“Új fiumei kikötő építése” címmel készítette el az INA új kikötői projektjét, amelyet a gazdasági és fenntartható fejlődési minisztérium ökológiai szempontból elfogadhatónak értékelt. Ez az első lépés a beruházás előkészítésében, amit az INA január elején indított el a Bakar-öböl délnyugati részén, de a fiumei olajfinomító határain belül tervezett beruházás dokumentációjának csatolásával. A helyszín a minisztérium döntése szerint magában foglalja a meglévő finomítói tárolóterület előtti szárazföldi és tengeri részt, a bakari kikötő három működő mólóval történő bővítését. A projekt a tervek szerint összesen közel 65 000 négyzetméteren valósul meg, amelyből mintegy 17 000 négyzetméter a szárazföldön található.

Jöhetnek a Panamaxok

A Poslovni dnevnik üzleti hetilap az említett minisztériumtól úgy értesült, hogy az új kikötő építésének célja az akár 80 000 tonna teherbírású és legfeljebb 230 méter hosszúságú, 12,9-14,9 méter maximális merülésű hajók fogadása.

Ezek a legnagyobb méretű hajók, amelyek áthaladhatnak a Panama-csatornán, az úgynevezett Panamax hajók.

A Panamaxok mellett a “kisebb hajók” számára is új kikötőgátat terveznek. Ezeknek a – feltételesen szólva – kisebb hajóknak a hossza meghaladja a 90 métert.

A meglévő kikötőgátak közül az új kikötőben csak a korszerűsített 5-ös gát marad meg, ahol a 20 000 t teherbírású, legfeljebb 180 m hosszú és 9-9,5 méteres maximális merülésű hajókat fogadják.

Légifelvétel az INA fiumei finomítójáról (Forrás: Twitter, Pixsell)

A projekt befejezése után – a becslések szerint – az INA-kikötő 236 hajót tudna fogadni évente. Ezek közül 144 legfeljebb 20 ezer tonna teherbírású lenne a meglévő, már felújított 5-ös gáton, míg az új gát 92 nagy, 80 ezer tonna teherbírású hajót tudna fogadni évente.

Az ebbe az ágazatba és az INA-ba történő beruházásokat mindig nagy figyelemmel követik a gazdasági elemzők, akik szerint az INA a kikötő korszerűsítése után növekednie kell a fiumei finomítóba és finomítóból történő szállítás kapacitásának, miközben meg kell erősítenie a származékos termékek mozgatásának és a belföldi piac ellátásának biztonságát.

Az ékes angolsággal “Rijeka Oil Refinery Upgrade Project”-re keresztelt beruházás időkereteit még nem határozták meg. Az INA szerint “a beruházásról szóló végső határozatot az előkészítő tevékenység befejezése után hozzák meg”, és ennek értéke, nem hivatalosan, 10 millió euró körül mozoghat.

Nyugati kikötődaru-para

Ahelyett, hogy ismét a “magyar kikötővel” ízetlenkednénk, valamint a Vitéz Bélaváry Töhötöm csatacirkálóval, amit Piszkos Fred jóvoltából tudhatunk magunkének, arról az olvasói élményünkről számolunk be, hogy az USA-ban és ezzel egyetemben nyilván az egész “szabad világban” kitört a kikötődaru-para.

Az amerikaiak félnek a kínai daruktól (Forrás: Twitter)

Az árgusszemű léggömb, a Huawei, és a Tik-Tok után ugyanis a kínai ZPMC is felkerült a listára, a Pentagon szerint ugyanis ez a cég olyan intelligens érzékelőkkel büszkélkedhet, amelyek könnyen regisztrálhatják és nyomon követhetik a konténerek eredetét és rendeltetési helyét, ennek segítségével pedig Kína képes információkat gyűjteni a különböző országokba be- vagy kiszállított anyagokról, beleértve a katonai szállítmányokat is.

A bökkenő pedig az, hogy az Egyesült Államok kikötőinek 80 százaléka éppen a kérdéses kínai kikötődarukkal van felszerelve.

A kínaiak nonszensznek minősítették az ügyet, illetve újabb, a Kínai Népköztársaság ellen irányuló ármánykodásnak, de esetemben teljesen mindegy kinek van igaza.

Jómagam csendesen azon derülök, hogy a veremásásról szóló ősrégi maxima itt is bejött: az ügyeskedést ugyanis még annó maguk az amerikaik kezdték a CISCO távközlési kütyüket gyártó óriáscég termékeibe beépített backdooral, amit utána a techóriások követtek előzékenyen biztosítva az (amerikai) titkosszolgálatoknak az adatokhoz való hozzáférést.

Most, mikor a fagyi visszanyal, nagy a ricsaj, pedig csak az adjonisten és a fogadjisten közötti korrelációról lenne szó.

Mostanára elérkeztünk oda, hogy bármilyen elektronikus kommunikáció lehallgatható, Bözse ángyom facebookjától kezdve Angela Merkel telefonjáig.

Biztonság szempontjából így az utóbbi időben ismét felértékelődött a papírra rögzített, futárral kézbesített üzenetek szerepe, és ha ez így folytatódik, nem lepne meg a lovasfutárok, vagy a postagalamb-szolgálat visszaállítása.

Persze az is elképzelhető, hogy nagy áttörésnek leszünk szemtanúi a quantumelvű titkosítás terén, és akkor egy ideig megint lehet majd számítani az internetre, elektronikára. De, de, de: itt is van egy gubanc.

Ha igaz, ezen a téren is a kínaiak vezetnek.

---

---

Radioaktív anyagot csempésző férfiakat kaptak el a szerb-horvát határ szerbiai oldalán lévő Bezdánnál, a szerb rendőrség utóbb közölte, hogy három horvát állampolgár van szó, akik villámhárítófejet akartak átcsempészni a határon Horvátország irányába. Az eset még szombaton este történt, de a hír csak kedden szivárgott ki. A jelentések szerint a radioaktív anyag jelenlétét a műszerek mutatták ki a bezdáni átkelőnél, merthogy a villámhárítófej is szivárgott, ezért a határátkelő térségében is nagyobb értékeket mértek. Egyelőre nem tudni, hogy a csempészeknek mi volt a céljuk, így az újságíró fantázia elkezdett “szabadon szárnyalni”.

Sugárzó autó

A műszerek jelzését követően a szerb határőrök egy német rendszámot viselő Audi csomagtartójában, a pótkerék számára fenntartott helyen egy villámhárítófejet találtak, amelyre az ionizáló sugárzást mérő kézi detektor “gerjedt”.

Szerbiai sajtójelentések szerint rögtön kihívták a vinčai Nukleáris Tudományok Intézetének szakértőit, akik megerősítették a radioaktivitás fokozott jelenlétét az autóban

A helyszínre érkező szakemberek állítólag a határállomás dolgozóinál ruhacserét és egészségügyi vizsgálatokat rendeltek el, amelyeket követően az orvosi ellenőrzésen átesett kilenc rendőrt hazaengedték.

Kihelyezett radioaktív villámhárító a szerbiai Borčában (Forrás: Twitter)

Arról egyelőre nincsenek hírek, hogy milyen egészségi károsodást szenvedtek a “sugárzó autó” utasai, akiket 30 napos őrizetbe helyeztek.

Ezzel kapcsolatban egy horvát szakértő úgy nyilatkozott az Index.hr hírportálnak, hogy az ő számukra a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy szerencsétlen flótásokról van szó.

Az autóban ülő három horvát férfit veszélyes anyagok szállításának, valamint feldolgozásának és tárolásának a gyanújával őrizetbe vették Szerbiában, ahol ügyükkel a zombori ügyészség foglalkozik.

A Soinfo zombori hírportál értesülései szerint a radioaktív anyag és az azt szállító autó egy napig a bezdáni határátkelő közelében volt, így a környéken megnövekedett a radioaktív anyagok jelenléte a levegőben, ezt más forrás nem erősítette meg.

A villámhárítófejet a szerb hatóságok azóta átadták tárolásra a Szerbiai Nukleáris Létesítmények nevet viselő cégnek, amelynek a közleménye szerint az “objektum már nem jelent veszélyt” a környezetre.

A radioaktív villámhárítók még az ezredfordulót követően is használatban voltak a délszláv térségben, de 15-20 évvel ezelőtt ott is kivonták őket az “égi csapás elleni harcból”, leszerelésük és eltávolításuk az épületek tetejéről vagy azok környékéről azonban sem Szerbiában, sem Horvátországban nem történt meg teljes mértékben.

Korábban úgy vélték, hogy a kobaltot vagy európiumot tartalmazó villámhárítók bevonzzák az “istennyilát”, ami azonban nem állta meg a helyét, mert a villám inkább a magasság miatt csapott bele ezekbe az eszközökbe, és nem a levegőt ionizáló anyag jelenléte miatt.

További problémát jelentett az is, hogy “sikeres találatok” estén a villámcsapás határa az épület környékén megnövekedett a radioaktivitás.

A belgrádi Blic értesülései szerint Szerbiában 66 lakóépületen találhatók radioaktív villámhárítók, a legtöbb a Belgrádhoz közeli Mladenovacban, Novi Pazarban, Pribojban és Paraćinban van, Szabadkán hat, Zomborban pedig négy található belőlük.

Hivatalos közlés szerint Szerbiában 570 ilyen eszköz van, amelyek használatát 2009-ben tiltották be, sajtóértesülések szerint Horvátországba is körülbelül ugyanennyit tartanak nyilván, és ott is be van tiltva.

Mennyire volt veszélyes radioaktivitás?

Egymásnak ellentmondó jelentések láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy mekkora veszélyt jelentetett a megtalált radioaktív anyag, és hogy milyen károsodást okozhatott.

A horvát Nova TV egészen addig ment, hogy akár “piszkos bombát” is lehetett volna belőle készíteni, miközben még a horvát és szerb kollégáknak sem volt könnyű tisztázniuk, hogy a fent említett “szerencsétlen flótások” valójában melyik irányba mentek.

Slavko Dimović, a vinčai Nukleáris Tudományok Intézetének helyettes vezetője a belgrádi Prva TV műsorában végül azzal oszlatta el a bizonytalanságot, hogy a radioaktív anyagot szállító autó utasai kilépésre jelentkeztek a bezdáni átkelőnél, amikor a berendezések jelezni kezdtek.

Radioaktív villámhárítófej (Forrás: Screenshot)

Dimović elmondása szerint ötezerszeres kontaktértéket mérteket mértek az autó csomagtartójában, ami 8000 mikrosievertet jelent, és ez egy körömnagyságú európiumalapú forrásból származott, amelyet egy speciális autóval, úgynevezett ólomkonténerbe zárva szállítottak el a helyszínről.

Az igazgató szerint a csempészek azért választották Bezdánt, mert a nagy forgalmú átkelőket a vinčai intézet folyamatosan ellenőrzi.

Dimović szerint ez a sugárzó anyag valójában csak azokat veszélyeztette, akik az autóban tartózkodtak, ennek mértéke attól függ, hogy mennyit tartózkodtak a járműben, ezért a környéken élőknek nem kell semmiféle következményektől tartaniuk.

Dr. Bratislav Trifunović onkológus sebészprofesszor a műsorban elmondta, hogy a radioaktív villámhárítók leginkább akkor veszélyesek, amikor valamilyen okból kidőlnek, vagy a földre esnek, mert akkor megváltozik a sugárzás iránya, amely horizontális lesz, és az egész környéket teríti.

Az orvosprofesszor szerint ezúttal nem lehet halált okozó sugárzásról beszélni, és az egészségi károsodás mértéke pedig attól függ, hogy a csempészek mibe csomagolták, a vinčai intézet illetékese erre úgy reagált, hogy semmiképpen sem lehet szakszerű csomagolásról beszélni.

Piszkos bomba előállításáról ugyanakkor senki sem beszélt, az egyelőre csak az újságírói fantázia szüleményének tekinthető.

---

---

Volt egyszer, hol nem volt, zöld erdőben, zöld mezőben egy fekete disznó. Akár így is kezdődhetne a szlavóniai fekete disznó története, de sajna nem így kezdődik. A manapság már őshonos horvát fajtának tartott sertést Orlovnjaki Pfeiffer Lipót Károly báró eszéki orlovac-pusztai birtokán “fejlesztette ki” a XIX. század második felében. Ha bárkit érdekelnek a részletek, a röfi a szerémségi Buđanovaci mangalica és az angol fekete Berkshire, valamint az amerikai Poland China fajták keresztezésével jött létre. A mindentudó Wikipédia szerint: “Ez egy szerény takarmányigényű sertés, amely alkalmas a szabadban való tartásra. Gabonafélékkel, kukoricával, sütőtökkel, lóherével stb. táplálkozik. A modern fajtákkal szemben képes nagymennyiségű, nagyobb térfogatú eledel fogyasztására. Nyugodt, jóindulatú, nagy ellenálló képességgel és pigmentált bőrrel rendelkezik, amely hamuszínű, általában közepesen hosszú sörtékkel borítva. Csülkei és ormánya fekete.” Ezzel szemben, mindent amit nekünk haspókoknak tudni kell, az annyi, hogy a húsa rendkívül finom, és akárcsak a mangalicaé, ennek fogyasztása is egészséges és felettébb javallott.

Mit adtak nekünk a magyarok?

A monthy paytoni kérdés eme változatával előszeretettel szoktam macerálni horvát barátaimat. Ez ebben az esetben is indokolt, ugyanis az említett Pfeiffer Károly soproni születésű, és a családi bizniszt segítve került Eszékre.

Tehát a szlavón fekete disznó “papája” magyar ember volt, aki a távoli 1873-as bécsi világkiállításon ezzel az újfajta sertéssel aranyérmet nyert. Nevét az örökkévalóságnak a disznófajta szlavóniai elnevezése mentette át, ugyanis errefelé fajfericának, azaz Pfeiffer-féle disznónak nevezik.

Azóta a fekete szlavón disznó átlényegült őshonos horvát fajtává, olyannyira, hogy a horvátországi őshonos és veszélyeztetett háziállatok megőrzésére irányuló nemzeti program védelme alatt áll.

Ez is olyan mókás sztori, mint az, hogy a magyarországi Horváth vezetéknevű emberek zöme horvát felmenőkkel rendelkezik, míg a horvátországi Horvat nevűek magyarokkal. Egyikkel is, másikkal is tele a telefonkönyv, ha még valaki rendelkezik ilyennel.

Szóval, miután így eleget tettünk a kötelező figuráknak, következzen a szabad műsor!

Bácskai születésű emberként mindig is bensőséges viszonyt ápoltam a disznóhússal, kolbásszal, hurkával, sonkával, szalonnával és nem utolsósorban a töpörtyűvel.

Nagyszüleim jóvoltából minden évben vágtunk disznót, így határozott elképzelésekkel rendelkezek a disznóölés, böllérkedés érdekesebb mozzanatairól. Aztán csak elevett a fene hazulról, Zágrábba kerültem, ami egy szomorú, ám jól végződő történet, vagy legalábbis egyenlőre úgy néz ki.

A horvát főváros Újvidékhez képest jócskán nagyobb város, ennek minden jó és rossz oldalával.

A rossz különösen az élelmiszer-felhozatalban volt markáns, Zágrábban mindenfelé kizárólag ipari tenyésztésű, vagy ki tudja honnan importált húsféléket lehetett és lehet venni.

Hogy a disznóhúsnál maradjunk, ez a legjobb esetben mesterségesen felpuffasztott, magas víztartalmú húst jelent – az a fajta, amit az ember bedob a serpenyőbe, és összeugrik, mint a samunadrág.

Rosszabbik esetben a husinak szaga van. Nem romlott, de állott és ezt általában csak akkor lehet észre venni, ha felteszi az ember sülni-főni.

Nem beszélve arról, hogy különféle vegyszerekkel kezelik, hogy frissnek tűnjön, meg egyéb ehhez hasonló praktikák és horrorok, amik képletesen és gyakorlatilag is a sírba viszik az emberfiát.

Hogy mindez még rosszabb legyen, a horvát húsipari termékek is pokolian rosszak, képtelenek egy normálisra hajazó kolbászt összehozni.

Szlavónia, te áldott!

Aztán némi pokoljárás után picinyke életem ismét kedvező irányt vett, és többek között nyaraimat egy szlavóniai faluban, Cérnán kezdtem tölteni.

Máig emlékszem, mikor őnagysága első ízben került vissza a Vinca (nem Vince) nevezetű hentestől, és felrakta a disznószeletet sülni.

A konyhában kisvártatva olyan illatok kezdtek terjedni, mint gyermekkoromban, amikor a mama készítette az ebédet – glória, hozsánna! Akkor ismerkedtem meg először a szlavóniai fekete disznóval, és ahogy azt a Casablanca című filmben mondanák: “Louie, I think this is the beginning of a beautiful friendship.”

A kezdeti nehézségeken Márió szomszédom segített át, aki enciklopédikus tudással rendelkezik disznóügyekben – kedvencem az a történet, amikor órákig alkudott egy öreggel egy többmázsás kocával kapcsolatban, de erről majd egy másik alkalommal.

Tehát, eljutottam addig, hogy meglehetősen tájékozott vagyok, ami a szlavóniai fekete disznót illeti, például azt is tudom, hogy Orahovica környékén van egy ember, aki makkoltatja őket, de azt is, hogy a legnagyobb fekete disznót tenyésztő farmmal Domagoj Vida a horvát fociválogatott középhátvédje rendelkezik, aki három gyermekkori barátjával vágott bele az üzletbe.

Mint erről volt szó, a fekete disznó a mangalicához hasonlóan a kihalás szélén tengődött még a 2000-res évek elején is, de aztán fordult a kocka. Az idegenforgalomnak köszönhetően nemcsak a szlavóniai bortermelés lendült fel, de a gasztronómia is és ezzel kezdődött a fekete disznó reneszánsza.

Mint minden más príma minőségűnek számító hús esetében, a fekete disznó titka is az izomszöveteket áthálózó zsírerekben rejlik, amihez csatlakozik az átlagosnál jóval lassúbb hizlalási időszak, és az állatok számára biztosított nagyobb mozgástér.

Oké, oké, de mit lehet ebből kihozni?

Sok mindent.

Az Eszékhez közeli Csepinben (Čepin) található Fekete Disznó étterem tavaly novemberben mesterkurzust tartott Željko Neven Bremec séfnek, a Horvát Köztársaság első Főzőakadémiája vezetőjének, oktatónak és nemzetközi bírónak, a Chefs of Mediterranean and European Regions egyesület elnökének irányításával.

A csepini Fekete Disznó étterem (Forrás: Twitter)

A séf ebből az alkalomból bemutatta a fekete szlavóniai disznóból származó tarja elkészítését, amelyet aztán töpörtyűvel és szalonnával, sült krumplival és szerecsendiós, pépes muskotályos tökkel tálalt.

Öntetként elkészített egy Pinot Noir redukciót, amelyhez néhány szem töpörtyűt adott hozzá.

A Fekete Disznó étlapjának máskülönben egyik közkedvelt tétele a “konfitált disznópofa”, és a nyári időszakban elképesztő desszertekkel is kedveskednek a vendégeknek.

Remélhetőleg egyszer a BALK legénységét is meghívják, hogy újabb ódát zenghessünk a szlavón fekete disznó nagyszerűségéről!

---

---