Találka Milos fejdelem kútjánál, Belgrád szívében

A karavánok helyét a buszok és trolik utasai vették át

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A Belgrádot Isztambullal összekötő Carigrádi út a Balkán-félsziget egyik legfontosabb útja volt a középkori időktől fogva. Az idők során nem volt olyan, aki ne vonult volna végig ezen a jelentős balkáni közlekedési vonalon, akár pusztított vagy tereket hódított, kereskedett vagy hitre térített.

Belgrád utcáit és tereit csodálva évtizedeken keresztül, sokáig nem tudtam, hogy a város egyik leghíresebb utcája, az ékszerstandokkal és káprázatos kirakatokkal teli Sándor király körút nem más mint maga a valamikori Carigrádi út.

A Carigrádi út alapjait a római kori hadiút, a Via Militaris képezte, amely Belgrádból indulva Nišen és Szófián keresztül Kis-Ázsiába vezetett. A későbbiekben jócskán elhanyagolt utat a törökök újították fel a 15. században.

Karavánok, katonai alakulatok, hivatalos küldöttségek, kereskedők és világutazók tarka társasága járt-kell akkoriban errefelé, az út mentén pedig fogadók várták őket, kézműves műhelyek, kocsi-állomások és pihenőhelyek egymás után sorakozóban.

Egyik ilyen pihenőhely volt az az útkereszteződés is a mai Terazije téren, ahol Milos fejedelem kútja található.

Találkozzunk a Kútnál

Városi busszal érkezve Új-Belgrád és Zimony felől, leszállok a Zeleni Venac téri buszjárat csomóponton és a Prizreni utcán belebotolva fűbe-fába felgyalogolok a Terazije téri találkozóhelyre.

A Moszkva szálloda előtt álló hatalmas obeliszk alakú kút előtt folyik a szokásos nyüzsgés. A kutat körülvevő kőmedence köré tömörült társaság nem homogén. Túlnyomórészt idegenek, valahonnan most érkezett átutazók vagy munkát kereső kisvárosi legények, lányok, idősebb emberek tizenéves unokákkal.

Belgrád látképe a Kúttal és a Carigrádi úttal, az egérrel mozgathatod a képet (Forrás: X platform)

De vannak itt belgrádiak is, akik eladni járnak ide csiricsáré apróságokat, leginkább olyasmit, amit máshol nem tudnak elsózni, vagy olcsó munkaerőt keresve hozza őket ide a sors.

A Terazije-lejtő felöli gyalogátjárótól közeledve hallom mit beszélnek.

Halkan ugyan, és óvatosan kiejtve a szavakat, meggondolva mindent, ami a szájat most elhagyja mert bemutatkozások vannak napirenden, rövid életrajzok hangzanak el, csak éppen annyi, hogy a munkaadónak legyen halvány fogalma kivel is van dolga.

Most érkezett Kragujevác felől, a hétórásival, mondja egy idősebb, görnyedt hátú micis ember a tőle valamivel fiatalabb kopasz vállalkozófélének, aki nadrágzsebekbe süllyesztett kezekkel várja a folytatást.

De azt már nem hallom mert egy következő beszélgetésbe botlok, ahol már régi festmények csereberéjéről van szó.

Megpillantom ekkor Milorádot, aki kissé félreállt a tömegtől, hogy egyáltalán észre tudjam venni. Integet, és mutogat a kúttal szembeni könyvesbolt felé, hogy arra menjek.

Idők szele Belgrád felett

Mielőtt kilépnék tömegből, úgy érzem évezredek zsibongásából lépek ki. Az idők fátylán keresztül mintha feltűnnének a kút felé menetelő seregek, kereskedők, futárok és postások, utazók, zarándokok, rabszolga-kereskedők lovakkal, ökrökkel, öszvérekkel.

A találkozópont, ahová igyekeznek, évszázadok alatt csak keveset változott. A török időkben itt volt a bejárat a városba, és ma sincs ez nagyon másképpen.

A kút más szögből (Fotó: Pataki Angéla, 2025. februárjában)

A Terazije-kút helyén azelőtt egy régi, törökök általt épített fatornyos vízióra állt hengeres víztartállyal, a városi víz elosztására szolgáló rendszer. Egy vascsöves csap is volt a tartályon, így felfrissülhettek és megpihentek itt a karavánok mielőtt bementek a városba.

A régi víztartály helyére Milos Obrenovics fejedelem kutat építtetett 1860-ban, annak jelképeként, hogy száműzetése után megint trónra léphetett. A kőmedencében álló nyolc méter magas obeliszk alakú Terazije-kutat négyoldalról oroszlánfejek díszítik és Milos fejedelem monogramjai.

Kapcsolódó cikk

Egy mérleg nőtt ki az aszfaltból a Draža-szobor helyett

A kút építése idejében a Terazije tér még nem létezett. A környék a város távoli perifériáját képezte, a mai tér helye pedig fontos útelágazódás volt, egy pihenőhely és fő kocsi-állomás a Carigrádi úton, a Sztambol-kapu közelében.

Belgrád ekkor még keleti kisváros volt, alig néhány évtized telt el azóta, hogy a szultán autonóm fejedelemségként elismerte a területet a birodalmon belül.

A Belgrádi erődben még ott állomásozott a török helyőrség, de az erődön kívüli városrész, többek között a kút környéke is, már szerb fennhatóság alatt állt.

Amint a múltban, úgy a jövőben is

Milorád szerint szedett-vedett népség tolong a kút körül. Nyitja előttem a könyvesbolt nehéz üvegajtaját miközben azt kérdezem tőle mit gondol mennyivel volt különb a valamikori tarka társaság ugyanezen a helyen a kút építése idejében?

Milorád megáll, rámnéz, majd visszatekitve a kút felé egy pillanatra szemügyre veszi megint. De nem mond semmit. Csak int a fejével, hogy haladjak befelé a könyvek birodalmába.

Milos fejedelem kútját talán nem lehetne az Óváros díszének nevezni, de történelmi és művészeti jelentőségét illetően 1965-ben kulturális műemléknek nyilvánították.

Ezzel felújítási és restaurálási lehetőségeket nyert, és a műemlékvédelmi intézet munkájának köszönhetően remélhetőleg képes lesz a következő évszázadokban is szolgálni eredeti rendeltetését.