A Szarajevó Szafari második fejezete, újabb dokumentumok

Vučić egy boszniai televízióban hevesen tagadta az érintettségét

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Domagoj Margetić zágrábi újságíró a boszniai Föderáció televíziójának (FTV) Plenum című műsorában nemrég egy dokumentumról beszélt, amelyet az újszarajevói (Novo Sarajevo) csetnik különítmény volt parancsnoka, Slavko Aleksić írt alá. Valójában nem is egyről, hanem rögtön kettőről.

Margetić szerint a dokumentumokban az szerepel, hogy Aleksandar Vučićnak szabad áthaladást kell biztosítani a Romanija-hegységben, illetve a szarajevói Zsidó temető környékén, és hogy az akkor önkéntesként ott szolgáló Vučić húszezer német márkának megfelelő összeget vett át egy olasz férfitól, akinek a nevét piros festék takarja.

Két új dokumentum is van

Margetić két dokumentumot hozott nyilvánosságra 1993 második feléből. Aleksić csetnik vajda az egyikben a különítmény parancsnokságát egy 20 ezer német márkás pénzadományról tájékoztatta 1993. november 23-án. A dokumentum szerint a pénz állítólag egy olasz állampolgártól származott, és Aleksićnek az összeget Aleksandar Vučić, a különítmény akkori önkéntese adta át – erről később még szó lesz.

A másik irat két hónappal korábbi keltezésű, egészen pontosan szeptember 17-i, és valójában egy parancs, amelyet a csetnik különítmény és a Szerb Radikális Párt Központi Hazafias Hivatala adott ki, elrendelve az összes helyi egységnek, hogy feltartóztatás, ellenőrzés és átkutatás nélkül engedjék tovább Aleksandar (apja neve Anđelko) Vučićot, aki 1970. március 5-én született.

A nem létező dokumentum (Forrás: X platform, Domagoj Margetić)

A dokumentum szerint rajta kívül át kellett engedni azokat az idegeneket/külföldi vendégeket is, akik Belgrádból tartottak Újszarajevó és a zsidó temető felé, őket Aleksandar Vučić önkéntes vezette. A külföldi vendégek számára az is megengedett volt, hogy fegyverük és más katonai felszerelésük legyen.

A parancs azzal zárult, hogy a külföldi vendégek mellé Aleksandar Vučić önkéntest a Szerb Radikális Párt Központi Hazafias Hivatala rendelte, így került a Szarajevó közelében lévő különítményhez.

Amikor Vučićot erről a dokumentumról kérdezte az FTV műsorvezetője, először azt mondta, hogy „önök is tudják, hogy ez nem létezik”, majd azt állította, hogy újságíróként biztosítottak neki szabad átjárást.

Vučić állítása szerint ő újságíróként és tolmácsként tartózkodott a térségben. A bemutatott parancs ugyanakkor fegyverrel rendelkező külföldi vendégek szabad mozgását engedélyezte ugyanazon helyszíneken, ami nehezen egyeztethető össze valamiféle civil sajtótevékenységgel. Azt nem tudni, hogy a külföldi vendégek újságírók voltak-e, vagy olyan szereplők, akik fegyverrel, nem pedig tollal „írták a történelmet”.

A szerb elnök ezután dehonesztáló megjegyzéseket tett Margetićre és Čedomir Stojković belgrádi ügyvédre, akik nyilvánosan kiálltak amellett, hogy Vučić érintett lehet a Szarajevó Szafari néven elhíresült bűncselekményekben. Stojković 2025. november 24-én büntetőfeljelentést nyújtott be „ismeretlen személyek és Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke” ellen, a Szerbiában „Sarajevo Snajper Safari” néven ismert ügyben, „emberiesség elleni bűncselekmény” gyanújára hivatkozva.

Stojković később azt állította, hogy éppen emiatt a feljelentés miatt tartóztatták le 2025. december 29-én, majd másnap hajnalban szabadon engedték.

Csak újságíró és tolmács volt?

Vučić az interjúban azt mondta, hogy újságíróként és hírfordítóként dolgozott, és szerinte az embereknek tudniuk kell, kikkel állnak szemben. Azt állította, hogy Margetić nem újságíró, hanem „egy egyszerű csaló és hamiskártyás”, és ugyanígy beszélt Stojkovićról is.

A szerb elnök visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint a háború alatt bármilyen fegyveres tevékenységben részt vett volna Szarajevóban. Azt mondta, hogy nem lehet róla olyan képet találni, amelyen fegyverrel a kezében látható, mert soha nem volt puskája.

Úgy fogalmazott, hogy leveszi a terhet a kérdezőkről, mert szerinte a képeken valahol esernyő látszik, valahol állvány, de puska sehol sincs. Azt állította, hogy soha nem lőtt, soha nem ölt, és amíg Palén tartózkodott – amely a boszniai szerbek háborús központja volt Szarajevó szomszédságában a kilencvenes években –, nem is hallott ilyen dolgokról.

A szerb elnök lehengerlő stílusban nyilatkozott a boszniai Föderáció televíziójának

A vádakat „köztudott hazugságoknak” nevezte, és újra Margetićet és Stojkovićot támadta. Azokat a műsorokat is dehumanizálónak minősítette, amelyekben ők erről beszéltek.

Vučić végül azt mondta, hogy szerinte „közismert hazudozókról” van szó, akiket állítása szerint sem Belgrádban, sem Zágrábban senki nem vesz komolyan.

Mit tartalmaz a másik dokumentum?

Domagoj Margetić szerint a dokumentum, amelyet 1993. november 23-án Slavko Aleksić írt, és írt alá az újszarajevói csetnik különítmény parancsnokaként, további részletekkel szolgál Aleksandar Vučić részvételéről a háborús Szarajevóban zajló, úgynevezett „emberi szafarikon” az 1990-es években.

A dokumentumban Aleksić vajda azt írta a különítmény parancsnokságának, hogy egy bizonyos olasz vendég, Ro… R., húszezer akkori német márkát adományozott, az összeget pedig a különítmény önkéntese, Aleksandar Vučić adta át neki.

Bőkezű olasz adományozó (Forrás: X platform, Domagoj Margetić)

Mit gondolnak, miért jönne egy olasz a háború idején a szarajevói Zsidó temetőhöz, és miért „adományozna” ekkora összeget a különítmény önkénteseinek?

Margetić szerint több mint nyilvánvaló, hogy szolgáltatások kifizetéséről volt szó, amit maga Aleksić is megerősít a dokumentum azon részében, ahol azt írta, hogy a különítmény önkéntesei, akik logisztikai támogatást nyújtottak a külföldi vendégeknek, ebből az összegből ötven német márka bérkiegészítést kapnak.

A dokumentum azt is tartalmazza – ezt internetes bejegyzésében Margetić nem említette meg –, hogy a külföldi vendégeket a Szerb Radikális Párt – amelynek Vučić akkor még nem volt tagja – küldte Belgrádból, amint az az előző dokumentumból kiderült.

A radikálisok belgrádi központja elrendelte, hogy az olasz vendég adományának egy részét fizessék ki béremelésként az egység önkénteseinek az 1993-as novemberi fizetésük mellé.

Aleksić vajda ezzel kapcsolatban közölte, hogy a külföldi vendégek mellé logisztikai támogatásként kirendelt önkéntesek 50 német márkás pótlékot kapnak, a fennmaradó összeg pedig az újszarajevói logisztikai csetnik egység pénztárába kerül befizetésre.

Mindezt pedig – a dokumentum szerint – az Isten iránti hitben, a királyért és a hazáért tették.

Kapcsolódó cikk

Miért volt Szarajevóban a szerb elnök, talán csak nem ő tolmácsolt?

Domagoj Margetić zágrábi újságíró megjegyezte, hogy a dokumentumot, valamint a Vučić és a vendégek szabad mozgását lehetővé tévő parancsot, továbbá a különítmény archívumából származó egyéb iratokat, amelyek a birtokában vannak, Slavko Aleksić harcostársai adták át neki, akikre a volt parancsnok rábízta a háborús archívuma egy részét „arra az esetre, ha vele valami történne”.

A horvát újságíró szerint a harcostársaktól akkor kapta meg az archívum jelentős részét, amikor Aleksić hirtelen „meghalt”, halálát pedig Margetić állítása szerint az Aleksandar Vučić titkosszolgálatához, vagyis a BIA-hoz köthető szereplők okozták.