Belgrád nem fogadja el Luka Dončić világhírű szlovén kosarazó támogatását

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A belgrádi sajtó pártszimpátiától függetlenül számolt be a napokban arról, hogy a félig szerb származású szlovén kosarazó, Luka Dončić felajánlotta: kifizeti a szerdai belgrádi iskolai ámokfutás halálos áldozatainak temetési költségeit. Dončić a Dallas Mavericks és a szlovén kosárlabda-válogatott játékosa, édesapja szerb származású, és több rokona él Szerbiában. A belgrádi városi közgyűlés elnöke szombaton (május 6-án) megköszönte a Dončić család segítségét, ám hozzátette, hogy a temetési költségeket Belgrád városa vállalta magára.

Törött szívvel

Az egyik szerbiai sportportál az „év húzásának” nevezte Dončić ajánlatát, amely sírásra fakasztja az egész földgolyót.

A kosarazó a temetés költségeinek kifizetése mellett azt is kilátásba helyezte, hogy az alapítványán keresztül hosszú távon is támogatja az iskolai lövöldözés áldozatainak családtagjait, valamint a Vladislav Ribnikar Általános Iskola diákjait és tanárait.

Dončić úgy fogalmazott, hogy törött szívvel gondol az iskolai lövöldözés áldozatainak családtagjaira, és az egész szerb nemzetre a tragédia és az ártatlan gyermeki életek elvesztése miatt.

A szlovén kosárlabdázó ezt szerbül írta a Twitteren, angolul pedig hozzátette, hogy támogatja Belgrádot és kiáll a szerb főváros mellett ezekben a nehéz időkben.

Belgrádnak nem kell a segítség

Nikola Nikodijević, a belgrádi városi közgyűlés elnöke megköszönte a segítséget a Dončić családnak, de arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy folyamatosan tartják a kapcsolatot az áldozatok családtagjaival, amióta a polgármester bejelentette, hogy minden támogatást megadnak nekik.

Kapcsolódó cikk

DOMINÓEFFEKTUS: Újvidéken három kiskorút vettek őrizetbe, tíz temetés egy nap alatt

Nikodijević szerint az volt az első dolguk, hogy felajánlják az összes temetési költség fedezését, egyúttal azt is közölte, hogy a városi szolgálatok azonnal megkezdték a temetésekkel kapcsolatos szervezési tevékenységet.

Belgrád (nem túl népszerű) polgármestere, Aleksandar Šapić, aki maga is sportoló volt, világbajnok és többszörös Európa-bajnok vízilabdázó, több neves szerb és külföldi csapat játékosa.

Šapić a polgármesteri hivatal épülete előtt (saját bejáratú) részvétkönyvet is nyitott az áldozatok emlékére, és fogadta az emlékezés virágait.

Az első délután azonban jóformán csak a polgármester koszorúja árválkodott a hivatal előtt, mert mindenki az iskola bejárata elé kihelyezett részvétkönyvbe írta be a búcsú szavait, és az iskola kerítésénél helyezte el az emlékezés virágait.

A jelek szerint a belgrádi városi vezetés nem csak az azonnali, hanem a hosszútávú segítséget sem fogadja el Luka Dončićtól, Nikodijević ugyanis úgy fogalmazott, hogy az előzetes bejelentésekkel összhangban az áldozatok családtagjai „más jellegű támogatásokat is kapnak a városuktól, és a mostani (temetési) segítség csak az első a sorban”.

Nikodijević ennek szellemében arra kért minden jótékonykodót, hogy segítségnyújtási szándékát kifejezve adományait a belgrádi szociális kérdésekkel foglalkozó városi intézményekhez juttassa el.

Aligha zárható ki, hogy ez a kérés hasonló visszhangot vált ki, mint a polgármester (saját bejáratú) részvétkönyve.