Hunyadi János Erotic Show (tévé-bumm!)

Karizma, vagy a kar izma? Hogy ez most mennyire szimpla szójáték, kérdés. Mindenesetre éppen jól jön. Nagyon jó, hogy van, mert létezik ez a rendesen kigyúrt, helyes, vállas, bevállalós férfiú az idei tavasz elejétől, akit kb. nőnaptól kezdve ismerhetünk a magyar képernyőkről. Azóta él ő a köztudatban úgy, hogy két fő szenvedélye van: verni azt az ebadta, népnyúzó, karóba húzó törököt, másrészt meghódítani, illetve simán elrabolni sok szép ifjú hölgy szívét, ami számára nem is oly nehéz dolog. (Még csak virág se kell nagyon hozzá… megy, mint a karikacsapás.)

Ebben az erősen „svarceneggeres” változatban Nándorfehérvár hőse inkább a rendkívüli erejű Toldi Miklósunkat juttatja eszünkbe – aki oly könnyedén tudta elhajítani a malomkövet, ahogy mások vágják sutba megunt, esetleg csak meghaladottnak tekintett cédéjüket –, mint sem HUNYADI Jánost. Hunyadit, akit – hozzáértő kutatói szerint – sokkal szerényebb testi erővel áldott meg a Teremtő, ám nagy-nagy szívvel, amit ne abban a kóros orvosi értelemben értsünk! Azonban a vitézi szívnél – az Ő specifikus esetében mindenképp – sokkal fontosabbnak bizonyult az a hatalmas hadvezéri tehetség, ami ugyan jó pár emlékezetes vereség után vezetett el a legendás nándorfehérvári győzelemig, de végül elvezetett.

– Tudjuk: például a saját életét nem kímélő Dugovics Titusszal a legemlékezetesebb szereplők között.

Vezetett el addig a hőstettig, amit ma is déli harangszóval ünnepel a keresztény világ. S amelynek hallatán sok embernek ma is könny tolul a szemébe, ha a mindennapi rohanásban kissé lefékezve: egy pillanatra belegondol, mit is hall. – Kényszerpárttag tanító néni édesanyánk így beszélt nekünk erről, amúgy Főhősék vastag bukszáját egy szóval sem említve.

Mindenesetre tény, tudhatjuk, hogy felsőbb támogatásra a Hunyadiak birtoka szépen kipendült, ami a történtek ismeretében cseppet sem vitás. Tulajdonképpen inkább az a kérdés, hogy – származására nézve – valójában mi is ez az utóbb jól meggazdagodott, meghatalmasodott família? Magyar, szerb, román? Netán valami más? Gyökerei után kutatva-kaparászva: esetleg kun, besenyő? Természetesen a románok magukénak tekintik, ami további vérmes viták, tudományos pofozkodások főtémája lehet, ám itt egy a lényeg: HUNYADI MAGYAR TÖRTÉNELMI HŐS, amúgy bármi legyen is.

Fentiekkel összhangban – valamiféle salamoni megoldás gyanánt – a szóban forgó tévésorozatban Őt, a magyar történelem Hősét egy erdélyi származású magyar színész játssza, név szerint: KÁDÁR L. GELLÉRT. A női szereplők között ugyanakkor ott látható Hunyadi első szerelmének, a szultán későbbi feleségének – élő háremleltári darabjának –, Brankovics Marának a bőrében TÖRŐCSIK FRANCISKA, Szilágyi Erzsébet asszonyt pedig RUJDER VIVIEN alakítja.

Érdemes megemlíteni még, hogy az itt teljességében felsorolhatatlan hosszú színészlajstromban ott láthatjuk RADE ŠERBEDŽIJA nevét is, aki Brankovics György szerb despotát játssza.

Az első nekifutásban tízrészes magyar-osztrák tévészéria, amelyet többen is rendeztek, Bán Mór azonos című regénysorozata alapján készült. Tudnivaló még, hogy első részét tavaly mutatták be Cannes-ban, ahol figyelemre méltó visszhangot keltett. Nem csekély mennyiségű érdeklődőre talált, akik közül többen is kedvezően, sőt elragadtatottan nyilatkoztak arról a benne használt újmódi, jórészt hollywoodi eredetű, Donald Trump igyekezete révén ismét a figyelem középpontjába kerülő filmnyelvről, amely segítségével amúgy tényleg: régi, esetleg avíttas történelmi dolgokat is a mai közönség számára érdekessé, izgalmassá, pezsgővé lehet tenni.

– Egyebek mellett például GYAKORI SZEXSZEL?

Ami persze nem új dolog a nap alatt. Gondoljunk csak, mondjuk, Jancsó Miklósra emitt. – Ó, erények, ó, közerkölcsök! Ó! (Rémlik?) Rudolf trónörökös a Monarchia idejéből és a kiskorú Vecsera Mária botrányos mayerlingi históriája „huszonnyolc éven felülieknek”, amelyben töke van a menyasszonynak. (Úgy rémlik – ha nem is pontosan így volt.)

– Hát, igen.

Apropó: a nyolcvanas években készült egy amerikai tévésorozat, a detektívfilmek és egyáltalán akciófilmek paródiája, a Sledge Hammer, azaz NAGY KALAPÁCS, ama hasonnevű rendőrrel a főszerepben. (Nem annyira a Toldi, mint inkább A helység kalapácsa Petőfitől…) Olyan földbe döngölős alkotás, bő humorral. Benne az egyik szereplővel, a Nagy Kalapácsot segítő, szemrevaló Dori Doreau rendőrnővel, aki ki tud kacsintani néha odamondogatós, odaütögetős szerepéből, amikor annak szükségét érzi.

Sledge Hammer & Doreau

– Ez meg csak így lazán idebökve-odavetve továbbhaladás közben – tesszük hozzá mi –, mégpedig annak apropóján, hogy Dori távoli magyar névrokona, DÚRÓ DÓRA a maga Hunyadi-döngölése, tángálása közben egy pillanatra sem képes akár egy picit is elmosolyodni.

A Mi Hazánk nemzeti radikális mozgalom második embere teljesen komolyan veszi a kritikusi, még inkább erkölcscsőszi, erkölcspöröly szerepét, amikor olyat posztol, hadd lássa a világ, hogy számára a Hunyadi-film mítoszteremtés helyett csupán olcsó illúziórombolás, leszbikus szexszel fűszerezve. Csupa erőltetett párbeszéd, illúzióromboló jelenet jellemzi a sorozatot, amelyben szinte mindenbe belerúgnak, ami örök érvényű számunkra. (Ergo nincs benne semmi érték.)

– Hős helyett ösztönlényt kaptam – folytatja –, aki nem egy világos értékrend alapján irányítja tudatosan az életét, hanem sodródik. Akit könnyű kihasználni és megvezetni. Nem egy csupa jó tulajdonságokkal felruházott, pozitív karakter, ahogy például az amerikaiak ábrázolják a saját hőseiket, hanem egy kvázi mellékszereplő. Kigyúrt felsőtestét öncélúan mutogatják, míg stratégiai érzékét szinte egyáltalán nem jelenítik meg.

Hogy milyen az amerikai filmek hősábrázolása amúgy, ha minden új irányt, újabb hullámot figyelembe veszünk – gondolkodunk el ezen –, erősen vitatható, legalábbis hosszan tárgyalható dolog. Kevésbé kérdőjelezhető meg ugyanakkor az az érzése női ítészünknek, miszerint a sorozat azt üzeni: a nő elsősorban szexuális játékszer, és színészként is csak akkor lehet érdekes, ha legalább félmeztelenre vetkőzik. Szerinte mindez rendkívül rossz üzenet az önbizalomhiánnyal küzdő fiatal lányok felé.

– Nőként kérem ki mindezt magamnak – húzza alá –, a nőiség nem a testünk közönséges, üres megjelenítése. A leszbikus jelenet pedig olyan szinten öncélú és botrányos, hogy szavakat sem találok.

Míg Dúró Dóra keresi a további elmarasztaló szavakat, az idő szorításában hatalmasat kényszerülünk lépni írásunk lezárása felé. E témában tallózgatva ugyanis még egy másik érdekes dolgozatra bukkantunk a széles bulváron. (Természetesen a sok reakció között, miközben most mindegy, az utca melyik oldalán.) Bizonyos TóCsa fejti ki a NLC.HU SZABADIDŐ-ben online, hogy szakmailag a Hunyadi valóban előrelépés a magyar filmgyártásban. (Így érthető mód a Petőfi-vállalkozással összehasonlítva is, vagy azzal főleg!) Ugyanis ordít róla, hogy a Magyarországon forgatott amerikai és angol szuperprodukciókon edződött stábtagok az ott tanultakat már hazai produkciókban is alkalmazni tudják. – Tehát erősen pozitív, ha már ilyen jól le tudjuk utánozni, amikor láttunk valami rendeset.

Ami pedig a pikáns jeleneteket illeti: ott egy számunkra új profilú alkalmazott jelenik meg. Az úgynevezett „intimitás-koordinátor”, aki elsősorban lélektanilag segíti – főképp a hölgyszereplőket – letudni a legrázósabb forgatási szakaszokat. – Erről mondta el egyebek között a Blikknek Lengyel Balázs, a több mint húszmilliárd forintos költségvetésű sorozat show-runnere – akit TóCsa is idéz –, hogy a rendező és az intimitás-koordinátor közösen dolgozik az erotikus jelenetekben azon, hogy más bőrébe bújva, de mégis barátokkal: TÖKÉLETES LEGYEN AZ EREDMÉNY.

– Hát, nem? (Barátok közt…)