Zajlik az élet Várdarócon

Az Eszéktől nem messze elhelyezkedő Várdaróc falva azzal lett médiasztár, hogy itt a magyar és a horvát kormány közös projektjeként felépítettek egy „hatalmas” 500 férőhelyes stadiont. Az esetről a BALK is megemlékezett, de szerencsére a cikk szerzője volt olyan profi, hogy jobbára a tények közlésére szorítkozott.

Mint ezt az Új Magyar Képes Újság hetilap – a horvátországi magyar közösség egyetlen sajtóterméke – is kifogásolta legfrissebb számában: „ahelyett, hogy a jó kormányközi együttműködést és mindkét kisebbség, mármint a magyar és horvát, iránti példás gondoskodást emelnék ki, a magyar médiák „ügyet” szeretnének fabrikálni a dologból”.

A Képes tüzet okád

A kollégák a következő módon vezetik fel cikküket: „Hamis vádakkal, uszítási kísérletekkel, közösségünket eszközként felhasználva támadják Magyarország kormányát azért, mert teljesítette nemzetközi vállalását, és ezzel támogatta közösségünket”, majd a továbbiakban megtudjuk, hogy a 444, a Telex, az ATV és maga Márki-Zay Péter is foglalkozott a „botránnyal”.

A horvátoszági magyar hetilap azt is kifogásolta, hogy Szalay Péter, az ATV újságírója hamisan, az M1 sporthíradó újságírójaként bemutatkozva több várdaróci lakostól kért nyilatkozatot úgy, hogy az ATV-s mikrofonsisak nem volt a mikrofonon. A cél „természetesen” az volt, hogy az egyszerű várdaróci emberek ne lássák, hogy egy nyíltan ellenzéki tévécsatornának nyilatkoznak – írja a Képes.

Ugyancsak a Képesből származik az eset kedves színfoltja, hogy a helyszínre siető Márki-Zay Péter még a stadiont sem volt képes megtalálni – egy 500 lelket számoló falucskában! – és azt gondolva, hogy az új fociakadémia lelátóján ül, a régi daróci futballpályán tartott Facebook-bejelentkezést.

Mit mond a képviselő úr?

A bellyei székhelyű hetilapnak nyilatkozva, Jankovics Róbert magyar nemzetiségi országgyűlési képviselő elmondta, hogy: „Horvátországban a politikai baloldal is elfogadta, hogy a külhoni horvátokat megmaradásuk érdekében Horvátországnak kötelessége támogatni – „Zágráb nagyobb mértékben támogatja őket, mint Magyarország az ország határain kívül rekedt saját nemzettársait, és ez itt mégsem belpolitikai kérdés.”

A képviselő úr élt az alkalommal, s megköszönte Horvátország és Magyarország kormányának, hogy valóban európai szinten védik a magyarországi horvát és a horvátországi magyar  közösség érdekeit.

Jankovics Róbert magyar nemzetiségi országgyűlési képviselő (fotó: hmdk.hr)

Viszont ugyanakkor sajnálatát fejezte ki afelett, hogy a balliberális magyarországi média egy ilyen nemes gyakorlatba is belekötött. A szenátor úr hangsúlyozta, hogy „nekünk, itt élő magyaroknak egyebek mellett az a hálátlan feladat jutott, hogy a velünk élő horvát szomszédainknak magyarázni  kényszerülünk azt, hogy miért van az anyaoroszágiak egy része folyamatosan  ellenünk. Horvátországban a baloldal elfogadta, hogy a külhoni  horvátokat az állam támogatja, egyébként sokkal nagyobb mértékben, mint azt Magyarország teszi a határain kívül rekedt nemzettársaival, de ez itt ettől függetlenül nem belpolitikai kérdés.

– Ha valakinek kétsége volna afelől, hogy megváltozott-e a  magyarországi baloldal hozzánk való viszonya, akkor most újra  megbizonyosodhatott arról, hogy minden úgy van, mint ahogy 2004. december 5-én volt – nyilatkozta Jankovics Róbert.

A tudósító öt krajcárja

Ha van a világon kényes kérdés – és van – a nemzeti kisebbségek kérdése bízvást benne van az első háromban. Nem egyszerű a kormányok számára, de az idegenbe szakadt nemzetrészek tagjaira nézve sem.

Az előbbiek számára a reciprocitás tető alá hozása, a szükséges pénz előteremtése és az esetleges politikai elképzelések megvalósítása képezi a gondot, míg az utóbbiaknak meg kell küzdeniük az identitás fenntartásáért, az otthont adó állam iránti lojalitás és az anyaország iránti érzelmek egyensúlyban tartásáért. Meg úgy általában a kisebbségben élőknek semmi sem egyszerű, még akkor sem, ha a többségi nemzet benevolensen viszonyul irántuk.

Kapcsolódó cikk

Stadion a libalegelő mellett a horvátországi Várdarócon

Továbbá, a nemzeti kisebbségek agnosztikusak a belpolitikákkal szemben. Saját, jól felfogott érdekükben mindig kormánypártinak kell lenniük, a belföldön, de az anyaország tekintetében is. Az ellenzékbe szoruló nemzetiségi politikus nem hosszú életű ezen a földön.

Ha most visszatérünk a várdaróci „mega stadionhoz” amit a Zorbán rakott össze saját kezűleg Legóból, az adófizetők pénzén, azt kell mondanom, hogy valahogy senki sem merengett el afelett, hogy ez a létesítmény mit jelent a környező magyar falvak, de akár a megye egészére nézve is. Ha túllépünk a várdaróci harmadosztályú labdarúgó klubon, amelyik egy normális pályához, lelátóhoz jutott, a dolog értelmét a stadionhoz kapcsolódó futballakadémia adja meg.

Az, hogy ez elsődlegesen a magyar gyerekek számára épült, még nem jelenti azt, hogy kizárják a horvátokat a buliból. Ha biztosítani tudják a színvonalas szakmai munkát, törődést, annak előbb-utóbb meglátszik a haszna. Az hogy mit jelent az együttélés tekintetében, arról talán nem is kell külön beszélni.

A várdaróci stadion a labdarúgó-akadémia első nyílt napján (fotó: képesújság)

Továbblépve, arról senki sem beszél, hogy az 500 fő számára készült stadion gyorsan szűknek mutatkozhat, amennyiben itt hangversenyeket, rendezvényeket is szerveznek. Már most a szomszédos megyékből, de  fővárosból is szívesen ellátogatnak Várdarócra az emberek halászlevet, egyebeket enni, 500 embert összecsődíteni nem tűnik nagy ügynek.

Meg különben is, még ha pangana is a lelátó, kisebbségi szemmel nézve, mindig az a jó, ha valami – bármi – van, és az a nem jó, ha valami nincs.

Itt most nem holdudvarokról, nagyhatalmú sündisznócskákról, lenyúlásokról, szinekúrákról egyebekről van szó, hanem egy törekvő falusi klubról és futballakadémiáról álmodó emberekről. Rájuk mosolygott a szerencsecsillag, ne legyünk már undokok, ha nem muszáj.