Connect with us

Horvátország

VICCNEK KISSÉ DURVA: Megbüntetik a magyarokat kitiltó vendéglőst Horvátországban?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

TONHALBÁR: Hol ér véget a szatíra, és hol kezdődik a gyűlöletbeszéd?
A cikk meghallgatása

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, Horvátországban rossz néven vették, hogy Orbán Viktor az olajembargó körül folytatott vita során olyasmit talált kijelenteni, hogy ha “nem veszik el a tengerünket, akkor nekünk is lenne kikötőnk”. Erre nagy penna- és nyelvköszörülés indult a horvát médiában a “magyar irredentizmus” eme megnyilvánulásáról, de valahogy legjobban egy pelješac-félszigeti, egészen pontosan trpanji tonhalbár hirdetőtáblája maradt meg az emlékezetben. A “vicces kedvű” tulajdonos azt írta fel színes krétával, hogy “magyarokat nem szolgálunk ki. Nem kívánatosak az Ő tengerükön. De ha Hernádit is magukkal hozzák, akkor jöhetnek.”

Műkedvelő szatíraszerző

Az esetet Magyarhonban is felkapta a sajtó, ám időközben ez is elfelejtődött, akárcsak sok minden egyéb a bombasztikus hírek utáni médiahajszában. Viszont úgy tűnik, hogy a “mókás” megnyilvánulás a horvát hatóságoknak sem tetszett igazán, mert a helyszínre kilátogató rendőrök közölték a tulajdonossal, Jakov Jakša Begovićtyal, hogy gyűlöletbeszéd miatt akár 200 ezer kuna (majdnem 30 ezer euró) bírság fenyegeti.

A 66 éves nyugalmazott hajóskapitány nem értette a vádat, mondván, hogy mindenki tudja róla, hogy “műkedvelő alapon” szatírával foglalkozik, és a politikai-, illetve a világhelyzetre reflektáló elmésségeit rendszeresen közli a bár előtti hirdetőtáblán.

A franciásan vaskos humorú Begović szerint aranyköpései ismertek az egész Balkánon, és nem igazán érti mit kérnek rajta számon .

– Csak reagáltam Orbán Viktor nyilatkozatára és azt írtam, hogy nem kívánatosak az Ő tengerükön. A horvát tengerparton bármikor szívesen látjuk őket – végül is nincs vendéglős aki csak úgy elutasítaná a vendégeket

– érvelt Begović. Ugyanakkor annak a gyanújának is hangot adott, hogy a hatóság érdeklődése viselt dolgai iránt “felülről dirigált”, majd egy hónap múlott el ugyanis az affér és a jegyzőkönyvet készítő rendőrök látogatása között.

Az ügynek nyilván lesz folytatása is, de mint azt Begović elmondta, az eset egészen érdekes lesz, mert már jelentkezett nála egy ügyvéd, aki ingyen vállalta a védelmét a bíróságon.

Határtalan-e a szólásszabadság?

Bár Elon Muskkal egyetértve, jómagam is aggodalommal figyelem a szólásszabadság globális szintű visszaszorulását, ugyanakkor azt is elismerem, hogy nem lehet mindent a szólásszabadság leple alá bújtatni.

A rágalmazás esetén – mint ezt időközben Amber Heard is megtanulta – az ügy meglehetősen egyszerű, mert azt a meglévő törvények jól és egyértelműen szabályozzák.

A gyűlöletbeszéd esetén azonban már nem annyira szimpla a helyzet, mert nem könnyű megegyezni abban, hogy mit minősíthetünk gyűlöletbeszédnek, és mit nem.

E kérdés “rugalmas” értelmezése felháborító visszaélésekre adott okot, különösen az Egyesült Államokban dúló cancel culture-ként becézett kulturális forradalom folyamán. Ide tartozik még a más kultúrákkal, és a vallási érzelmekkel való “szórakozás” is.

A jó érzés azt diktálja, hogy ezekkel a dolgokkal nem illik viccelődni, ám ha valaki mégis erre vetemedne, mégsem mehetünk el addig, hogy ezért a fejét követeljük, vagy hogy a fejét vegyük.

Az érem, vagy a ló másik oldala természetesen a politikai korrektség nevében viselt keresztes háború, ami már azt is előrevetíti, hogy nem csak, hogy nem mondhatjuk el azt, amit gondolunk, hanem egyes dolgokra még gondolni sem szabad.

Az írástudók felelőssége

Visszatérve a mókás kedvű kapitányra, azt kell mondanom, hogy bár magyar emberként az első reakcióm az volt, hogy úgy kell neki, minek irkál hülyeségeket. Viszont, amikor kicsit átgondoltam az esetet, lehiggadtam.

Az igazi vétkes nem a nemzeti felbuzdulásában krétát ragadó vendéglős, hanem a horvát média és általában a bulvársajtó, amely úgy állította be a magyar miniszterelnök megjegyzését, mintha Magyarországnak területi követelései lennének Horvátországgal szemben.

Persze, a mai világban olyan hasztalan az újságírói etikát számon kérni, mint Ukrajna területi épségét követelni. Az egyik is, a másik is kívánatos lenne, de a profithajsza, illetve a nagyhatalmi logika másként diktálja a dolgokat.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava