A szerb állam és a digitális UDBA, a kapcsolati hálódra utaznak

A szerb belügyminisztérium olyan új arcfelismerő rendszereket használ, amelyek már a kapcsolati hálódat is összerakják

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Miközben a szerb államot megtestesítő „illetékes személy” hónapok óta azon dolgozik, hogy bebizonyítsa: a tavaly március 15-i belgrádi tüntetésen nem használtak hangágyút, senkit sem figyelnek meg törvénytelenül, a polgárok jogai pedig továbbra is sértetlenek, a háttérben viszont csendben tovább épül valami egészen más.

Ez a valami más pedig egy olyan rendszer, amelynek segítségével az állam már nemcsak azt láthatja, hogy ki sétál végig egy utcán, hanem azt is, hogy kivel találkozik, merre mozog, és kik alkotják a kapcsolati hálóját.

Egy orosz és egy japén rendszer figyeli a szerbeket

A BIRN nem régi oknyomozása szerint a szerb belügyminisztérium legalább két olyan, eddig „nem reklámozott” arcfelismerő rendszert is használ, amelyek jelentősen kibővítik az állami megfigyelés lehetőségeit.

Az egyik az orosz NtechLab által fejlesztett FindFace, a másik pedig a japán NEC NeoFace Watch rendszere. Mindkettő képes valós időben azonosítani embereket, kamerák százainak vagy akár ezreinek képét elemezni, és olyan mennyiségű adatot feldolgozni, amelyről néhány évvel ezelőtt még a legfejlettebb titkosszolgálatok is csak álmodhattak.

A hír önmagában talán nem is lenne különösebben meglepő. A világ számos országában használnak biometrikus megfigyelőrendszereket. A probléma inkább az, hogy Szerbiában mindez egy olyan politikai környezetben történik, ahol az állam és a hatalom közötti határvonal egyre inkább elmosódik.

Kapcsolódó cikk

A HUAWEI-SZTORI: Amerikában ellenség, a Balkánon barát

Aki emlékszik még a Huawei körül kirobbant vitákra, azt a mostani fejlemények nem lepik meg. Valamikor 2019-ben nagy visszhangot váltott ki a belgrádi „Safe City” projekt, amelynek keretében több száz intelligens kamera került a szerb főváros utcáira. Akkor a hatalom azt hangsúlyozta, hogy a cél kizárólag a közbiztonság javítása és a bűnözés visszaszorítása.

A civil szervezetek és adatvédelmi szakértők viszont már akkor figyelmeztettek, hogy a rendszer technikai képességei jóval túlmutatnak a hagyományos térfigyelésen. Azóta eltelt hét év, a kamerák viszont maradtak. Most pedig kiderült, hogy közben a szoftverek is megérkeztek.

A BIRN szerint a szerb belügyminisztérium használja az orosz NtechLab által fejlesztett FindFace rendszert, amelyet Moszkvában évek óta alkalmaznak tömeges megfigyelésre.

A vállalat neve nem ismeretlen a nemzetközi közvélemény előtt. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és több nyugati ország szankciós listáira is felkerült, miután a nyugati hatóságok szerint a technológiát Oroszországban ellenzéki aktivisták, újságírók és a mozgósítás elől menekülő állampolgárok felkutatására is használták.

Mit tud a FindFace?

A rendszer képességei figyelemre méltóak. A FindFace nem csak arcokat azonosít. Felismeri az életkort, a nemet, az érzelmi állapotokat, az öltözéket, a járműveket és különböző tárgyakat is.

Képes rendszámtáblák automatikus felismerésére, járművek kategorizálására, valamint arra is, hogy egyetlen központi rendszerben elemezze több száz vagy akár több ezer kamera képét.

Ez azonban még csak a történet kevésbé érdekes része. A FindFace egyik legkülönösebb funkciója az úgynevezett „interakciókövetés”. A program ugyanis nemcsak azt figyeli, hogy egy adott személy hol jelenik meg, hanem azt is megpróbálja meghatározni, hogy kik azok, akikkel kapcsolatban áll.

A kép illusztráció

A rendszer például elemzi, hogy kik mozognak rendszeresen együtt, kik hagyják el egyszerre egy kamera látóterét, kik jelennek meg ugyanazon helyszíneken, majd ezekből automatikusan kapcsolatokat épít fel.

A dokumentáció szerint akár három kapcsolati szintig képes feltérképezni egy személy társadalmi környezetét. Magyarul: nemcsak azt deríti ki, hogy Péter kivel találkozott, hanem azt is, hogy Péter ismerősei kikkel találkoztak. És hogy azok az emberek kiket ismernek.

Ha valaki szeretné elképzelni, hogyan néz ki a digitális korszak állambiztonsága, akkor nagyjából így.

A japánok sem igen maradnak le ezen a téren

A BIRN forrásai szerint a szerb belügyminisztérium egy másik rendszert is telepített. A NEC NeoFace Watch a japán NEC vállalat fejlesztése, amely a biometrikus technológiák egyik legismertebb szereplője a világon.

A rendszer képes valós időben azonosítani embereket, több kamera képét összevetni, rekonstruálni mozgásukat, és visszakeresni, hogy korábban mikor és hol jelentek meg. A gyártó szerint másodpercenként több millió összehasonlítást képes végrehajtani.

A vállalat büszkén hivatkozik arra, hogy algoritmusai gyenge minőségű felvételeken is kiemelkedő pontossággal működnek. Ez lehet, hogy jól hangzik egy marketinganyagban, kevésbé megnyugtató azonban egy olyan országban, ahol a politikai ellenfelek és a rendszerkritikus szereplők gyakran a hatalom figyelmének középpontjába kerülnek.

A történet időzítése aligha véletlen. Az elmúlt hónapokban a szerb közvéleményt a hangágyú-ügy uralta. A hatóságok, a kormány és maga Aleksandar Vučić is hónapokon keresztül próbálta bizonyítani, hogy a március 15-i tüntetésen semmiféle hangfegyvert nem vetettek be.

Közben házkutatások kezdődtek, eljárások indultak, és tanúkat hallgattak ki. A hangágyú használatáról beszélő szakértők és újságírók pedig egyre nagyobb nyomás alá kerültek.

Kapcsolódó cikk

A katonai szakértő külföldre ment, mert a rezsim rászállt

A legismertebb közülük Aleksandar Radić katonai elemző volt, aki végül családjával együtt elhagyta az országot, miután állítása szerint nemcsak őt, hanem kiskorú lányát is megfigyelték és a kormánypárti médiumokban bemutatták.

Ebben a politikai környezetben nehéz nem feltenni a kérdést, hogy pontosan ki és milyen célból használja ezeket a rendszereket? A történet egyik legfurcsább részlete, hogy miközben a szerb állam láthatóan egyre fejlettebb biometrikus rendszereket használ, az új rendőrségi törvénytervezetből eltűntek az ezekre vonatkozó egyértelmű szabályozások.

Az adatvédelmi szakértők szerint ez nem véletlen. A biometrikus megfigyelés ma már politikailag érzékeny téma, és a hatalom pontosan tudja, hogy a nyilvánosság jelentős része bizalmatlan az ilyen technológiákkal szemben. A technológia azonban ettől még működik, a kamerák pedig továbbra is figyelnek, és a szoftverek továbbra is elemeznek.

És miközben a szerb állam hivatalosan nem beszél biometrikus tömeges megfigyelésről, a rendelkezésre álló rendszerek képességei alapján már nemcsak azt lehet megállapítani, hogy ki jelent meg egy adott helyszínen, hanem azt is, hogy kivel érkezett, kivel beszélt, és kivel távozott, és kik alkotják azt a kapcsolati hálót, amelyhez tartozik.

A szerb belügyminisztérium természetesen továbbra is azt állíthatja, hogy ezeket a rendszereket kizárólag a bűnözők ellen használják. A probléma csak az, hogy a szerb közéletben időnként nehéz eldönteni, hogy ki számít bűnözőnek az állam szemében.

A digitális UDBA

A Balkánon sokáig úgy képzeltük a megfigyelést, hogy valahol egy füstös irodában ül egy állambiztonsági tiszt, és kartonokra jegyzeteli, ki kivel találkozott. A technológia azonban fejlődött.

Ma már nem kell ügynököt küldeni a kávézóba, nem kell lehallgatni a szomszédot, nem kell beszervezni a portást, elég néhány száz kamera, egy orosz szoftver, egy japán algoritmus és egy adatközpont. A többit elvégzi a gép.

A kérdés csak az, hogy amikor a gép elkészíti a listát arról, hogy ki kivel találkozott, ki jelent meg ugyanazon a tüntetéseken, kik tartoznak ugyanabba a kapcsolati hálóba, és kik azok, akik rendszeresen felbukkannak egymás közelében, akkor pontosan ki kapja meg a listát.

A szerb belügyminisztérium erre egyelőre nem válaszol, pedig valójában ez az egész történet egyetlen igazán fontos kérdése. Mert ez már nem egyszerű videómegfigyelés. Ez egy digitális UDBA, amelynek ügynökei nem kávéházakban üldögélnek, hanem szervertermekben dolgoznak.