mérésére vonatkozó jogszabályoknak megfelelő ellenőrzés mellett.

A városi szennyvízhálózatba történő bevezetés előtt kezelést igénylő víz kizárólag az anódiszap előkészítéséhez és keveréséhez használt berendezések mosásából származó szennyezett víz.

A tervek szerint a gyár a városi vízhálózatról kapja a vizet, 5 liter/másodperces kapacitással. Ebből 3–4 liter/másodperc hűtővízként szolgál majd, a fennmaradó mennyiséget pedig az adminisztratív épületrész higiéniai és szociális helyiségeiben használják fel.

Az ElevenEs jelenleg vizsgálja a korábbi November 29. Húsipari Kombinát területén található meglévő kutakat, és 2026 szeptemberéig tervezi egy vagy legfeljebb két meglévő kút legalizálásának megkezdését, amelyek felújíthatók és újra üzembe helyezhetők. A cél energiamegtakarítás elérése azáltal, hogy a hűtőrendszerek vízellátását a városi hálózatról a kutakra állítják át, ami egyben tehermentesítené a városi vízhálózatot is.

Hogyan oldják meg a szennyvizek kezelését

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy miután az akkumulátorgyártás során különféle vegyszereket és oldószereket használnak, hogyan oldják meg a szennyvizek kezelését. Milyen hatékonyságú lesz a szennyvíztisztító rendszer, és milyen felügyelet mellett működik majd?

A válasz alapján az ElevenEs által tervezett szennyvíztisztító rendszer 99,9 százalékos hatékonysággal működik. Olyan minőségű vizet állít elő, amely különféle műszaki célokra – például hűtőrendszerek utántöltésére, öntözésre és zöldterületek locsolására – újra felhasználható. A havonta kezelendő szennyvíz teljes mennyisége 50–60 köbméter. A szennyvíz minőségének monitorozása érdekében a telephely csatornarendszerébe történő bevezetés előtt egy aknában áramlásmérőt és mintavételi csapot helyeznek el.

Kapcsolódó cikk

Az Árnyéktanácsadó: Vučić kis svábja és a vad szerb

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hol tárolják majd ezeket a vegyszereket? Terveznek-e raktárt Szabadka területén, és ha igen, akkor pontosan hol?

A projekt működése során keletkező hulladékot a keletkezés helyén szelektálják, majd ideiglenesen az M4 jelű raktárban tárolják a hulladékgazdálkodási törvénnyel összhangban. A hulladékot ezt követően engedéllyel rendelkező kezelők veszik át gyűjtésre, szállításra, tárolásra és/vagy kezelésre, a hulladékmozgási dokumentáció kitöltésével.

Az M4 objektumban a veszélyes hulladékokat megfelelő, vízzáró és zárt tartályokban tárolják, amelyeket szabályosan megjelölnek, és egy bekerített, az időjárási hatásoktól védett területen helyeznek el, vízzáró és agresszív anyagoknak ellenálló aljzaton.

A folyékony veszélyes hulladékokat vízzáró kármentő tálcák fölött tárolják, amelyek a tárolt mennyiség 110 százalékának befogadására alkalmasak.

A működés során keletkező hulladékokat megfelelő csomagolásban tárolják, és az egyes hulladéktípusokat engedéllyel rendelkező kezelők szállítják el feldolgozásra Szabadkán kívülre.

A lítiumion-cellák gyártásában gyakran alkalmazzák az NMP (N-metil-2-pirrolidon) oldószert.

Biztonságos-e az N-metil-2-pirrolidon?

Használják-e ezt az oldószert a szabadkai gyártásban, és milyen intézkedéseket tesznek a légszennyező kibocsátások megelőzésére? Lesz-e a gyárban oldószergyűjtő és -visszanyerő rendszer, és milyen kibocsátási értékeket terveznek a hazai és európai szabványokhoz képest? – érdeklődtünk tovább?

A katódszárítási folyamat során NMP (N-metil-2-pirrolidon) párolog el. A csatornarendszeren keresztül a teljes elhasznált levegőt egy olyan berendezésbe vezetik, ahol hővisszanyerés és az NMP kondenzálása történik, ezt követően pedig a levegőt még kezelik, mielőtt a környezetbe jutna.

Kapcsolódó cikk

A lítium a szerbiai arany, amely 6 milliárd eurós beruházást biztosít az országnak

Így úgynevezett visszanyert NMP keletkezik, amelynek egy részét a berendezések tisztítására használják, másik részét pedig tisztítás után ismét felhasználják a katódiszap gyártásához.

Tehát igen, a gyár rendelkezni fog oldószergyűjtő és -visszanyerő rendszerekkel.

A helyhez kötött kibocsátóforrásokra vonatkozó határértékeket a vonatkozó szerb rendelet szabályozza, és az ElevenEs ennek megfelelően tervezi az oldószergyűjtő és -visszanyerő rendszert. A vállalat az NMP-visszanyerő berendezés tervezésekor olyan szigorú kibocsátási kritériumokat állított fel, amelyek több mint 50 százalékkal alacsonyabbak a maximálisan megengedett koncentrációnál.

A villamos energia intelligens kezelése

Az akkumulátorgyártás rendkívül energiaigényes folyamat. Tekintettel arra, hogy a vállalat száraz helyiségeket és úgynevezett tisztatereket használ, amelyekben nagyon alacsony páratartalmat kell fenntartani, mekkora lesz a gyár várható éves villamosenergia-fogyasztása? Milyen forrásokból biztosítják ezt az energiát, és vizsgálták-e a megnövekedett energiafogyasztás helyi energiahálózatra és környezetre gyakorolt hatásait? – kérdeztük az ElevenEs minőségmenedzsmenti igazgatóját.

„A várható éves villamosenergia-fogyasztás 35–40 GWh. Az energiaforrások intelligens kezelése üzleti működésünk egyik alappillére: jelenleg villamosenergia-szükségletünk 15 százalékát napelemekből fedezzük, és a vásárolt energia 100 százaléka zöld tanúsítvánnyal rendelkezik, vagyis megújuló energiaforrásból származik” – érkezett a válasz.

A megagyár kapacitásának bővítésével párhuzamosan saját napelemes kapacitásainkat is növelni kívánjuk. A megagyár részben egy 2 MW teljesítményű, tetőre telepített saját naperőműből kapja majd az energiát, a fennmaradó mennyiséget pedig a szerb villamosenergia-hálózat megújuló energiaforrásaiból vásárolják meg.

Mivel viszonylag kis akkumulátorgyárról van szó, a vállalat szerint nem várható, hogy hatása lesz a helyi energetikai infrastruktúrára, a létesítmény a meglévő hálózatról kapja majd az ellátást.

A szerb lítiumterv nem halt meg, csak új gazdát keres

A Spiegel cikkének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a Jadar-projekt körül hiába állt be látszólagos csend, Szerbia nem mondott le a lítium kiaknázásáról. Legfeljebb arról van szó, hogy Belgrádban most már nemcsak Berlin felé néznek, hanem minden olyan irányba, ahol kevesebb a kérdés, gyorsabb a pénz és halkabb a jogállamisági prédikáció.

A német hetilap szerint a német nagykövet már 2025 nyarán „nehéznek” írta le a szerb kormánnyal való kapcsolatokat, Berlin pedig azt érzékelte, hogy hamis vádakkal támadják, mintha Németország támogatná a szerbiai tüntetéseket. A kormányfői találkozókérésekre állítólag nem érkezett válasz. Heeskensnek viszont ilyen gondjai nem voltak: a német gazdasági minisztérium szerint továbbra is sikeresen segítette a német termelési beruházások kiépítését Szerbiában.

Kapcsolódó cikk

Vučić: Európa gyalázza Trumpot, de mi barátot látunk benne

Ez jól mutatja, hogy Szerbiában továbbra sem az intézményekhez, hanem a hatalom valódi központjához kell bejáratot találni. Márpedig ez a központ nem a kormány, nem a parlament és nem valamelyik minisztérium, hanem Aleksandar Vučić politikai udvara.

A lítium ügyében azonban még az elnöki palotába bejáratos német árnyéktanácsadó is kevésnek bizonyult. A társadalmi ellenállás, a Jadar-völgy lakóinak tiltakozása, majd az újvidéki tragédia után kiszélesedő szerbiai elégedetlenség olyan politikai terhet rakott a projektre, amelyet már nem lehetett pusztán gazdasági számokkal és gyáravatási beszédekkel eltakarni.

Vučić ezért közben új partnerek után néz. A Fox Newsban megjelent vendégcikkében ismét dicsérte Szerbia lítiumkincsét, és világossá tette: Belgrád olyan szereplőket keres, akik „értékelik a hatékonyságot és az eredményeket”. Nem sokkal később Kínába utazott, ahol közel egymilliárd eurónyi új közvetlen befektetésről állapodott meg. Az üzenet nem különösebben bonyolult: ha az Európai Unió túl sokat kérdez, majd jön valaki, aki kevesebbet kérdez.

Csakhogy a szerbiai lítium történetében nemcsak az a kérdés, hogy ki bányássza ki a Jadart, hanem az is, hogy milyen eszközökkel. A rezsim eddigi gyakorlata alapján nehéz elhinni, hogy Belgrád egyszerűen elfogadja a helyi lakosság ellenállását. A gazdatüntetések, az útblokádok, Zlatko Kokanović letartóztatása, a határátkelőknél történt rendőri fellépések és a tiltakozók elleni eljárások azt mutatják, hogy a hatalom válasza egyre gyakrabban nem tárgyalás, hanem erődemonstráció.

Ezért a Jadar-projekt jövője ma már nem pusztán bányászati vagy iparpolitikai kérdés. Arról is szól, hogy a szerb állam meddig hajlandó elmenni saját polgáraival szemben, ha a politikai vezetés stratégiai érdekként tekint egy beruházásra.

A Spiegel záró megállapítása ezért különösen kellemetlen Berlin számára: ha Németország továbbra is esélyt akar a szerbiai lítiumra, akkor lényegében abban kell reménykednie, hogy Vučić hatalmon marad. A szerb ellenzék ugyanis országos szinten tiltaná be a lítiumbányászatot.

Ez az a pont, ahol a német ipari érdek, az európai zöld átállás és a szerb autokrácia ugyanabban a gödörben találkozik. Csak éppen ezt a gödröt Jadar-völgynek hívják.