Az ellenség gyűrűjében

Kerültem már én is kellemetlen helyzetbe, Herkócán például – ahol Vojislav Šešelj a kilencvenes években tobzódott – a szerbek fel akarták fordítani a magyar rendszámú autómat, vagy amikor 1996 februárjában abban a két szerbiai fogolytáborban jártam Valjevo és Užice környékén, ahol a szerbek srebrenicai bosnyák férfiakat tartották fogva, legalább kétszázat, akik átjutottak Szerbiába, akkor még ott nem gyilkoltak. Vagy amikor 2022-ben migránslesen jártam a makkhetesi erdőben. Nem voltam ellenség, és nem voltam barát, újságíró voltam, és az igazság érdekelt.

Amikor az újságíró az ellenség

Ismerek más újságírókat is, akik egyik vagy másik oldalon állnak, mert ez nem könnyű szakma, mindennek ezer oka van, amit tesz az ember. Annak is, ha az egyik oldalon van, meg annak is, ha a másik oldalon. Meg annak is, ha középen.

És azok, akik középen állnak, ők vannak a legnehezebb helyzetben, mert nekik nincsenek barátaik, sem itt, sem ott. Mindenütt bizalmatlanok velük szemben, és sehol sem fogadják be őket.

Most két olyan helyzetet mutatok be, amikor az újságíró ellenség, főleg, ha meggyőződésből, mert ilyenkor védtelen, és csak akkor menekül meg, ha jön a felmentő sereg, jönnek az övéi, és kimentik az ellenség karmai közül.

Az a helyzet most nem áll fenn egyik esetben sem, az újságírónak tűrnie kellett a szidalmakat – a nagyon durva szidalmakat –, amelyeket Aleksandar Vučić csak azzal kárpótolhat, hogy a két szenvedő alanyt elviszi egyik külföldi útjára, amelyre csak a szerbiai udvari média kiválasztottjai mehetnek. De akkor legalább barátok között lesznek.

A kormányközeli Informer annyi pénzt kap a szerbiai költségvetésből, hogy abból egy internetes televíziót működtet, annak minden árnyoldalával együtt.

Ahogy a kormánypárti politikusok beszólogatnak az N1 televízió munkatársainak, ugyanúgy járnak az Informer újságírói, amikor a hatalom meghosszabbított kezeként kimennek az emberek közé. Ilyenkor Isten kegyelmezzen nekik!

A szerdai tüntetések alkalmával az Informer szerkesztői két fiatal lányt küldtek ki a tüntetők közé, vagyis olyan feladatot bíztak rájuk, amelyet ők maguk sem mertek volna felvállalni, mert az újságírás nem csak szakmai tudás, hanem bátorság kérdése is.

Az első áldozat még viszonylag jól megúszta a „tűzkeresztséget”, de őt – nem hagyták ugyan szóhoz jutni – de legalább személyében nem sértegették, legfeljebb azt vágták a fejéhez, hogy „véresek a kezei”, mert kormánybarát csatornával azonosult.

A másik videó ennél sokkal keményebb, mert az első szótól az utolsóig tömény sértegetés, ha lefordítanám, az elsőtől az utolsóig pillanatig ki kellene fütyülni.

A riporternő, és a két tüntető, akiket a szerb elnök hűvösre tetetett miatta

Mindennek a politikai konnotációja az, hogy a három hónappal ezelőtti lítiumellenes sétát követően két tüntetőt – akik más ellenzéki megmozdulásokon is láttatják magukat – ezért csukatott le a szerb elnök, mert „meg akarták etetni” az Informer televízió egyik tudósítóját.

Érdemes összehasonlítani a képet és a videót, mert a második riporter ugyanaz a személy, aki miatt Vučić a két ellenzéki tüntetőt börtönbe küldte, ne bántsák az ő kedvenc televízióját. Szerencsére ezt a szerdai tüntetés résztvevői nem tudták.

Pisztoly a tüntetésen

A tüntetésen másképp is veszélybe lehet kerülni, erre több példánk is lenne, de már csak egyet mutatunk meg. Az előbbi két felvétel Belgrádban készült, a következő Újvidéken, ahol szerdán különösen durván léptek fel a rendőrök.

Az egyiktől három-négy nő a pajzsát szerette volna megszerezni, nem teljesen világos, hogy sikerült-e, és hogy vajon mit kezdtek volna vele, ennyien úgysem férnek alá. Mondjuk trófeának éppen használhatták volna, egyszer egyik, másszor másik vitte volna haza, hogy a ceri csatában használt dédapai puska mellé akassza.

Az újvidéki bíróság és ügyészség előtt demonstrálók nagyobb zsákmányra is szert tehettek volna, dulakodás közben ugyanis a demonstrálók kirántották az egyik rendőrt a társai közül, akitől a szerb amazonok nem orozták el a pajzsát, viszont majdnem pisztoly nélkül térhetett volna vissza a laktanyába, rendőrörsre, vagy ki tudja, melyik kis faluba, ahonnan felvezényelték Újvidékre.

Miután kitaszították a társai közül, a rendőr majdnem elesett, és a pajzsával, mivel nem őt fosztották meg tőle, egyensúlyozás közben kiverte a pisztolyát, amely a demonstrálók lába elé esett, ott pattogott egy ideig. A tüntetők azonnal észrevették, és megálljt kezdtek kiabálni, amire a csata leállt egy pillanatra.

Operatőri csúcsteljesítmény volt, ahogy a kamera előbb a lábak között pattogó, majd a legfelső lépcsőfokon megálló fegyverre ráközelített, és ahogy a kép és a dulakodás befagyott. Azt már nem tudjuk, hogy utána mi történt, viszont bizonyára nem történt semmi, mert azt viszont tudnánk.

Feltételezzük, hogy dulakodás folytatódott, miután a rendőr eltette a pisztolyát, az viszont egész biztos, hogy csütörtökön is lesz egy újabb menet, az első lecsapó gumibotig, vagy netalán az első pisztolylövésig.