Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése megszavazta az új kormányt, amelynek élén az előző három évhez hasonlóan most is Ana Brnabić áll. A régi-új miniszterelnök a parlamentben bemutatta a kabinet tagjait, valamint azokat a fő elveket, amelyek mentén a kormány politizál majd. A szerb parlamentben megismételtek egy tavaly decemberi elnöki bejelentést is, amely szerint 2025-ben az átlagfizetés Szerbiában 900 euró lesz. De hol lesz már akkor ez a kormány?

Rövid szavatosságú kormány

A régi-új miniszterelnök expozéjában a legfontosabb feladatok között említette a COVID-19 vírus elleni küzdelmet és az egészségügy megerősítését, valamint a koszovói szerbek létfontosságú érdekeinek a védelmét.

Ana Brnabić a feladatok közé sorolta a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, a politikai függetlenség megőrzését, továbbá a jogállamiság fenntartását és a reformok felgyorsítását.

A javaslatot a képviselők többsége támogatta, ami várható is volt, miután a kormányzó Szerb Haladó Pártnak a 250 képviselői helyből 188 van a birtokában.

A miniszterelnök expozéja és a meghirdetett politika minden bizonnyal a nap legfontosabb híre, ugyanakkor biztos, hogy alig van ember, aki figyel a hivatalos nyilatkozatokra, ígéretekre és előrejelzésekre, pedig a miniszterelnök kincstári optimizmussal közölte, hogy 2025-ben a szerbiai átlagfizetés 900 euró lesz.

A Szerb Haladó Párt vezetői ezzel együtt az egyik legfontosabb pozitív újításként hirdetik, hogy a miniszterek fele a női nemet képviseli.

Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy Aleksandar Vučić köztársasági elnök másfél évre korlátozta az új kormány megbízatását, kijelentve, hogy a rendkívüli parlamenti választásokat a 2022 áprilisi elnökválasztásokkal együtt tartják meg.

Vučić kicselezi Brüsszelt?

Kérdés, hogy a kormánynak, amelynek kétharmados támogatása van, miért határozták meg előre a szavatosságát, miközben a parlamentben gyakorlatilag nincs ellenzéki csoport, tekintve, hogy a Szerbiai Szocialista Párt továbbra is koalícióban masírozik a haladókkal, és ehhez a menethez csatlakozott Aleksandar Šapić volt vízilabda-bajnok, újbelgrádi polgármester és Szerb Hazafias Szövetsége.

A nemzeti kisebbségi pártok (magyarok, albánok, bosnyákok és macedónok) mindössze 19 képviselője marad a kormánykoalíción kívül, vagyis miniszteri poszt nélkül, de kérdés, hogy ők ellenzékiként viszonyulnak-e a kormányhoz, vagy a vele való együttműködés révén igyekeznek megvalósítani saját érdekeiket.

A Vajdasági Magyar Szövetségről tudjuk, hogy a kormányzó többség részének tekinti magát, holott csak államtitkári posztokkal rendelkezik.

Az elmúlt két évtizedben egyébként az volt a szokás, hogy minden kormánypárt vagy kormánykoalíció a kisebbségi képviselők támogatását kérte.

A meghatározott határidőre vonatkozó kérdésre az egyik lehetséges válasz tehát az, hogy a parlament összetétele a legkevésbé sem felel meg Vučić számára.

A jelenlegi eredményhez sok minden vezetett: a kényszerű választási kampány, a választások elhalasztása a kéthónapos rendkívüli állapot miatt, a választások alkotmányellenesen és törvényellenesen történő ütemezése, valamint a tisztességtelen választási feltételek és az ellenzék bojkott.

Ráadásul Vučić listája úgy nyerte el a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát, hogy a regisztrált választók kevesebb, mint a fele ment el szavazni.

Vučić ugyan abszolút hatalommal rendelkezik, jelenleg azonban pontosan azok a nemzetközi tényezők támadják, amelyek korábban általában támogatták .

Az Európai Unió a Szerbiával kapcsolatos helyzetjelentésében konkrétan arra a következtetésre jutott, hogy a választás szabadsága, az átláthatóság és a politikai pluralizmus megvalósítása terén nem történt előrelépés.

A szerb elnök azonban egészen biztos abban, hogy kicselezi Brüsszelt mindaddig, amíg eleget tesz a washingtoni igényeknek az Egyesült Államok balkáni érdekekeivel kapcsolatban.

Perszonális kérdések

Az új kormánnyal kapcsolatban felmerülő másik érdekesség a személyi kérdésekkel hozható összefüggésbe.

A legnagyobb meglepetésnek az tekinthető, hogy Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt vezetője elveszítette a külügyi tárcát, és a parlament elnöke lett.

Ennél talán még fájóbb, hogy a szocialisták kénytelenek megválni másik két fontos tárcától, vagyis az államigazgatástól és az energiától, ami jelentős problémákat okoz majd Dačić számára saját pártjában.

Ami a haladókat illeti, új minisztereket avattak.

A „leghíresebb” Darija Kisić- Tepavčević, a COVID-járvány elleni küzdő válságstáb volt tagja, aki a munkaügyi és szociális minisztériumot veszi át.

Kisić, mint sok más miniszter, számos botrányban exponálta magát, Vučićhoz és Brnabićhoz hasonlóan őt is családtagjaival együtt emlegetik különféle korrupciós botrányokban.

Aleksandar Vulin és Nebojša Stefanović, vagyis a honvédelmi és belügyminiszter helyet cserélt egymással a belügyminisztérium, illetve a honvédelmi minisztérium élén, Zorana Mihajlović átvette a bányászati ​​és energiaügyi minisztériumot, Zlatibor Lončar és Siniša Mali pedig megtartotta az egészségügyi, illetve a pénzügyi tárcát.

Stefanović, Lončar és Mali nagyszámú botrányban érintett, ezért teljesen egyértelmű, hogy Vučić nem tudja őket ejteni, főleg nem Stefanovićot, akiről azt tartják, hogy jó személyes kapcsolatokat épített ki az amerikai rendőrséggel és biztonsági struktúrákkal, ezáltal egyfajta kihívást jelent Vučić számára.

Ami Mihajlovićot illeti, fontos pozícióban van az East-West Bridge elnevezésű szervezetben (amelynek Ana Brnabić is tagja), és nyilvánvaló, hogy Vučić Mihajlović asszony megtartásával engedményeket tesz a külföld felé.

Szerepe az energiaügy terén jóval egyértelműbb lesz a washingtoni megállapodás aláírása után, amellyel Szerbia elkötelezte magát a „gázellátás diverzifikálása” mellett, azaz közelebb kerül az amerikaiakhoz.

Végül is úgy tűnik, hogy minden marad a régiben, legalábbis másfél évig, amíg ez a kormány fennáll.