Referendum a köztársasági elnök visszahívásáról, jöhet bármikor!?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbiában folytatódik a nép megszavaztatására vonatkozó szomorújáték vagy inkább kabaré – kinek-kinek vérmérséklete szerint – vagyis a látszatdemokrácia fenntartása. Aleksandar Vučić egy hét alatt már a második referendumot kezdeményezi. Párizsból hazaüzenve öt nappal ezelőtt még a lítiumról akarta megszavaztatni a nemzetet a jövő év második felében vagy 2026-ban, most viszont közölte, hogy bármikor – amikor csak az ellenzék akarja – referendumot tarthatnak a köztársasági elnök visszahívásáról, hogy a mandátumának vége, vagyis 2027 előtt megszabaduljanak tőle. Ez azonban csak egy retorikai húzás, a realitása egyenlő a nullával, miközben Szerbiában olyan mélyre süllyedt a demokrácia, hogy már a látszatát sem érdemes kelteni.

Már megint referendum

Aleksandar Vučić az elmúlt napokban nagy vihart kavart azokkal a kijelentéseivel, amelyekkel a lítium kitermelése elleni ellenzéki tiltakozásokra reagált.

A szerb elnök szerint az ellenzék nem a környezetvédelemért vagy a Jadar völgyében élő emberekért aggódik, hanem kizárólag azért állnak ellen a kitermelésnek, mert őt akarják eltávolítani a hatalomból.

Ez nem üldözési mánia – minden második héten feltételezett merényletektől hangos a kormánypárti média – hanem a hatalom megőrzésének technikája: jaj, mi is lesz a néppel, ha valaki kezet emel a „szeretett vezetőre”.

Kapcsolódó cikk

Hogyan édesgesd magadhoz az ellenzéket, hogy aztán legyőzd? Vučić tanár úr kiskátéja

Vučić egyik héten azzal henceg, hogy mekkora támogatottságot élvez, a következő héten pedig annak a rémével próbálja meg depresszióba ejteni az országot, hogy eltűnik a színről, meggyilkolják, leváltják, vagy ki tudja mi lesz vele, hadd reszkessen a nemzet.

A diktátor elődök – Tito és Milošević által használt Béke Villában (Vila Mir) – augusztus elsején tartott nyilvános sajtóbeszédében a szerb elnök nagylelkűen felajánlotta az ellenzéknek azt a lehetőséget, hogy szervezzenek népszavazást az elnöki tisztségéből történő visszahívására.

Vučić a napokban kijelentette, hogy azok vagy „félre vannak vezetve, vagy nem szeretik Szerbiát, akik ellenzik a lítium kitermelést”.

Szerinte ezt a kérdést az ellenzék nem környezetvédelmi szempontok miatt feszegeti, hanem csakis azért, hogy őt eltávolítsák a hatalomból, aminek egyik módja a referendum kiírása lenne.

Ennek ellenére „békekerti” beszédében Vučić megjegyezte, hogy Szerbia történelme során most van a legjobb kondícióban (a legjobb életét éli), és még jobban fog élni, köszönhetően a kemény reformoknak, a munkának és a küzdelemnek, amit vállaltak, és neki személy szerint nincs joga feladni a harcot, mert Szerbia érdekében dolgozik.

Kapcsolódó cikk

A lítium a szerbiai arany, amely 6 milliárd eurós beruházást biztosít az országnak

Ezt azzal a kicsit szkizofréniába hajló gondolattal toldotta meg – nyilván a referendumo(ok)ra gondolva – hogy a népé lesz az utolsó szó és a döntés joga, vagyis úgy csinál mintha menni akarna, de mégis marad, mert a nép ezt szeretné.

Vučić legújabb monológja alkalmával megjegyezte, hogy mindenkivel szerettek volna párbeszédet folytatni, ezt fel is ajánlották a politikai ellenfeleknek, de azok visszautasították, mert a maguk hasznára akarják kihasználni a népharagot, ami által „visszafordítják Szerbiát a múltba”.

A belgrádi vezetés valóban megpróbált szóba elegyedni az ellenzékkel, ám nem az Európai Unióval (Németországgal) történt „lítiumpaktum” aláírása előtt, hanem azt követően, amit maga az elnök a „bárhol és bármikor legyőzünk benneteket” jövőképpel fejelt meg.

Mindent megad azért, hogy leváltsák

A szerbiai törvények szerint a népszavazás kiírásához a parlamenti képviselők legalább egyharmadának aláírására van szükség, a 250 fős parlamentet alapul véve ez 84 képviselői aláírást jelent.

Nemigen használt neki a friss levegő, ugyanazt mondta, mint zárt helyen (Forrás: szerb elnöki Instagram)

Aleksandar Vučić egészen addig ment a nagylelkűségben, hogy az ellenzék csak 70 aláírást gyűjtsön össze, ami kevesebb a törvény által megkövetelt minimumnál, a fennmaradó aláírásokat a kormányzó Szerb Haladó Párt biztosítja, hogy a népszavazás kiírásra kerülhessen.

Némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy ha az ellenzék még vár egy kicsit, akkor a szerb elnök – a színjáték kedvéért – maga gyűjti össze a szükséges aláírásokat, miután előjön a hűtőszekrényből, de az egy másik történet.

– Gyűjtsenek össze csak 70 aláírást, mindent megadunk, ami szükséges a kétharmados többséghez, és az év végéig kiírjuk a népszavazást az elnök visszahívásáról

– jelentette ki Vučić, majd hozzátette, hogy ha az ellenzék sikerrel jár, akkor nem várja meg a mandátumának végét, hanem azonnal távozik.

Az elnök ugyanakkor nem ajánlott fel változtatásokat sem a választási feltételekben, sem a média szabadságának helyreállításában.

Például, aki Szerbiában csak az állami televíziót nézi, az még nem értesült arról, hogy az országban napok óta tüntetések zajlanak a lítium kitermelése ellen, és ilyenek vannak sokan, bár lehet, hogy kevesebben, mint gondoljuk.

A szerb elnök öt nappal ezelőtt, az első referendum felajánlásakor biztosra vette, hogy mindenképpen nyernek, attól függetlenül, hogy helyi, regionális vagy országos népszavazást tartanak.

A kormányzatnak nyilvánvalóan megvannak azok a technikái, amelyeknek köszönhetően Vučić „fényes győzelemre” viheti akár a lítiumról, akár most éppen a személyéről szóló referendumot, így akik abban reménykednek, hogy a szerb elnök most aztán megy, azokat ki kell ábrándítanunk, hogy még inkább marad.