Mostantól fogva ilyen is van: a horvát zászló napja

A horvát parlament ma (péntek) egyhangúlag június 5-ét a horvát zászló napjává nyilvánította, megemlítve 1848. június 5-ét és Josip Jelačić hivatalba lépését a Horvátország, Szlavónia és Dalmácia Hármas Királyság bánjaként, ami közvetlenül kapcsolódik a mai horvát zászló létrehozásához. Ezen a napon emelkedett először az égbe hivatalosan a horvát trikolór, a piros-fehér-kék.

Az eredeti zászló

Az eredeti zászló még mindig megvan, a Horvát Történelmi Múzeumban őrzik, ám Gordan Jandroković házelnök csupán ennek replikájával pózolt, mert az eredeti mozgatása nem javallott. Természetesen volt jó pár emelkedett hangú felszólalás ebből az alkalomból, de ez nem olyan érdekes. (A kezdőképen a replika a háta mögött látható.)

Az utca emberét is többnyire hidegen hagyta az egész, a többséget az érdekelte, hogy vajon ez újabb munkaszüneti napot jelent-e a zászló napja – de jelenleg úgy tűnik, csak sima emléknap lesz –, s a kommentárok zöme a körül forog, hogy „na ez qrva fontos volt”.

Persze azokban sem volt hiány, akik magasztos eseménynek nyilvánították a lobogó napját, s végül is miért ne, a nemzeti zászló, címer mindenhol az állam és nemzet legfontosabb szimbólumát jelenti.

Nota bene, nekünk, magyaroknak is van ilyen: az Országgyűlés 2014. december 16-i ülésnapján elfogadott és december 17-én határozatába foglalt döntésével március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette.

Itt a piros, hol a piros?

Mint ezt nem győzöm eléggé ismételni, a horvátok nem sokban különböznek tőlünk. Így, akárcsak nálunk, az angyalos címerrel Horvátországban szinte már a függetlenség megszerzésének pillanatától folyik a késhegyre menő vita: vajon a horvát címer első kockája piros, vagy fehér?

Jelenleg az első kocka piros, főként azért, mert a kilencvenes években valamilyen agyalágyult kitalálta, hogy a kezdő fehér kocka nem kóser. Mégpedig azért, mert a II. világháború idején a Pavelić-féle Független Horvát Állam címerében is az első kocka fehér volt.

Az, hogy a történelmi címerpajzson akkoriban egy jókora U betű is éktelenkedett, utalva a kviszlingállamot működtető usztasa mozgalomra, már nem tűnt fontosnak.

Az első kocka itt éppen piros

Viszont a nemzetközi politikában uralkodó hangulat miatt minden olyan dolog mellőzésre került, ami a függetlenségét visszanyerő Horvátország náci jellegére utalt volna, ezért Tuđmanék úgy határoztak, hogy több is veszett Mohácsnál, és elrendelték, hogy az első kocka bizony piros.

Ennek a következménye, hogy az éppen most kezdődött Gibraltár-Horvátország meccsen is piros volt a horvát zászlón látható címer első kockája.

A perpatvarnak azonban véget vetett a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia csütörtökön meghirdetett ítéletével, amelynek értelmében a történelmi horvát címer első kockája igenis fehér.

Pontosabban ezüst, de ezen most ne akadjunk fenn.

Persze, ezt mi is megmondhattuk volna nekik, ha megkérdeznek bennünket, ugyanis az együttélésünk hosszú évszázadaiból fennmaradó jelképek között a horvát címerpajzs első mezője mindig fehér. Többek között a problematikus „angyalos” címeren is.

Korrupciós ügyek

Bár a könnyed témához voltaképpen a bazi nagy Thompson-koncert előkészületei illettek volna a legjobban, ebbe sajnos valamilyen beste lelkek bekavartak. Nekem csak a korrupció maradt.

Kapcsolódó cikk

Thompson a Hippodromon: félmillió ember, nem csak buli

Ebből még a médiák sem tudtak nagyon kihozni semmit, mert az ilyesmi Horvátországban szinte megszűnt hír lenni. Pedig egymás után kétszer is kopogtatott az USKOK (korrupció- és szervezett bűnözés elleni hivatal) némely címeken.

Az első esetben egy sebész volt a botrány főhőse, aki jó pénzekért adott ki mindenféle bizonylatot, a másikban a főszerepet egy exrendőr játszotta, akinek zsarolási tárgyalása már legalább öt éve húzódik.

Lučić urat most azért állították elő, mert kiderült, hogy lekenyerezett egyes rendőrtiszteket, akik ennek fejében titkos nyomozási adatokkal szolgáltak neki. Ezeket az adatokat Lučić arra használta fel, hogy vállalkozókat zsaroljon.

Miután a korrupciós affér nem érintett semmilyen állami vagy párttisztségviselőt, az esetek nem váltottak ki különösebb reakciót a közvélemény részéről.

Ha már ennél a témánál tartunk: Horvátországban nem divatos a „gyermekeink jövőjét lopják el” megfogalmazás, pedig akkora disznóságok derültek ki az utóbbi öt évben, amihez képest a magyarországi jámbor nepotizmus, itt-ott lenyúlt forintmilliók óvodás szintű csintalanságnak tűnnek.

Mint ezt fejtegettem már néhány helyen, a horvátok tűrőképessége ezen a téren azért haladja meg más országok lakosságáét, mert errefelé a korrupció horizontális, és nem vertikális irányú. Errefelé az emberek azért csalnak, lopnak és hazudnak, hogy gyerekeik jövőjét biztosítsák.

Ha apa, anya vagy éppen a nagyszülők eléggé ügyesek voltak, a csemete már sportkocsival hetyeghet az Azúr-parton, vagy Dubrovnik szomszédságában horgonyzó jachtján pihenheti ki a fáradalmakat.

Ha jobban belegondolok, ez az attitűd még az átkosban alakult ki, amit jól szemléltet a 80-as évek kedvenc jugoszláv szállóigéje: „Elvtársam, a kommunizmus nem a hülyéknek való!”