KEREK ÁRAK: Áll a bál Horvátországban, mert a kereskedők felkerekítették az árakat

Az euró bevezetése Horvátországban is ugyanazt produkálta, amit bárhol máshol: egyes termékek ára emelkedett. Az áremelkedés kereskedelemi lánctól függően alakult, valahol vastagabban fogott a konverziós ceruza, valahol vékonyabban. A stiklizés általában elhanyagolható, pár centtel kerekítették fel az árakat, de van olyan eset is, hogy az ár pár euróval lett magasabb, mint eddig. A horvát médiumok szokás szerint kiverték a hisztit, a polgárok kirablását emlegették, meg egyebeket is, ami épp az eszükbe jutott. Persze, ez az esetek többségében igaz, ám nem új keletű, mert a kereskedők, beszerzők és gyártók már több mint egy éve emelgetik az élelmiszer és háztartási cikkek árát, hol az energiaárakra, hol a világválságra hivatkozva. A kedves fogyasztónak meg vagy van sapkája, vagy nincs: a sápot meg kell fizetni, akárhogy is.

A kormány mérges az árak kerekítése miatt

A kormány nevében Davor Filipović gazdasági miniszter fenyegette meg a renitens kereskedőket, hogy fekete listákat készítenek, amelyeken azokat a gazokat állítják modernkori pellengérre, akik eltúlozták a nyerészkedést, illetve azzal fenyegette meg őket, hogy a kormány további árucikkek árát fagyasztja be, ha nem térnek észre.

A kereskedőket meglepte a kormány éles reakciója – ennél sokkal nagyobb disznóságok felett is simán elsiklott mindenki – jelenleg védelmi állásban vannak, bizonygatva, hogy mindent, de éppen mindent, a törvényekkel összhangban bonyolítottak le.

---

A miniszter kemény

Davor Filipović gazdasági miniszter szerint nem fordulhat elő az árak emelése

Filipović a Twitteren a kormány nevében közölte, hogy tűrhetetlen az „indokolatlan áremelés és kerekítés”, ezért az elkövetkező időszakban árcsökkenésre számítanak, mert semmi okát nem látja, hogy ez másképp legyen, hiszen a példátlan energiaválság közepette a kormány ésszerű áram- és üzemanyagárakat biztosított.

---

Az internet persze, felrobbant, a polgárok – ahogy ezt Horvátországban szokás mondani – habzanak, mint a mosópor, az országos felügyelőségre is rájár a rúd, egyfelől a polgárok, másfelől a politika kalapálja őket.

Az ellenzék is próbál élni az alkalommal. Így például sajtótájékoztatót tartott a szociáldemokraták (SDP) valamikor elnöke, a méltán/méltatlanul elfeledett Davor Bernardić, és megvádolta a kormányt, hogy nem készült fel az euró bevezetésére, aminek most a polgárok isszák meg a levét.

Szerinte a kormány a piacra bízta az árak alakítását, és így lényegében a rókára bízta a tyúkól őrzését. Nem rossz, csak abban van a bibi, hogy piacgazdaságban élünk, ott/itt pedig a piac szabja meg az árakat, nem az állami bürokrácia (fogy. ár: emlékszik erre még valaki?)

Sokan kifogásolták Boris Vujčićnak, a Horvát Nemzeti Bank kormányzójának fogyasztókhoz intézett tanácsát, hogy vásároljanak ott, ahol olcsóbb. Pedig Vujčić egy tökéletesen jó tanácsot adott, minden cinizmus nélkül: így működik a piac.

---

Az árak lefelé kerekítése

A horvát SPAR az árak lekerekítésében jeleskedik

A SPAR Horvátországban azzal fényezi magát, hogy az árak átvezetése alkalmával több, mint 30 ezer terméknél nem veszi figyelembe a vessző utáni harmadik számot, amivel lefelé kerekítenek. Példaként a tejet említi, amelynek az ára az átszámítást követően 7,29 kuna helyett 7,23 kuna, illetve annak megfelelő euró.

---

A horvát fogyasztók reakciója is ezzel volt, van összhangban: amint ez a múlt évben megfigyelhető volt, pedáns statisztikusok negyedévenként ki is mutatták, hogy az emberek kevesebbet vásároltak, keresték az alkalmi vételeket, a leárazott termékeket.

Ez olyannyira trend lett, hogy nemcsak a portálok, napilapok vezették be a kedvező árú termékekről tudósító rovatokat, de mint minden egyébre, erre is van mobil alkalmazás: a nagyobb kereskedelmi láncok akcióit lehet rajta követni.

Szóval, miután kiveszik a zsebünkből, amit lehet, minden el fog simulni, mert azért a fogyasztók is meg tudják büntetni a szélsőséges nyerészkedést, az eladatlan áru formájában.

Törvénytelen ügyeskedések

A törvényes mellett szép számban akadnak törvénytelen ügyeskedések is.

A szimpla átverésen túl, amikor kevesebb pénzt adnak vissza, mint ami járna, olyanok is akadnak, akik török lírát, vagy thai bátot próbálnak rásózni a vásárlókra 1 euró gyanánt.

Ezek a pénzérmék némileg hasonlítanak az euróra, és ha az ember nem figyel oda, vagy gyengébben lát, könnyen pórul járhat.

Ezen felül, megjelent egy csomó hamisítvány is, köztük a „mozipénz” is, azaz a filmforgatásokon kellékként használt „bankjegyek” amelyekre még szépen rá is van nyomtatva, hogy „movie prop”, de hát a kezdeti felfordulásban nem csoda, hogy még ez is elmegy itt-ott.