A horvát miniszterelnök a brüsszeli zsinaton

Mint ezt a Politico európai részlege tegnapi (hétfői) cikkében hírül adta, a hétfő esti brüsszeli nem formális csúcstalálkozón nem született megállapodás sem von der Leyen második ciklusáról, de nagyon másról sem. Vagy, ahogy ezt a Politico megfogalmazta, „a legmagasabb állásokról szóló megállapodás elérésének nagy reményei eloszlanak, mivel az állam- és kormányfők vitatkoznak a kinevezésekről”.

Mi lehet a leosztás

Az európai választások után úgy tetszett, hogy konszenzus alakult ki a német Ursula von der Leyen körül az Európai Bizottság második elnöki ciklusáról.

Ugyanakkor a portugál António Costa volt az Európai Tanács elnöki tisztségének fő várományosa, a máltai Roberta Metsola másodszor is megkapta volna az Európai Parlament elnöki megbízását, Josep Borrelt pedig az észt Kaja Kallas váltotta volna fel a kül- és biztonságpolitikáért felelős európai uniós főképviselő posztján.

A „nagy reményeket” ebben az esetben úgy kell érteni, hogy a jobbközép Európai Néppárt, a szocialisták és a liberálisok gyorsan-hamar el akarták egymás között osztani az Unió négy fő tisztségét, amíg a jobboldal nem képes közös álláspontot kialakítani.

Plenković némileg rávilágított a helyzetre

A találkozó utáni sajtótájékoztatóján Plenković kijelentette:

– Ezek a tárgyalások a következő napokban folytatódnak, és ha konszenzusra jutunk, akkor az Európai Tanács jövő hét végi rendes ülésén döntést hozunk. A mai találkozó tájékozódó jellegű volt.

Egy kis dicsekvés után – mint elmondta, Giorgia Meloni kivételével ő volt az egyedüli miniszterelnök, aki vezette pártja EU-választási listáját, s hogy személyes részvételének köszönhetően a Néppárt további két hellyel többet szerzett az EU parlamentben, mint 2019-ben – rávilágított arra, hogy az Európai Néppártnak (EPP) a meggyőző győzelem után többet kell követelnie, mint amennyit 2019-ben kapott.

Akkor az EPP-nek hat vagy hét miniszterelnöke volt az Európai Tanácsban, szemben a mai 12-vel, az Európai Parlamentben pedig 176-ról 190-re növelte a képviselők számát.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy nemcsak a négy uniós pozíciót kell figyelembe venni, hanem a NATO-főtitkár, az Európai Tanács főtitkára és az Európai Beruházási Bank elnökének posztját is.

– Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogyan tükröződik a választók akarata az európai választásokon, és hogyan tükröződik az egyes tagállamok kormányainak jelenlegi helyzete

– jelentette ki Plenković, hozzátéve, hogy a Néppárt ülésein is kifejtette ezeket a nézeteket.

Mikor arról kérdezték, hogy egyes médiumok meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számoltak be, hogy Plenković kérése alapján az első két és fél évben egy szocialista, a második két és fél évben pedig egy néppárti személy tölthetné be az Európai Tanács elnöki posztját, a horvát kormányfő azt válaszolta: nem tudja kitől származik ez az információ, de kitart minden mellett, amit mondott, mert úgy gondolja, hogy ez jó a Néppárt „politikai családjának”.

Véleménye szerint ezzel azt szeretnék elérni, hogy két és fél év múlva a jobbközép pártok ne csak a Bizottság elnöki posztját tudják a magukénak.

Andrej Plenković egyúttal elejét vette azoknak a találgatásoknak, amelyek szerint érdekelt lenne bármilyen EU-s funkcióban is.

– Nagy tapasztalattal rendelkező horvát miniszterelnök vagyok, aki alig várja, hogy harmadszor is minden képességét Horvátország és a horvát polgárok szolgálatába állítsa

– mondta a horvát kormányfő.

Turpisság lehet a brüsszeli dologban

Az, hogy a horvát miniszterelnök vállalta a „kapzsi” néppártos javaslat kezdeményezőjének szerepét, valamilyen háttérben folyó egyezkedéseket enged feltételezni.

Ha tippelni kellene, ennek Ursula von der Leyen újrázásának biztosításához lehet köze és elsősorban figyelmeztetés, hogy a Néppárt van egyedül abban a helyzetben, hogy elképzeléseit mindentől függetlenül keresztülvigye.

Kapcsolódó cikk

SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?

Sem a szocialisták, sem a liberálisok előtt nem nyitott a lehetőség, hogy különösképpen követelőzzenek, mert Damoklesz kardjaként lebeg a fejük felett egy jobboldali-néppárti kiegyezés lehetősége.

Továbbá a szocialistákat (Scholz) és a liberálisokat (Macron) is szorítja az idő, valamint a német illetve francia belpolitikai helyzet, és valószínűleg rábólintanak mindenre, amit a Néppárt szeretne.

Hogy neve legyen a gyereknek, ezt úgy tálalják majd, hogy a szoc/lib tiltakozás rákényszerítette a Néppártot a fél megbízatási időszak megszerzésére tett javaslatának visszavonására, és eme „győzelem” után születik meg a nagy európai konszenzus.