Volt egyszer egy Vjesnik

A zágrábiak zöme meg van győződve arról, hogy szándékos gyújtogatás történt

Amikor 1988-ban elhagytam szülővárosomat, Újvidéket és átköltöztem a Horvát Szocialista Köztársaságba, Zágráb főtéren még perecet árultak, a kocsmákban meg kockás abrosz volt az asztalon. A Vjesnik napilap volt az itteni Népszabadság, amely bár acélos központi ellenőrzés alatt állt, mégis igyekezett – óvatosan – megfelelni a Kockácskában (Kockica) székelő köztársasági vezetésnek is.

---

---

Kapcsolódó cikk

Villám okozhatta a tüzet, le kell bontani a Vjesnik kiadóház épületét?

A Horvát Kommunista Párt Központi Bizottságának otthont adó, teljesen kockaalakú vasbeton épület belül lakályosabb volt, faburkolat, futó- és egyéb szőnyegek, növények, szobacica jellegű titkárnők és bajuszos, kedélyes pincérek a valami miatt menzának nevezett étteremben.

Az idő tájt a „dalmaták” tartották megszállás alatt a horvát fővárost – egy szörnyen inkorrekt vicc szerint Szerbiában azért volt annyi cigány a Zágrábba felköltözött dalmáciaiakkal szemben, mert a szerbek választottak előbb – és ez a kulináris stílusra is rányomta bélyegét.

A Központi Bizottságban, horvátul Centralni komitet, azaz CK, ami a közbeszédben céká-ként csapódott le, általában halat és bárányhúst lehetett enni, meg főtt marhahúst. Akkoriban az Evezős utcában laktam (Veslačka) öt percnyi gyaloglásra a nevezett hatalmi központtól, de másik irányban ugyancsak öt percre a Vjesniktől.

Valami Amerika

Az akkoriban még a magyar nyelvterület Le Mondjának becézett újvidéki Magyar Szó frissen kinevezett horvát köztársasági tudósítójaként betolakodtam pofavizitre a zágrábi szerkesztőségekbe.

A nyolcvanas évek vége, amikor a kelet-német Erika írógép először találkozott a számítógéppel, a Vjesnik szerkesztősége, utólag színezett kép (Forrás: Večernji list)

Itt általában a főszerkesztő helyettes fogadott, aki kellő gyanakvással vizsgálta meg a furcsa madarat, az ékes szerb nyelven beszélő, szakállas pasast, majd a kötelező kávé-ásványvíz kombó után rátukmált valamelyik slapajra, hogy vezessen végig a szerkesztőségen.

A Vjesnik-torony akkoriban nemcsak Zágrábban számított szupermodern épületnek, de országos szinten is, s mint büszkélkedve elmondták ez volt az első szerkesztőség, amelyet célzottan a jövő igényeinek megfelelően alakítottak ki, a padlók alatt végigfutó kábelcsatornákkal, ahol már akkor belső hálózat üzemelt.

A Vjesnikes kollégákkal határozottan jó kapcsolatokat ápoltam – persze nem a patríciusokkal, mint amilyen a ma belgrádi nagykövetként fungáló Hido Bišćević – hanem a belpolitikán robotoló köznéppel.

A Vjesnik menzáján – Istennek hála – becsületes osztrák-magyar konyhát vittek, a torony lábánál helyezkedett el a Vidám Kuckó (Veseli kutić) elnevezésű csapszék, ahová a bohém hírlapírók és nem kevésbé bohém nyomdászok jártak a Vjesnik ház nyomdájából, ahol az ország legmodernebb rotációja kapott helyet.

Kisült a friss lap, még meleg (Forrás: Večernji list)

Aztán szinte egyik napról a másikra felborult a világ, jött a rendszerváltás, a szerkesztőségekből kidobálták a kommunistákat és a szerbeket – persze, mint később kiderült, a fürdővízzel együtt a gyereket is kihajították, azaz az újságírók középnemzedékének javát, miért is a fiataloknak nem volt kitől tanulni – és helyükbe jött a pöffeszkedő középszerűség, amely a képességek hiányát kíméletlen szociális biciklizmussal ellensúlyozta.

Rövid ideig (1992–1993) az újság Novi vjesnik néven működött, majd 1998-ban a Vjesnik volt az első újság, amely Horvátországban megjelent az interneten.

A Vjesnik és a vég

72 év után a Vjesniket bezárták, amikor tulajdonosa, a Narodne novine és az érdeklődő vevő, a brit OAK Investment alap nem tudott megegyezni. Az eladott példányszám hosszú ideje nagyon alacsony volt, a lap semmilyen módon nem tudta fedezni a költségeket.

Az utolsó nyomtatott szám 2012. április 20-án jelent meg. Ezt követően, 2012. április 26-ig, elektronikus formában jelent meg, ekkor csak Vjesnik.hr internetes portálként. 2012. június 12-től a portál frissítése megszűnt.

A Vjesnik utolsó elektronikus kiadásának címlapja, 72 éves korában múlt ki (Forrás: WebArchive)

Mint ezt hírül adtuk, 2025. november 17-én, körülbelül 23 órakor tűz tört ki a Vjesnik felhőkarcolóban. Az épület nagy részét érintette és a legfrissebb jelentések szerint statikája annyira megbomlott, hogy a bontás az egyedüli rendelkezésre álló megoldás.

A 67 méter magas, 16 emeletes Vjesnik-torony a modernista optimizmus, a fejlődés és a technológiai fejlődés szimbóluma volt. Ez egy épület, amely egy egész korszakot jelölt, amely mára már kimúlt.

A felhőkarcolót Antun Ulrich építész tervezte, és 1957-ben egy pályázat alapján készült. Az építkezés maga kilenc hosszú éven át tartott, 1963 és 1972 között, számos pénzügyi és szervezeti nehézség miatt.

A befejezés idején Európa egyik legmodernebb üzleti felhőkarcolója volt. A homlokzatáról felismerhető, a narancssárga és barna színekben tükröző, üveg homlokzata, Zagreb nyugati részének jelképe volt. A tetőn egy jellegzetes rádióárboc is volt, ami tovább hangsúlyozta az épület égbe szökő jellegét.

Vox populi

A zágrábiak zöme meg van győződve arról, hogy szándékos gyújtogatás történt – a szomszéd szerint például egyidőben gyulladt ki a 3-dik és 15-dik emelet, de a Jutarnji list értesülései szerint a rendőrség is bekéretett „néhány fiatal személyt”, egyelőre „informatív beszélgetésre”.