Rubio Belgrádba készül: Stratégiai partner, némi robbanásveszéllyel

Vučićnak jól jönne egy amerikai barát: az USA ugyan közelebb vonná magához Szerbiát, de azért még nem öleli meg

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Alig két hónapja írtuk, hogy ha Brüsszelben nem nagyon akar kinyílni az ajtó, Belgrád Washingtonban kezd erősebben kopogtatni. Most már úgy fest, hogy ezt odabentről is meghallották.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter New Yorkban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok tovább akarja mélyíteni stratégiai partnerségét Szerbiával, és ő maga is szívesen ellátogatna Belgrádba.

A mondatnak azonban volt egy kevésbé ünnepi második fele is: Washington szerint Szerbia néhány „potenciálisan problémás és robbanásveszélyes” ügybe is belekeveredett. Vagyis Amerika közelebb vonja magához Belgrádot, de egyelőre nem öleli meg.

Rubio is elmenne Belgrádba

A szerb–amerikai kapcsolatok látványos javulása hamarosan újabb magas szintű látogatással folytatódhat. Marco Rubio amerikai külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés során New Yorkban azt mondta: reméli, hogy alkalma nyílik Szerbiába látogatni.

„Remélhetőleg lesz lehetőségem elutazni oda” – fogalmazott Rubio, amikor arról kérdezték, milyen szerepet szán a Trump-adminisztráció Szerbiának stratégiai partnerként.

Kapcsolódó cikk

Nincs Brüsszel, jöhet Amerika: Szerbia akár még a Holdra is felmegy

Ez önmagában még diplomáciai udvariasságnak elmenne, Rubio azonban nem elégedett meg ezzel.

Közölte, hogy a jelenlegi amerikai kormány már tett lépéseket a Belgráddal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére, és a külügyminisztérium, illetve más amerikai kormányzati szervek képviselői már jártak Szerbiában.

A washingtoni szándék tehát nem különösebben titkos: az Egyesült Államok mélyíteni akarja a stratégiai partnerséget Szerbiával.
Ezzel lassan be is teljesült az, amiről a BALK két hónappal ezelőtt már írt: miután Szerbia európai uniós csatlakozása évek óta egy helyben topog, Belgrád egyre több diplomáciai tojást tesz át a brüsszeli csipkés kosárkából a számára most csinosabbnak tűnő amerikai kosárba.

Stratégiai partner, némi robbanásveszéllyel

Rubio azonban a dicséret mellé odatett egy meglehetősen érdekes lábjegyzetet.

Az amerikai külügyminiszter szerint Szerbia olyan ügyekbe is belegabalyodott, amelyek „potenciálisan problémásak és robbanásveszélyesek”, ráadásul nemzetközi figyelem övezi őket. Azt nem részletezte, pontosan mire gondolt.

A „stratégiai párbeszéd” elindítása jelentős előrelépés a szerb–amerikai kapcsolatokban, ami lehetővé teszi a két ország különböző minisztériumai és kormányzati szervei számára a folyamatos együttműködést, függetlenül attól, hogy melyik országban milyen politikai változások történnek – írta a szerb külügyminiszter a Facebookon két hónappal ezelőtt, de hasonló közhelyeket amerikai kollégája is elpuffogtatott

Ez a diplomácia nyelvén valamivel több annál, mint amikor az ember azt mondja a szomszédjára, hogy alapvetően rendes ember, csak időnként furcsa zajok jönnek a pincéjéből.

Washington ugyanis jelenleg két, első pillantásra nehezen összeilleszthető politikát folytat Szerbiával szemben.

A Trump-adminisztráció egyik kezével közelebb húzza magához Belgrádot, miközben az amerikai politikai rendszer más szereplői továbbra is a szerb demokrácia állapotát, Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonyát, illetve a térség stabilitását feszegetik.

A két irány ráadásul nem elméleti.

Kapcsolódó cikk

Teljesült Vučić álma: Kína magához ölelte a szerb elnököt

Júliusban Washingtonban megkezdődött az első amerikai–szerb stratégiai párbeszéd, amely intézményes keretet teremtett a két ország együttműködésének elmélyítéséhez.

Alig egy hónappal később viszont Joe Wilson és William Keating amerikai kongresszusi képviselők egy Szerbiáról szóló törvényjavaslattal álltak elő, amelynek indoklásában a demokratikus intézmények leépítését, valamint az Oroszországgal, Kínával és Iránnal fenntartott szoros kapcsolatokat is kifogásolták.

A javaslat még messze van attól, hogy amerikai törvény legyen, de politikai üzenetnek így sem érdektelen.

Ez már a balkáni labirintus

Wilson és Keating tervezete többek között azt várná Washingtontól, hogy nyomást gyakoroljon Belgrádra a szabad és tisztességes választások, a korrupció elleni fellépés és a jogállamiság érdekében.

A dokumentum az újvidéki vasútállomás tragédiájának független és átlátható kivizsgálását, valamint a tüntetőkkel szembeni túlzott erő alkalmazásának tisztázását is felveti.

Kapcsolódó cikk

Vučić ismét áradozott Trumpról a Breitbart-interjúban

Amennyiben ezekben nem történik megfelelő előrelépés, a két kongresszusi képviselő szerint Washingtonnak akár a stratégiai párbeszéd felfüggesztését is mérlegelnie kellene.

Így aztán kialakult egy meglehetősen balkáni, csak éppen washingtoni szereposztású helyzet.

Miközben Rubio arról beszél, hogy stratégiai partnerként tovább mélyítenék a kapcsolatokat Szerbiával, a Capitoliumon mások azt fontolgatják, milyen feltételek mellett lehetne fékezni ugyanezt a folyamatot.

A kettő nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Inkább azt mutatja, hogy Washingtonban vannak, akik Szerbiát ismét olyan országnak tekintik, amellyel érdemes foglalkozni.

Ez pedig Belgrád számára olyan eredmény, amelyet kormányzati szinten igyekeznek kiaknázni.

Az Expo 2027-re Amerika is ráfordul

Marco Rubio belgrádi látogatásának terve mellett az amerikai közeledésnek közben egyre több kézzelfogható eleme van. Washington jelentős megjelenésre készül a 2027-es belgrádi szakvilágkiállításon.

Az amerikai külügyminisztérium elképzelései szerint az Expo nem egyszerű kulturális kirakat lesz: az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi jelenlétének erősítésére kívánja használni Szerbiában és a tágabb régióban.

Ez szépen beleillik abba a csomagba, amelyet júliusban már láthattunk.

A szerb–amerikai stratégiai párbeszéd az energetikától a védelempolitikán át a technológiáig és tudományos együttműködésig terjed.

Szerbia az Artemis-programmal még a világűr felé is tett egy diplomáciai lépést, az amerikai Export–Import Bank pedig a többségében szerb állami tulajdonban lévő Telekom Srbija 5G-fejlesztésében is szerepet vállalna. Persze, ha nem teszi meg, akkor ott vannak a talonban a kínaiak.

Magyarán a szerb–amerikai közeledés már nem egy közös fénykép Marco Rubióval és néhány szépen megfogalmazott közlemény, kezd ugyanis mögötte egy infrastruktúra kialakulni.

Vučićnak jól jönne egy amerikai barát

Aleksandar Vučić »gazsuláló külpolitikájának« egyik alapvető és állandó eleme, hogy Szerbia lehetőleg egyszerre legyen jóban mindenkivel, akitől pénzt, beruházást, fegyvert, politikai támogatást vagy legalább egy barátságos kézfogást lehet kapni.

Évekig az Európai Unió, Oroszország és Kína között zajlott ez az egyensúlyozás. Most egyre látványosabban az Egyesült Államok kerül be negyedik nagy szereplőként a szerb külpolitikai salátástálba.

Kapcsolódó cikk

Vučić: Európa gyalázza Trumpot, de mi barátot látunk benne

Ehhez Donald Trump visszatérése és Marco Rubio mostani nyilatkozata különösen kedvező jelzés Belgrád számára.

A szerb vezetés láthatóan abban bízik, hogy a jelenlegi Washingtonnal könnyebben lehet üzletről, energiáról, haditechnikáról és geopolitikáról tárgyalni, mint Brüsszellel értékekről és európai integrációs fejezetekről.

Csakhogy Rubio mostani mondata éppen arra figyelmeztet, hogy az amerikai kapcsolatnak is lehet ára.

Washington stratégiai partnerként tekinthet Szerbiára, miközben ettől még nem huny szemet automatikusan minden olyan ügy fölött, amelyet problémásnak vagy regionálisan veszélyesnek tart.

Koszovó marad Amerika partnere

Az Egyesült Államok ugyan közelebb vonhatja magához Szerbiát, de közben továbbra is Koszovó egyik legfontosabb nemzetközi támogatója. Már a júliusi stratégiai párbeszéd során is szóba került a koszovói szerbek helyzete és a KFOR amerikai szerepvállalása.

Vagyis Belgrád most olyan nagyhatalommal próbál stratégiai partnerséget építeni, amelynek egyik alapvető balkáni álláspontját Szerbia negyedszázada elutasítja.

Kapcsolódó cikk

Szerbia az ENSZ épületéből is kitiltaná a koszovói elnököt

Ettől azonban a közeledés még nagyon is valós.

Marco Rubio esetleges belgrádi látogatása ennek az eddigi leglátványosabb politikai jele lehetne: az amerikai külügyminiszter személyesen érkezne egy olyan országba, amelyet Washington egyszerre tekint fontos stratégiai partnernek és néhány „potenciálisan problémás és robbanásveszélyes” ügy résztvevőjének.

A jelek szerint tehát Amerika valóban befurakodhat a szerbek szívébe Brüsszel mellé, amíg nem lesznek kellemetlen követelései Szerbiával szemben, ezért remélhető, hogy Washingtonban nem felejtették el, hogy a Balkánon a stratégiai partnerségek esetében nem árt, ha a tűzoltó készülék is kéznél van.