Kőolaj, te drága! Amikor a kicsik sakkoznak

Ante Šušnjar horvát gazdasági miniszter a szerdai kormányülés után, ismét bejelentette annak lehetőségét, hogy az Adria Olajvezeték (JANAF) tulajdonosi részesedést szerezzen a Szerbia Olajiparában (NIS). Ezt ugyanis amerikai szankciók fenyegetik, mivel a társaság részvényeinek több mint 55 százaléka az orosz Gazpromnyefty és a Gazprom közös tulajdonában van.

A NIS nyersolaj nagy részét az Adria-vezetékén keresztül importálja, és ideiglenesen mentességet kapott az amerikai szankciók alól, ám ez e hónap végén lejár. Ha a NIS nem kap új mentességet (közben újabb 30 napot kapott), vagy ha Szerbia legnagyobb olajvállalatának tulajdonosi szerkezete nem változik meg hamarosan, akkor mind a NIS, mind a JANAF komoly problémákba kerülhet.

A NIS gondja egyben Szerbia gondja is, mert a NIS az ország fő kőolajtermék-szállítója, a JANAF-nak ezzel szemben csak földhözragadt pénzkérdésekkel kell megküzdeni, ám ezeket a gondokat sem szabad alábecsülni, mert a Szerbiába irányuló olajszállítás a vezeték éves bevételének körülbelül egyharmadát teszi ki.

Végül a MOL oldja meg a gordiuszi csomót?

A horvát szakmai körök véleménye szerint a JANAF tulajdonjog-szerzése a NIS-ben nem lenne logikátlan, de ezen az úton a fő akadály a két ország közötti feszült viszony, illetve a horvát vállalat és a kormány lassúsága.

Szakértők becslése szerint akár több mint egy évbe is telhet, mire a JANAF átveheti az orosz részesedést a NIS-ben. Persze csakis akkor, ha a szerb kormány, amely kisebbségi részesedéssel rendelkezik a NIS-ben, beleegyezik egy ilyen megállapodásba. Ugyanakkor még az oroszokkal sem beszélt – legalábbis nyilvánosan – senki.

Az „Energia összeköt”, ez a Janaf egyik szlogenje. A horvátok hangsúlyozzák, hogy az omišalji terminál kitűnő helyen van, mert a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően egész télen képes a tartályhajók fogadására (Forrás: Janaf)

Horvát szakmai körökben az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel egy másik lehetőség, azaz, hogy a NIS tulajdonában lévő orosz részesedések legalább egy részét a magyar MOL vegye át, amely évek óta erősíti jelenlétét a szerbiai kőolajtermékek piacán.

A fiumei (Rijeka) Novi list azzal a kérdéssel kereste fel a MOL-csoportot, hogy terveznek-e tulajdonjogot szerezni a NIS-ben?

A MOL ezt közölte, hogy Szerbia fontos számukra, és a szerbek mindig is számíthatnak a MOL-csoportra. Tekintettel arra, hogy a szankciók az egész régió ellátásbiztonságát és energiaárait érintenék, nem csak Szerbiáét, most a magyar olajcégnek az a prioritása, hogy segítse enyhíteni egy esetleges válságot.

A MOL Szerbia készen áll arra, hogy megduplázza az EU-ból a helyi piacra importált szállítmányok mennyiségét, de még mindig komoly logisztikai akadályok állnak a hatékony üzemanyag-szállítás és -elosztás előtt.

– A jelenlegi helyzet megköveteli a szerb döntéshozók aktív részvételét és támogatását: a piaci szereplőknek hozzá kell férniük a hazai tárolókapacitáshoz, a vasúti rendszerben elsőbbségi elosztáshoz, valamint a már elkészült vasúti kirakodási pontok operatív használatához, valamint az összes nemzetközi lobogó alatt közlekedő hajó átvételéhez minden tárolókapacitásban. Ezen intézkedések nélkül Szerbia komoly ellátásbiztonsági kockázatokkal szembesülhet

– válaszolta a MOL, amely magyarán nem válaszol a kérdésre, de elméleti síkon mozogva a MOL van ideális helyzetben, mert az esetleges akvizíciót két ország is támogathatja Moszkvában, Szerbia és Magyarország is, de ugyanakkor az amerikai fél felé is ketten fordulhatnak, Budapest is, Zágráb is.

Kapcsolódó cikk

Tito előrelátásának köszönhetően a horvát olajvezeték megmenti Orbánt

Annak idején, amikor még Bidenék meghozták a NIS szankciók alá vonásáról szóló határozatot, Andrej Plenković is teljes erőbedobással lobbyzott a szankciók felfüggesztése érdekében.

A szerb vállalat elleni szankciók életbe lépése esetén mind a NIS, mind a JANAF veszteségeinek mértékét talán az a tény szemlélteti a legjobban, hogy az Adria-olajvezeték évente két-hárommillió tonna olajat szállít a pancsovai (Pančevo) NIS finomító számára, amelyből a JANAF mintegy 40 millió eurót termel, ami a teljes éves bevételének körülbelül egyharmada.

Tavaly a JANAF szerződést írt alá a NIS-szel tízmillió tonna olaj szállítására (plusz-mínusz tíz százalékos eltéréssel) a jövő év végéig. Szerbiából származó információk szerint a NIS a kőolajtermékek előállításához a következő három-négy hónapra elegendő készletekkel rendelkezik.

Hogy mi történik azután, az az esetleges tulajdonosi változásoktól vagy az amerikai szankciók feloldásától függ.

Ha már a kőolajnál tartunk

Érdekességként megemlítjük a horvát nemzeti hírügynökség (HINA) értesülését, amely szerint az Egyesült Államok 47 millió dollárt akar elkobozni a hongkongi Triliance Petrochemicaltől, amely szerintük ennyit keresett a tartályhajókról kirakott és a Krk szigeti Omišaljban tárolt iráni kőolaj eladásából.

A cég állítólag „egy iráni fedőcég, amely támogatja az iráni rezsim petrolkémiai iparát”, hogy meghamisította a kőolaj eredetére vonatkozó adatokat, és megtévesztette az amerikai intézményeket is, mert az eladási tranzakció dollárban történt, és törvényes amerikai pénzintézeteken keresztül zajlott.

Nem ez az első alkalom, hogy az amerikaiak nyomást gyakorolnak a kínai cégre, amelynek leányvállalatai vannak Iránban, az Egyesült Arab Emírségekben, Kínában és Németországban, és az Egyesült Államok washingtoni kerületi bíróságának döntése a nyereség elkobzásáról azután született, hogy az Egyesült Államok ismét leszámolásra készül az iráni rezsimmel és annak olajiparával.