Connect with us

Bosznia

A boszniai rendőri szervek 52 kg kokaint foglaltak le egy rajtaütés során

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Továbbra sem sokat tudni a januárban Bosznia-Hercegovinába érkezett kokainról
TITOKZATOS KOKAINFOGÁS: Továbbra sem sokat tudni a januárban Bosznia-Hercegovinába érkezett kokainról (Forrás: SIPA)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 3 perc

A boszniai rendőri szervek eddigi második legnagyobb kokainfogása banános ládák mélyéről került elő Szarajevóban, ez elég szokványos szállítási módszer a Latin- Amerikából érkező drog esetében. Fél éven belül ez már a második 50 kilogramm feletti kokain szállítmány, amit a boszniai hatóságok lefoglaltak. Az illegális árú fekete piaci értékel elérheti a 300.000 eurót.

Banánra vártak, kokaint kaptak

A boszniai rendőri szervek eddig nem szolgáltattak részleteket az idén január végén végrehajtott “Kruna” (magyarul korona) fedőnevű akcióról, amivel a drogkereskedelem elleni akciókat szokták felcímkézni.

A rajtaütés amiatt kapott kiemelt figyelmet a kábítószer kereskedelemmel kapcsolatos elfogásokkal egyébként is gyakran foglalkozó boszniai sajtóban, mert a kiszivárgott információk alapján a lefoglalt 52 kilogramm, első osztályú kokain mennyisége rekord közeli volt.

Kokainra is vadásznak

Az Állami Nyomozó és Védelmi Ügynökség állig felfegyverzett tagjai (Forrás: SIPA)

Az akció kapcsán arra derült fény, hogy abban az áfacsalásokkal és csempészettel foglalkozó Közvetett adózásért felelős igazgatóság (Uprava za indirektno oporezivanje, UIO) mellett a boszniai Hírszerző és Biztonsági Ügynökség (Obaveštajna i Sigurnosna Agencija, OSA), valamint a fegyveres bűnelkövetők elfogását végző Állami Nyomozó és Védelmi Ügynökség (Državna Agencija za Istragu i Zaštitu, SIPA) vett részt.

Az eset kapcsán az érintett állami szervek nem adtak részletes tájékoztatást, vélhetően a nemzetközi partnerek kérésére. Ennek ellenére annyi kiderült, hogy ezúttal nem a hatóságok voltak éberek, mert hogy a szállítmányt kicsomagoló cég maga jelezte a hatóságok felé, hogy banánra várt, és kokaint kapott.

A lefoglalt illegális szállítmányról mostanáig kizárólag arra derült fény, hogy több mint 52 kg tömegű, első osztályú kokaint rejtettek banán tárolására szolgáló ládákba, a bennük elhelyezett gyümölcsök alá.

A latin amerikai gyümölcsök importját végző kereskedelmi cég telephelye Szarajevóban van, a kokain pedig vélhetően Ecuadorból érkezett a banánnal együtt, egyes értesülések szerint ezúttal Horvátország érintésével, a fiumei (Rijeka) kikötőn keresztül.

Kokain

A helyi oknyomozó újságírók még keresik a megfejtést arra vonatkozóan, hogy a csempészek miért a “Z-1” és a “D&G Prince” feliratokat tüntették fel a kokaint rejtő csomagolásokon, ezeknek nyilván van valamilyen üzenetük, amit csak a beavatottak ismernek.

Az ügy kapcsán – vélhetően a nyomozás érdekei miatt – az sem vált ismertté, hogy a rajtaütés során hány személyt vettek őrizetbe, illetve volt-e köztük külföldi állampolgár.

Egyes szarajevói médiaértesülések szerint senkit sem tartóztattak le, ezért a kollégák arra a következtetésre jutottak, hogy a szállítmány csak úgy betévedt Bosznia- Hercegovinába, és nem az ottani piacra szánták.

Erre utal a Közvetett adózásért felelős igazgatóság rövid közleménye is, amelyből mindössze annyi derült ki, hogy a lefoglalt kokaint a csempészek nem Boszniában akarták értékesíteni, és ennek érdekében tovább kívánták szállítani más országok felé.

A pontos végcélt azonban az UIO munkatársai sem nevezték meg.

A legnagyobb fogás tavaly volt

Bosznia- Hercegovina már a kilencvenes évek második fele óta fontos részét képezi a latin amerikai államokból és Délkelet-Ázsiából nyugat-európai célországokba irányuló kábítószer-tranzit útvonalnak. A boszniai hatóságok rendre foglalnak le 10-20 kg tömegű keménydrog szállítmányokat.

A sajtóban most ismertetett Kruna akció legújabb felvonása során lefoglalt mennyiséget a tavaly augusztusban, a boszniai Szerb Köztársasághoz tartozó Dobojban elkobzott tétel haladta meg. Akkor a nyomozók 73 kilogramm kokaint vettek zár alá.

A rekordnak számító kokainfogásról akkor is csak minimális információt osztottak meg az illetékesek a sajtóval. A tavaly augusztusban elkobzott kokain kolumbiai eredetű volt, amit cukor és üdítőital szállítmányba rejtve juttattak be Bosznia- Hercegovinába.

Az egy év alatt lefoglalt kábítószer mennyisége kapcsán Bosznia- Hercegovinában nincs az egész országra kiterjedő statisztikai adat, mert a boszniai Szerb Köztársaság Belügyminisztériuma a lefoglalt kábítószer mennyiségét nem hozza nyilvánosságra. Így csak a bosnyák-horvát országrész kapcsán állnak rendelkezésre adatok.

Ott a tavalyi évben 321 kilogrammnyi, kábító hatású tiltólistás anyag került lefoglalásra.

A boszniai rendőri szervek szakemberei egyetértenek abban, hogy a csekély hazai fizetőképes kereslet miatt a kokain és ópium származékok rendre az Európai Unióba való bejuttatás céljával érkeznek Boszniába.

A csempészek a montenegrói és albániai kikötőkből a zöldhatáron át juttatják el a tiltott szereket a nyugat-balkáni csodaországba, ahonnan kisebb mennyiségekre osztva kísérelik meg annak tovább szállítását az EU tagállamokba.

A célországokban pedig már a bosnyák, albán és török diaszpóra végzi el a tiltott szerek fekete piaci értékesítését.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava