Esik a hó, hózik, Milanović fázik-zik-zik

Az időjósok a napokban akár fél méteres hótakarót is elképzelhetőnek tartanak

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Horvátországban a nap híre, hogy esik a hó. A Téli Szolgálat egyelőre bírja a strapát, de az időjósok a napokban akár fél méteres hótakarót is elképzelhetőnek tartanak. Miután megindult a síszezon – körülbelül 200 ezer horvát indult pénzt költeni a szomszédba, Szlovéniába, Ausztriába – a főváros jócskán kiürült.

A kisebb tumultushoz hozzájárult a téli vakáció is, a lurkóknak, tiniknek még ezen a héten nem kell iskolába menni. Ebben az idilli állapotban, mindenféle eszébe jut az embernek, például az, hogy mi történik Milanović köztársasági elnökkel.

Zoki Bond hallgatásba burkolózott

A helyzet az, hogy a horvát köztársasági elnök karácsonykor eltűnt a színtérről. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy várja, hogyan fog dönteni Plenković miniszterelnök a a Legfelsőbb Bíróság elnökének általa javasolt Mirta Martićról.

Ha beadja a derekát, ez elindíthatja a végkifejlet felé az új nagykövetek és konzulok kinevezéséről szóló tárgyalásokat, amelyek hónapok óta zajlanak, de szinte semmilyen előrelépés nélkül.

Ha ez bekövetkezik, 2026 elején megszűnik két fő oka a Plenković és Milanović közötti konfliktusnak. Nem minden nézeteltérés tűnne el nyomtalanul, például a miniszterelnök és az elnök élesen ellentétes nézeteket képvisel az ukrajnai háborúval kapcsolatban, de mégis.

Miután ennek végkifejletére sem Plenković, sem Milanović sincs befolyással, elméletileg megtörténhetne, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének betöltésével és a horvát diplomáciai hálózat külföldi megújításáról szóló megállapodással békés együttélés következik be Plenković és Milanović között?

Ez elsősorban attól függ, hogy a köztársasági elnök ragaszkodik-e ahhoz a bejelentett döntéséhez, hogy ez a mandátum politikai pályafutásának utolsó szakasza, és hogy többé nem indul semmilyen választáson.

Őzokiságának nyolc hónap fog hiányozni a nyugdíjig

A horvát elemzők azon morfondíroznak, hogy a pályafutása vége felé közelgő Milanović esetleges parlamenti választási szerepvállalását – ígéretétől függetlenül – bizonyos fokig befolyásolhatja, hogy köztársasági elnöki megbízatása lejártával nem vonulhat nyugdíjba.

Ahogy pedánsan kiszámították, nyolc hónapot kellene valahogy áthidalnia, amire nem is egy lehetősége van, pl. visszatér az általa alapított céghez melynek vezetését átadta, miután megválasztották köztársasági elnöknek, de a probléma most is a túlméretezett ego lehet, amely súlyos poggyászként végig kísérte egy életen át.

Miután nem találtunk téli képet Zoki Bondról, ezért megkértük a mesterséges intelligenciát, hogy öltöztesse be Télepónak, vagy Mikulásnak, kinek hogy tetszik (A kép illusztráció, az eredeti fotó itt található)

Többen is úgy vélik, hogy a mostani csend annyit jelent, hogy Zoki Bond valamit kavar. Bár az utolsó roham, amit a parlamenti választásokon való indulás jelentene, végsőkig kockázatos, lévén, hogy ehhez le kellene köszönnie köztársasági elnöki funkciójáról, ezt a lehetőséget nem lehet kizárni.

Az esetleges konstrukció ebben az esetben az lenne, hogy Milanović most is meg tudja ismételni azt a fegyvertényt, mint a legutóbbi elnöki választásokon, és hogy szélesebb választói réteget tud megszólítani, mint Plenković.

Azaz egyaránt be tudja söpörni a bal- és jobboldali elégedetlenkedők szavazatait, illetve lecsípni a centrumból, amit lehet. Ez természetesen tévképzet – legutóbbi ilyen irányú szereplése erre tisztán rámutatott – mert Plenković időközben óvatosan elmozdult a centrumból a jobboldal irányába, de még ha ez nem is így lenne, Milanović jobbára az SDP (Szociáldemokrata Párt) amúgy sem nagy esélyeit rontaná, a felsepert forgácsok nem lennének elegendőek a HDZ jól szervezett, fegyelmezett szavazótáborának lebírásához.

Hogy valami azért történik, arra a kuloárokban terjedő mendemonda világít rá, miszerint Milanović óvatosan tapogatózik a centrum egyes figuráinál, ezek támogatása megszerzése érdekében.

Plenković még egy mandátumot akar

Zoki Bond helyzetét még kilátástalanabbá teszi, hogy Plenković miniszterelnök tavalyi utolsó interjújában, amelyet a horvát Sajtószolgálatnak (Media servis) adott, utalt arra, hogy a kormány élén indulhat negyedik megbízatási időszakáért.

Tárgyilagosan mérlegelve, Plenković új jelöltsége az ország legnehezebb és legbefolyásosabb tisztségére nagyon valószínű. Amellett, hogy legtovább állt az ország élén, ő az egyik legsikeresebb horvát miniszterelnök is. Vezetése alatt Horvátország befejezte a mély európai integráció folyamatát, és ennek a stratégiai célnak a megvalósításában, mint amilyen kétségtelenül az euró- és a schengeni övezethez való csatlakozás is, kulcsfontosságú operatív és diplomáciai szereplő volt.

A horvát miniszterelnök ádventi gyertyákkal

Bár ezt sokan nem akarják bevallani, de személyes hírneve Brüsszelben, az európai eljárások és hatalmi játékok ismerete Horvátországot perifériából megbízható EU-taggá változtatta. Ez a politikai életrajzának része marad minden mástól függetlenül.

Ha ehhez hozzávesszük a folyamatos GDP-növekedést, az államadósság csökkenését, a járvány alatti fiskális stabilitást, a földrengés következményeinek és az energiaválságnak a kezelését, a zsinórban javuló hitelminősítést, a kormány stabilitását a botrányok ellenére…, akkor világos, hogy Plenković rendelkezik a legjobb esélyekkel az új választási győzelemre.

Igen, de…

Azonban az éremnek van egy másik oldala is, ami bizonytalanná teszi Plenković negyedik ciklusát. A hosszú távú kormányzás miatti választói fáradtságot nem szabad alábecsülni, Plenković választási sikerének vagy kudarcának kulcsa pedig az, hogy tud-e meggyőzően válaszolni arra a kérdésre, hogy Horvátország mit nyer az új mandátumával, amit az előző három mandátumban már nem kapott meg.

Ugyanakkor az örökséget, amelyet a schengeni és az euró alapján értékelnének – mert ezek már most is megkérdőjelezhetetlen sikerek –, hanem azt fogják vizsgálni, milyen állami rendszert hagyott maga mögött a kormányzása által, és hogy ez a rendszer igazságosan, hatékonyan és önállóan végzi-e a közügyeket, vagy még mindig a korrupció és más gyengeségek fojtogatják?

A politikai sikert nemcsak a stratégiai célok elérésével mérik, hanem az állami rendszer minőségével is, és ez a legnagyobb probléma az korábbi Plenković kormányok számára.

Kapcsolódó cikk

Lövöldözős videó a neten a horvát mezőgazdasági miniszterről

A miniszterelnök krónikus problémája a HR, vagyis a személyzeti politika, amelyet botrányok, lemondások és politikailag kompromittált kinevezések sorozata jellemez. Valójában paradoxon, hogy egy miniszterelnök, aki magas személyes politikai kompetenciát mutat, elviseli a viszonylag alacsony intézményi minőséget.

A horvát sajtó időről időre összesíti azoknak a minisztereknek a számát, akik kényszerűségből, valamilyen botrány miatt buktak ki a kormányból, a legtöbb elemzés 25–30 közé teszi a botrány miatt távozó miniszterek számát a horvát miniszterelnök három mandátuma alatt.

Plenković valószínűleg azért nyert háromszor, mert stabilitást hozott, és mert nem volt meggyőző alternatívája, de lehet, hogy ez most nem lesz elég ahhoz, hogy újra nyerjen.

Ha úgy alakul, Milanovićnak lehet, hogy a tizenkilencre húzott lapból meglesz a huszonegye. A mai világban bármi megtörténhet, mint ezt Maduro elvtárs esete is bizonyítja.